ímkézett bejegyzés

 2022. 07. 31.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

Mint előzetesünkben jeleztük, két, az országos utánpótlás-bajnokságban induló csapatunk vett részt a Szentesen megrendezett 19. alkalommal kiírt Diapolo Kupa nemzetközi felkészülési tornán, ahol nyolc nemzet együttesei meccseltek három napon át négy kategóriában. Klubunkat a serdülőkkel feltöltött ifjúsági, valamint egy komplett gyermek gárda képviselte.

Az idősebb korosztályban idén hat együttes adta le nevezését, ezért itt körmérkőzés során döntötték el a végső sorrendet. Csapatunk pénteken, az első nap két találkozóját egy győzelemmel és egy vereséggel zárta, miután a Zempléni VK Sárospatak együttesét 13–12-re legyőzte, majd a házigazda Szentesi VK egylettől 25–5 arányú vereséget szenvedett. A szombati két derbi első összecsapásán az izraeli Hapoel Beit Yitzhak gárdájával 9–9-es döntetlent játszottak, majd ismét egy győzelem következett: a KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Leányfalu ellen 10–9-re nyertek. Mindez azt jelentette, hogy 7 ponttal a második helyről várták a vasárnapi záró találkozót, amikor a harmadik helyen álló hatpontos Vilnius várt rájuk. Ám ezúttal nem kísérte szerencse a mieinket, ugyanis a litvánok 12–5-re győztek, ami egyben azt jelentette, hogy a csabai fiatalok a bronzérmes helyen fejezték be a háromnapos tornát.

Az ifjúságiak végeredménye: 1. Szentesi VK 12, 2. Vilnius (litván) 9, 3. Swietelsky-Békéscsaba 7, 4. Zempléni VK Sárospatak 6, 5. Hapoel Beit Yitzhak (izraeli) 5, 6. KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Leányfalu 4.

Ifjúsági csapatunkban a következők kaptak játéklehetőséget (zárójelben a dobott gólok száma): Beregszászi Kornél, Korcsok Péter, Lisztes Zsombor (kapusok), Bozgán Bence (17), Budai Tamás (3), Dobos Ferenc (5), Freiberger István (2), Gémesi Ádám (1), Hajdu Andor (3), Kiss Zoltán (7), Kovács Balázs, Osgyán András (3), Pojendán Áron, Szanyi Vencel (1), Tasnádi Tibor.

A gyermek korosztályos mezőny tíz csapatot számlált, ezért két ötös csoportba sorolták a gárdákat. Pénteken és szombaton a csoportmérkőzésekre került sor, vasárnap pedig a csoportok azonos helyezettjei helyosztókat játszottak. Fiatal egyletünk az első napon két román gárdával mérte össze tudását. A nagyváradiak nagy falatnak bizonyultak, ugyanis ezen az összecsapáson 20–6-os vereséget szenvedtek. Majd következett az Aquasport Marosvásárhely, akik ellen már jobban ment, és 16–8 arányban diadalmaskodtak. A szombati napot azonban kettős győzelemmel zárták, előbb a Zempléni VK Sárospatak együttesét verték 15–10-re, majd a litván Vilniust 13–5-re. Mindez azt jelentette, hogy a román Crisul Oradea Nagyvárad mögött a második helyen végeztek a csoportban, így vasárnap a bronzéremért küzdhettek, ahol a másik csoport ezüstérmese, az izraeliek fiatalabb együttese, a Hapoel Beit Yitzhak 13–14 évesei vártak rájuk. Fiataljaink alaposan kitettek magukért, ugyanis 13–7-re nyertek, ezzel ők is a bronzérmes helyen zárták az eseményt.

A gyermek korosztályúak végeredménye: 1. Crisul Oradea Nagyvárad (román), 2. Szentesi VK, 3. Swietelsky-Békéscsaba, 4. Hapoel Beit Yitzhak (izraeli), 5. Zempléni VK Sárospatak, 6. Turun Uimarit Turku (finn), 7. Düsseldorf (német), 8. Aquasport Marosvásárhely (román), 9. KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Leányfalu, 10. Vilnius (litván).

Gyermek korosztályú együttesünket a következő pólósaink alkották (zárójelben a dobott gólok száma): Gyuricza István, Krizsán Lőrinc (kapusok), Bazsó Máté (2), Csüllög Csongor, Földi Márk, Kabai Zalán, Korcsok Nándor (11), Laurinyecz Gergő (1), Nánási Hunor (5), Orosz Botond, Orosz Regő, Rácz Domonkos (11), Pallag Nándor (15), Pónya Olivér (6), Puha Zalán, Such Bertold, Suhajda Zoltán (3), Szathmáry Zsombor (6), Zimbrán Milán (3).

Fodor Ádám vezetőedzőnk így foglalta össze a három nap tapasztalatait: – Mint három nappal ezelőtt is megfogalmaztam, munkából utaztunk a szentesi Diapolo Kupára, így eredménykényszer nélkül játszottak csapataink. A torna elején meg is látszott fiataljainkon, hogy egyelőre keveset volt kezükben edzéseken a labda, akadozott a játék, bőven akadtak hibák. Ám ahogy haladtunk előre az időben, meccsről meccsre magára találtak csapataink, jócskán javult mindkét egyletünk játéka. Pedig mindkét egységünk esetében érvényes az is, hogy soha nem látott összeállításban ugrottak vízbe a három nap során. Mindettől függetlenül gyermek korosztályú csapatunk játéka meredeken ívelt fölfelé, ifistáink esetében továbbra is akadtak hullámhegyek és hullámvölgyek, de az ő produkciójuk is jelentősen javult a torna végére. Edzőinkkel, Ajtai Miklóssal és Katona Péterrel máris csináltunk egy gyorsértékelőt, amely során megállapítottuk: mindkét egységben van még bőven fejlődési lehetőség, megtapasztaltuk a hibákat, amiket a következő hónapokban ki lehet javítani. De az erényeket is észrevettük. Összességében nagyon hasznos volt a torna, leginkább pozitív élményekkel gyarapodott minden játékosunk és edzőnk. A két bronzérem pedig hab a tortán.

Címlapképünkön Bozgán Bence, aki az ifjúságiak öt mérkőzésén 17 gólig jutott

 2022. 07. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Nyári bajnoki elemző sorozatunkban végig zongoráztuk a különböző korosztályok éves teljesítményét a csoportok edzőivel, a felnőttektől a legkisebbekig. Ezúttal Fodor Ádám vezetőedzőnk összegezte a kilenc csapatunk 2021-2022-es produkcióját, elemezte a fejlődét következő írásunkban.

OB II-es felnőtt csapatunkat Ajtai Miklós játékos edző irányítja, de azért vezetőedzőként rálátása van és kötelessége is elemeznie ezt a gárdát is Fodor Ádámnak. De előtte nem árt leszögezni: alapvetően egy teljesen amatőr, hobbi szinten dolgozó közösségről van szó, akik évről évre ott vannak az egyre erősödő és egyre népesebb OB II-es mezőnyben. Igazán nagy elvárás nincs velük szemben, inkább a jogfolytonosság és az egykori legjobbjaink megbecsüléséről van szó, akik negyvenen túl is tiszta szívvel látogatják az uszodát, és rendszeresen ott vannak a bajnoki fordulókban is. Róluk így vélekedik Fodor Ádám:

Mindenképpen nagy pozitívum, hogy lassan ötven éve van ob-s felnőtt csapata klubunknak. Amatőrjeink ráadásul az utóbbi években ott vannak a végelszámoláskor az idén már 28 fős mezőny közepén. A másik dolog, ami nagy jelentőséggel bír: rendszeresen helyet kapnak benne fiataljaink, így ifjúsági, sőt serdülő korosztályosaink is megmérettetnek ezen a szinten is. A 2021-22-es szezonban is rendszeresen helyet kapott az „öregek” között Csatári Szabolcs, a kapus Vozár Miklós, az időközben a pólóval felhagyó Lukácsi Marcell, valamint Dobos Ferenc. Hosszú távú célunk, hogy a majdan az ifiből kiöregedő játékosok alkossák a felnőtt csapatot, és újra megcélozzák az OB I B-t, ám ez sok nehézséggel jár rövid távon. Nevelő egyesület vagyunk, sokszor már a gyermek korosztályú fiataljainkra is szemet vetnek a nagyobb klubok, más esetben pedig az érettségi után vízilabdázóink tovább tanulnak más városok egyetemein, így pedig nehéz „feltölteni” a felnőtt csapatot. De klubunk nem adja fel, hiszen ott a példa: egykor a nagy öregjeink majd egy évtizeden át az OB I B-ben viaskodtak, sőt, egy alkalommal már az első osztály kapuját is megdöngették. Ezt kellene középtávon elérnie a mai generációnak is.

Akkor a következő lépcsőben nézzük az utánpótlást!

Az imént említettem, hogy döntően utánpótlás-nevelő klub vagyunk. Ezért fő célunk, hogy a város fiatalságával megismertessük és megszerettessük a hazánkban méltán népszerű és nagy hagyományokkal rendelkező sportágat. De azért arról sem mondtunk le, hogy hosszú távon megtartsuk az általunk felnevelt fiatalokat. Erre különösen jó az országos utánpótlás-bajnokság, ahová évek óta besorolást nyertünk eredményeink alapján. Őket elemezve megállapítható, hogy egy szűk létszámú ifjúsági együttessel dolgozhattunk idén is. Ha a fordulók során nagyobb rendszerességgel és komplett csapattal állhattunk volna ki, sokkal több pontot gyűjthettünk volna. Ám ez az a korosztály, ahol nagy az évközi lemorzsolódás, egyesek az érettségire és a továbbtanulásra készülnek, mások pedig sok más csábítás miatt elfordulnak a vízilabdától. A serdülő korosztály nálunk sajnos meglehetősen hiányos. Volt, aki sérülés miatt, más csak úgy abbahagyta a sportolást. Az elsőéves serdülők nem minden esetben tudták azt hozni, amit a másodévesek. Most azon vagyunk, hogy ők is dinamikusabban fejlődjenek. Ez már meg is mutatkozott abban, hogy a gyenge őszi szezon után némileg acélosabbak voltak a tavaszi folytatásban. Gyermek korosztályú együttesünk viszont egyértelműen népes volt, és jobban is teljesített. Talán a fejlődés során ők ugrották a legnagyobbat. És itt az ob-ben szereplők mellett a vidékbajnoki sorozatban vízbe ugrókra is érvényes mindez.

Eddig jobbára az országos bajnokságban szereplőkről esett szó. Ám ott vannak a fiatalabbak, akik a vidékbajnokságban pallérozódnak Csabai Zoltán, Szilvásy Attila, Jeszenszky Ákos és Dobra Róbert keze alatt.

Csabai Zoltán a gyermek III. és a gyermek IV. korosztályosokkal foglalkozik. Itt kettősség tapasztalható. A népes gyermek „hármasok” jelentős lépéselőnyben vannak, sőt, az egyik legjobban teljesítő egység volt, hiszen az alapszakasz után a rájátszásban is ezüstérmesként fejezték be a pontvadászatot, majd az országos döntőben is megmutathatták tudásukat. Jó alapokat kaptak, remélhetőleg ők alkotják a következő évtized generációját Békéscsabán. A gyermek IV. korosztály megsínylette a pandémiát, az akkori országos leállások miatt nem tudtunk toborozni, beiskolázni új fiatalokat. Ez pedig hosszú távon nem túl kecsegtető. Ami pedig a gyulai fiókcsapatunkat illeti: új alapokra helyeztük esetükben a gyermek IV. korosztályt, olyannyira, hogy zömében baby korcsoportos fiatalokból áll a Szilvásy Attila, Jeszenszky Ákos által irányított egység, amely szinte a nulláról indult tavaly nyáron, és a végére egész jó kis gárda alakult ki belőlük a fürdővárosban. A Dobra Róbert által felkészített legkisebb korosztálynál az elsődleges célunk, hogy széles bázist alakítsunk ki. Velük igyekszünk megszerettetni a sportágat, egyben letenni a tízéveseknél és fiatalabbaknál az alapokat. Úgy gondolom, ez eddig sikerrel járt, reméljük, hogy a jövőben sem lesz másként.

Mit hozhat a közeljövő?

Miután ebben az évben sikerült teljesíteni az egyesületünk elvárt célkitűzéseit, ezen az úton igyekszünk továbblépni. Toborzunk, beiskolázunk új generációkat, és építjük tovább klubunkat. Oktatjuk, neveljük, képezzük a gyerekeket, hogy majdan egyszer újra legyen meghatározó felnőtt csapata is városunknak.

Címlapképünkön Fodor Ádám – fotó: Such Tamás

 2022. 07. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az utóbbi években a legkisebbek, a baby korcsoportosok képzését Dobra Róbert edzőre bízta klubunk. Így volt az a 2021-2022. bajnoki évben is, vele értékeltük az eltelt egy esztendőt, kerestük azt, hogy miben léptek előre az apróságok, és miben kell még tovább fejlődniük.

Hány gyerekkel vágtál bele a munkába tavaly nyáron?

– Bő három sornyival, egészen pontosan 17 gyerekkel. Ám évjáratonként tekintve nagy volt a szóródás, a 2011-es születésűek mellett bőven akadt a csapatban 2012-es és 2013-as évjáratú fiatal is. Ez elég nagy különbség, ami ebben a korban a tudás mellett a termet, a testsúly, az izomzat miatt is meghatározó.

A bajnoki sorozatot tekintve akadtak kiemelkedő tudású fiataljaid is.

– Valóban, Bódi Bercel, Suhajda Soma és Uhrin Zsombor kiemelkedett közülük. Nem véletlen, hogy ők már egy korosztállyal feljebb, a Csabai Zoltán által irányított gyermek IV. korcsoportosokkal edzettek zömében, és meccseltek, ám visszajátszottak az én korosztályos gárdámba is. Ők már két-három éve látogatják a tréningeket, ezért komolyabb és nagyobb alapokkal rendelkeznek. A többiek viszont a kornak megfelelő tudásúak.

Milyennek láttad az évközi munkát, az edzéslátogatottságot?

– Eleinte mindössze nyolc-tíz fiatal járt rendszeresen az Árpád fürdőbe, pedig népesebb volt a csapat. Talán a korábbi Covid-járvány hatása lehetett, hogy kevésbé engedték el otthonról őket, ám egy szülői értekezleten helyére kerültek a dolgok, és újra népesebb gárdával tarthattuk meg a tréningeket. Hetente négy-öt edzést tartottam a gyerekeknek.

Szembetűnő, hogy egyetlen korosztály sem játszott ennyi bajnoki találkozót az év folyamán, mint a babyk.

– Tény, korábban ez nem így volt, évente hat-hét fordulót rendeztek, tavaly viszont már tizenegyet, ami összesen 22 találkozót takar, lévén, minden körben két meccsen ugrottak vízbe a csapatok. Azaz kéthetente jöttek a fordulók. Erről azt gondolom, nagyban segítette a gyerekek fejlődését.

Ha már fejlődés, mennyit lépett előre ez a korosztály?

– A nyári felkészülési tornákon nyújtott teljesítményekhez képest 180 fokos a fordulat pozitív irányba. Míg a korábbi években a nagy hagyományokkal rendelkező klubok utánpótlása ellen nem sok keresni valónk volt, most felvettük a harcot a Szegeddel, a Szentessel, a Szolnokkal is. Egyik gárda ellen sem játszottunk alárendelt szerepet.

Nem volt könnyű éved, négy és fél hónapig másra kellett bízni csapatodat.

– Nyártól szépen lépegettünk előre, kiesésem alatt viszont beugró edzőkollégáim remek munkát végeztek, sokat fejlődtek ez idő alatt is a gyerekek. Ezt ezúton is szeretném megköszönni nekik, miként a klub vezetésének is a türelmet, a pozitív hozzáállást.  Amikor visszatértem az uszodák világába, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, nagy örömmel láttam, hogy ez idő alatt semmit sem lohadt a gyerekek kedve, továbbra is lelkesen edzettek, és játszották a mérkőzéseket. Az utolsó három fordulóban ezért azt kértem tőlük: élvezzék a tréningeket és a meccseket. Ők is örültek az újbóli találkozásnak, miként én is nagy örömmel vágtam bele ismét a munkába.

Törvényszerű, hogy sokan kiöregednek ebből a korosztályból, eggyel feljebb kerülnek. Helyüket pótolni kell. Hogyan tovább?

– A fiatalok mintegy harmada ősztől már fixen a IV. korosztályban szerepel, ezért pótolnunk kell a kiesőket egy újabb beiskolázással, ami viszont már javában zajlik. Fajó Csilla úszóoktató már készíti elő az új baby korosztályosokat, zajlik a nyári ingyenes úszóoktatás, amiből szeretnénk meríteni. Nagyon bízom abban, hogy több új fiatalt tudunk beiskolázni, mint amennyi most fölfelé korosztályt vált, azaz a tavalyinál több gyerekkel szeretnénk belevágni a hamarosan kezdődő új felkészülési szakasznak. Szerintem augusztus közepére kialakul az az új kis csapat, amelyik a szeptemberben kezdődő bajnokságban rendszeresen szerepet kaphat.

Címlapképünkön az utánpótlás-nevelő edzőnk, Dobra Róbert a gyerekekkel

 2022. 07. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Immár egy évtizede, hogy klubunk a nagyobb „merítés” érdekében létrehozta első fiókcsapatát, a Gyulai Vízilabda Klubot. Korábban Béládi Csaba keze alatt pallérozódtak az ifjak, az elmúlt nyár óta két ismert vizes szakember, csapatunk egykori gólerős játékosa, Szilvásy Attila, valamint az úszóként nagyot alkotó Jeszenszky Ákos keze alól kerülnek ki a tízéves és fiatalabb palánták. Az úszásbeli fejlődésért az utóbbi, a szakmai munkáért Szilvásy Attila felel, az utóbbival beszélgettünk az eltelt esztendőről.

– Elöljáróban szögezzük le, a korábbi csaknem egy évtized alatt számtalan ügyes gyerek került ki Béládi Csaba keze alól, akik közül a mai napig sokan megragadtak a sportágnál, és ma már a békéscsabai csapatainkban folytatják pályafutásukat. Ilyen értelemben Gyulán sikerült jó hírnevet kiharcolnia a pólónak, ismertté tenni a vízilabdát, ami megkönnyítheti a toborzást. Igaz, akadt két év, amikor a pandémia nagyon keményen meggátolt mindent, de úgy tűnik, mára talán kikecmeregtünk belőle.

Ez azt jelenti, hogy tavaly már sok gyerek jelentkezett vízilabdázónak?

– Sajnos, ez még a tavaly nyárra nem volt jellemző, ennek ellenére egy évvel ezelőtt 12-13 gyerekkel tudtunk nekivágni a felkészülésnek. Magunk sem értettük, hogy az őszre miért csak egy maroknyi fiatal maradt meg belőlük. Jeszenszky Ákos kollégám erőfeszítéseit követően némileg újra emelkedett a létszám, de még számunkra nem eléggé elfogadható módon. Mint ismert, a baby korosztályban való induláshoz minimum 12 gyerek kell a kötelező sorcserékhez (a baby korosztályban egy kapus és öt mezőnyjátékos játszik egyidejűleg a medencében – a szerk.). Mivel a mi kis közösségünkben nem volt meg ez a létszám, ráadásul akadt olyan, aki idősebb is volt, ezért úgy döntött az elnökség, hogy eggyel feljebb, a gyermek IV. korcsoportban induljunk el a 2021-2022. évi szezonban. Itt viszont a mieink többsége még csak baby korosztályos volt. Ahhoz, hogy rendszeresen meglegyen a csapatlétszám, kooperáltunk az anyaklubbal, és időnként néhány békéscsabai fiatal is a mi gárdánkban kapott helyet.

Milyen volt az edzéslátogatottság?

– Nos, a kezdetben ez is hagyott maga után némi kívánnivalót. A gyerekek harmada-fele megjelent a heti öt tréningen, a többiek rendszertelenül jártak. Az idő előrehaladtával azonban némileg javult ez az arány.

Milyen lehetőségek vannak a gyulai Várfürdőben az edzések megtartására?

– Mivel itt az úszósportág kap elsőbbséget, kevesebb a lehetőség, mint Békéscsabán. Minden nap egy félórás szárazföldi edzéssel kezdtünk, amit este hat órától vizes edzés követett másfél órán át. Ebből az első felében az úszásfejlesztés kapott szerepet, majd később jöhettek a labdás edzések. Csütörtökönként pedig kétkapus edzésre került sor a békéscsabaikkal.

Hogyan értékeled az elmúlt esztendőt, mennyire fejlődtek a gyerekek?

– A kezdetben, mint jeleztem, sok csabai fiatallal egészítettük ki csapatunkat, a tavaszi szezonra azonban túlsúlyba kerültek a fürdővárosi palánták. Valamennyien sokat léptek előre az év folyamán. Ráadásul a korábbi években nagyon kevés sikerélményben lehetett részük, most viszont akadtak győzelmeink is, ami a hangulatnak és az évközi folytatásnak is jót tett. Nem beszélve arról, hogy a mieink többsége ennél a korcsoportnál fiatalabb, ami ebben a korban még nagyon sokat jelent, hiszen termetben, súlyban, sőt tudásban is lépéshátrányban vannak az idősebbekkel szemben.

Mi lesz a következő cél?

– Mivel az év folyamán nagy előrelépést tettünk, az elsődleges az, hogy megőrizzük az eddigieket. Tudjuk, hogy egyelőre távoli az, hogy akár az ifjúsági vagy felnőtt korosztályig előre lépjünk, aminek egyik legnagyobb akadálya a vízfelület szűkössége, de azért újra beindítottuk a nyári toborzást. Szeretnénk, ha legalább másfél tucatnyi gyerkőccel kezdhetnénk meg a hamarosan beinduló nyári alapozást. Ennek érdekében Jeszenszky Ákos edzőnk már egy ideje nagy erőfeszítéseket tesz, keresi a különböző táborokban a leendő pólóspalántákat. Ha itt nálunk két-három évig pallérozódna évről évre tucatnál is több a gyerek, a legtehetségesebbeknek megadathatna, hogy akár Békéscsabán folytassa hosszú távon a sportág űzését, ami az anyaegyesület számára is nagy jelentőséggel bírna.

Címlapképünkön az edzőpáros az időkéréskor eligazítást tart csapatának (Jeszenszky Ákos piros sapkában, Szilvásy Attila guggol)

 2022. 07. 01.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Legutóbb az országos bajnokságban szereplő serdülő és ifjúsági csapataink éves munkáját értékeltük Ajtai Miklós edzővel, a sort folytatjuk, ezúttal a gyermek korosztályúak teljesítménye kerül terítékre. Ebben az esetben két egységünket vesszük górcső alá, nevezetesen a szintén az országos bajnokságban elrajtoló fiataljainkat, illetve a vidékbajnokságban szereplőéket. Ehhez Fodor Ádám vezetőedző, a fiatalok közvetlen trénere lesz segítségünkre.

Ez a korosztály talán a legnépesebb nálunk. Hányan alkották ebben az évben a gyermek korosztályúak csoportját?

– Tavaly nyáron 25 gyerekkel vágtunk bele az alapozásba, akik közül mindössze hárman morzsolódtak le év közben. Egy fiatal abbahagyta a vízilabdázást, egy átnyergelt úszónak, egy pedig más nemű volt, aki érthető módon, egyedüli lányként hosszú távon nem maradhatott meg a sportágban.

Akkor ez a 22 fiatal „harcolta” végig két fronton a kétféle bajnoki sorozatot.

– Valóban. Szerencsés helyzetben voltunk, mert nem ütköztek a játéknapok, lévén a régiós versenyben szombaton, az országos bajnokságban vasárnap voltak a derbik.

Mi volt az alapvető célkitűzés a kétféle pontvadászatban?

– Az országosban a Keleti csoportban a dobogós helyezés. Az alapszakaszban remekül küzdöttek a gyerekek, így aztán evés közben jött meg az étvágy, és az első helyre hajtottunk, különösen miután a legnagyobb riválist, a miskolciakat legyőztük. Végül veretlenül végeztünk az élen. Ez is sokat nyomott a latba ahhoz, hogy az ifjúsági, a serdülő és gyermek csapataink együttes eredményei alapján a felsőházban folytathassuk. A másik bajnokságban alapvető célunk volt, hogy fejlődési lehetőséget adjunk azoknak, akik ritkábban jutnak szóhoz.

A folytatásban már keményebb ellenfelek vártak a mieinkre.

– Miután a Keleti és a Nyugati csoport első öt helyezettje került a felsőházba, érthetően nehezebb ellenfelek vártak már ránk. Itt a Székesfehérvár, a Tatabánya és az Ybl Waterpolo Club némi erőfölény és tudás alapján kilógott a mezőnyből. Az utóbbi viszont a télen meggyengült, három játékosukat elvittek más klubok. Az előző kettő ellen nem sok babér termett számunkra, de minden más gárdával becsületesen felvettük a harcot, még ha kevesebb pontot is gyűjtöttünk a rájátszás során. De itt már nem is ez volt az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy erős ellenfelek ellen pallérozódjon az együttes. Úgy gondolom, nagyon jól dolgoztak fiataljaink a hétköznapi edzéseken, és a bajnoki találkozókon is sokat fejlődtek. Talán csak a pontok számában akad némi hiányérzetem.

Miben lépett előre az országos bajnokságban szerepelő együttesünk?

– Sok területen. Így például a vízilabda elméleti kérdéseiben, a szituációk felismerésében, a megfelelő döntések meghozatalában. Továbbá gyorsaságban, a gyors gondolkodásban, a helyzetek lereagálásában. Hosszú idő óta intenzíven gyakoroljuk a gyors lefordulásokból indított támadásokat, e téren is előrelépést tapasztaltam az év folyamán. És ez mindenkire egyaránt vonatkozik, kiemelni nem különösen akarok bárkit is.

Nézzük a vidékbajnoki mezőnyt!

– Mielőtt belevágnánk, egy dolgot tegyünk a helyére. Mint említettem, több, mint húsz gyerekkel zártuk az évet, amelyben igazából négy évjárat szerepelt: 2007-ben születettektől a 2010-esig. Az utóbbi már más korosztály, de például a 12 éves Nánási Hunort tudása alapján már a gyermek korosztályban is bevethettem. A négy évjárat érthetően tudásban, fizikai állapotban, korból fakadó érettségben és erőben igencsak eltérő. Nem beszélve arról, hogy akadt olyan, aki több éve pólózott már nálunk, s akadtak olyanok, akik csak egy-két éve. Így volt egy mag, amely az országos bajnokságban volt alapember, aki pedig „lépéshátrányban” volt a tudást, erőt illetően, azok a vidékbajnokságban kaptak nagyobb szerepet. De volt átjátszás a két különböző szintű lehetőség között. Amikor a sorsolás úgy hozta, hogy erősebb csapatok ellen kellett megküzdenünk a vidékbajnokságban, oda visszajátszottak a nagyobb tudású fiataljaink, máskor pedig azok kaptak több lehetőséget, akiknek még bőven akadt fejlődni valójuk. Azt máris leszögezhetem, azok is nagyot léptek előre, sokat fejlődtek az év folyamán, akik zömében a gyengébb bajnokságban szerepeltek.

A kettős szereplés miatt viszont egyesekre nagy teher hárult.

– Ez is igaz, de a fejlődés miatt nagy lehetőség volt számukra a kétféle bajnoki szereplés. Tény, akadtak olyan gyerekek, mint Korcsok Nándi, Rácz Domonkos és Zimbran Milán, akik éves szinten az ötvenet meghaladó meccsszámmal rendelkeznek. Volt, hogy egy hétvégén négy találkozón is vízbe ugrottak.

Összességében hogyan értékeli a korosztály szezonját?

Mindenképpen pozitívan. Sokat segített a srácok fejlődésében a sok mérkőzés. Bár azt is elmondtam a gyerekeknek: még további sok munka vár rájuk, hogy a felsőbb korosztályokba lépve is megállják majd a helyüket.

Címlapképünkön a korosztály egyik meghatározó játékosa, Korcsok Nándor, aki nem kevesebb, mint 51 mérkőzésen szerepelt a két különböző bajnokságban szereplő csapatainkban – fotó: Tasnádiné Petka Anita