ímkézett bejegyzés

 2022. 07. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Éves értékelő sorozatunkban a felnőttektől a legkisebbekig, a baby korosztályosokig, edzőink segítségével korcsoportonként végig vettük, hogy az elmúlt esztendőben mire jutottak csapataink a különböző szintű bajnokságokban. Zárásként klubunk ügyvezető elnökével, Balázs Lajossal beszélgettünk arról, miben lépett előre a közösség az év során, és milyen tervekkel vág neki a 2022–2023-as szezonnak. Annál is inkább, hiszen holnapra – a mintegy egyhónapos pihenő után – újra az Árpád fürdőbe szólítja a szakmai vezetés klubunk apraját-nagyját.

– Tavaly kilenc csapatot neveztünk be az országos, illetve vidékbajnokságokba. Mivel 17 felnőtt és 127 utánpótláskorú igazolt játékosunk van, ebből látható, hogy 144 vízilabdázónk játszotta végig a szezont. Rajtuk kívül 48 előkészítős fiatalnak tartottak tréningeket edzőink. A pandémia után e téren is visszaerősödött klubunk, többségük már az új bajnokságban szerepet is kaphat.

Van arról statisztika, összesen hány bajnokin ugrottak vízbe pólósaink:

– Fodor Ádám vezetőedzőnk egyszer kiszámolta, összesen 173 hivatalos találkozón szerepeltek a klub pólósai az OB II-től a lekisebbekig, a baby korosztályosokig. S ebben nincsenek benne a kupamérkőzések, a felkészülési tornák és az évközi edzőmeccsek. Ha azt is hozzáadjuk, bőven kétszáz felett lenne a derbik száma.

Milyen célkitűzést állított az elnökség csapataink elé?

– A pandémia okozta nehézségek miatt alapvetően semmit. A vidékbajnokságban pallérozódó fiatalokkal szemben egyébként sem volt korábban sem konkrét cél. Esetükben a folyamatos fejlődés, a csapattá érés volt a legfontosabb. A felnőtt gárdánk teljesen amatőr, örömjátékot nyújtó közösség, akik szerelemből folytatják a sportágat akár negyven éven túl is. Olykor pedig ide besoroltunk néhány utánpótláskorú fiatalt, akiknek ugyancsak a fejlődés volt a legfontosabb, és az, hogy felmérjük, mire lehetnek képesek az öreg rókák között.

Egy kicsit talán más kategória az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő három együttesünk, akik a jövőt képviselhetik. Esetükben sem fogalmazódtak meg célok?

– Tavaly nyáron nagy érvágás volt, hogy a négy legeredményesebb, és már az utánpótlás-válogatott kapuját döngető fiatalunkat elvitték tehetősebb klubok. Így sokismeretlenes lett még számunkra is, hogy mire lehetnek képesek az itt maradtak, akik szinte vezéregyéniség nélkül vágtak bele a bajnokságba. Ezért nem is fogalmaztunk velük szemben elvárást. Ám egy sikeres nyári felkészülést követően az alapszakasz kezdetét kiválóra teljesítették. Evés közben jön meg az étvágy: menet közben annyit módosítottunk esetükben, hogy ha már így belelendültek, célozzák meg a rájátszásban a felsőházat. Nem kellett csalódnunk, elérték fiataljaink, akik végül az A2 osztályban a húsz gárda közül összesítésben a 10. helyen végeztek. Ezt az ismert problémák miatt óriási sikernek tartjuk.

Kanyarodjunk vissza az alapokhoz: az előkészítősökkel kik és hol foglalkoznak?

– A korábbi remek úszó, ma oktató Fajó Csilla a Szabó Pál Téri Általános Iskolában tanítja a fiatalokat, Papp Szilvi (korábbi nevén Szűcs Szilvi) pedig az Árpád fürdőben foglalkozik naponta délelőttönként a Petőfi iskola 2., 3., 4. osztályosaival, közösen Fodor Ádám, Ajtai Miklós és Csabai Zoltán edzőinkkel. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a pandémia okozta „sebeket”, a korosztályok kimaradását valahogy behozzuk. Sikerült is földuzzasztanunk az utánpótlás létszámát, sőt, jobban sikerült a reméltnél.

Ezen felsorolásokból kitűnik: komoly anyagi vonzata lehet a klub működtetésének. Megvolt erre a keret?

– Rendelkezésünkre álltak az év teljes egészére vonatkozóan az anyagiak.

Nagyjából mikből tevődtek össze a kiadások?

– A bajnoki működésekre mintegy hatvankettő és fél millió forintot fordítottunk. Ebben benne volt a kilenc csapat nyolcmilliós nevezési díja, amely már magába foglalta a játékvezetői költségeket is. Ezen kívül jelentős tételt jelentettek az edzői bérek, az utazási, esetenként az étkezési költségek, a hazai rendezésű fordulók, azokon az orvos felügyeletek díja, a három busz működtetése, az uszoda bérletek, versenyengedélyek.

Mi várható az új bajnokságra való felkészülésben?

– A szövetség által elkészítendő 2022–2023. évi kiírások még nem láttak napvilágot. Ettől függetlenül úgy tervezzük, hogy a tavalyi kilenc együttesünk helyett az új szezonra tízet nevezünk. Az eddig megszokottak mellett a gyulai fiókcsapatunk esetében ősztől két korosztályt, a tavalyi gyermek „négyes” korcsoport mellett egy baby csapatot. Ez a célunk ma, reméljük, hogy a toborzás eredményes lesz, és őszre valóban lesz két fürdővárosi gárdánk.

Az új szezonra vannak már új célok?

– A vidékbajnoki sorozatba nevezendő egyleteink esetén ugyanúgy gondolkodunk, mint a korábbi években: az egyéni fejlődés az egyik legfontosabb, miközben csapatot is kell formálni. Sokszor alapvető kérdés, van-e elegendő korosztályos alanyunk. Ennek függvényében vizsgáljuk, hogy egy-egy tiszta korcsoportot hová nevezzünk. De ez ritka, sokszor fiataljainknak felfelé is játszani kell.

És az országos bajnokságban szereplő triónknál?

– Most már előre megfogalmazzuk: ismét el kell érni a felsőházat. Bár nem lesz könnyű, hiszen ismét a legjobbjaink közül elhappolnak tehetősebb klubok játékosokat. Most például ott van a gólerős, jól képzett Komlódi Marcell, aki Szegedre tart. De várhatóan kiesik Bujdosó Antal és Szalai Áron is, az előbbi a főváros, az utóbbi Szolnok felé kacsingat. Ezen körülmények ellenére is reálisnak tartom, hogy ismét a felsőházba kerüljön a három gárda, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztály. Talán az segíthet, hogy a létszámunk reményt keltő. Bár tény, a két idősebb korosztályban a korábbi évekhez hasonlóan kevesebben vannak, ezért alulról kell feltölteni itt is a létszámot.

Évek, sőt évtizedek óta vágya a vizes sportágat képviselőknek, hogy méltóbb körülmények közé kerüljenek. Ott a példa: csak a dél-alföldi körzetben az elmúlt évtizedben egyre másra épültek az új uszodák, amelyek elsősorban a sportot szolgálják. Így Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, legutóbb pedig Szeged kapott pazar új létesítményt. Mi a helyzet az évek óta ismét bezengett békéscsabai sportuszodával?

– Na az egy nagy fájdalmunk. Nemrégiben még arról volt szó, hogy egy olyan létesítmény együttes épül, amiben bőven elfér a két klub, az úszó és a vízilabda. A tervben szerepelt két nagy medence és egy oktató medence. Mára ez leredukálódott egyetlen medencére. Ha ez így valósul meg, azt nem nevezném előre lépesnek. Úgy gondolom, ez hosszútávon egyáltalán nem segíti a klubok hatékonyabb fejlődését.

Címlapképünkön az ügyvezető elnök, Balázs Lajos (balra) és a vezetőedző Fodor Ádám

 2022. 07. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Nyári bajnoki elemző sorozatunkban végig zongoráztuk a különböző korosztályok éves teljesítményét a csoportok edzőivel, a felnőttektől a legkisebbekig. Ezúttal Fodor Ádám vezetőedzőnk összegezte a kilenc csapatunk 2021-2022-es produkcióját, elemezte a fejlődét következő írásunkban.

OB II-es felnőtt csapatunkat Ajtai Miklós játékos edző irányítja, de azért vezetőedzőként rálátása van és kötelessége is elemeznie ezt a gárdát is Fodor Ádámnak. De előtte nem árt leszögezni: alapvetően egy teljesen amatőr, hobbi szinten dolgozó közösségről van szó, akik évről évre ott vannak az egyre erősödő és egyre népesebb OB II-es mezőnyben. Igazán nagy elvárás nincs velük szemben, inkább a jogfolytonosság és az egykori legjobbjaink megbecsüléséről van szó, akik negyvenen túl is tiszta szívvel látogatják az uszodát, és rendszeresen ott vannak a bajnoki fordulókban is. Róluk így vélekedik Fodor Ádám:

Mindenképpen nagy pozitívum, hogy lassan ötven éve van ob-s felnőtt csapata klubunknak. Amatőrjeink ráadásul az utóbbi években ott vannak a végelszámoláskor az idén már 28 fős mezőny közepén. A másik dolog, ami nagy jelentőséggel bír: rendszeresen helyet kapnak benne fiataljaink, így ifjúsági, sőt serdülő korosztályosaink is megmérettetnek ezen a szinten is. A 2021-22-es szezonban is rendszeresen helyet kapott az „öregek” között Csatári Szabolcs, a kapus Vozár Miklós, az időközben a pólóval felhagyó Lukácsi Marcell, valamint Dobos Ferenc. Hosszú távú célunk, hogy a majdan az ifiből kiöregedő játékosok alkossák a felnőtt csapatot, és újra megcélozzák az OB I B-t, ám ez sok nehézséggel jár rövid távon. Nevelő egyesület vagyunk, sokszor már a gyermek korosztályú fiataljainkra is szemet vetnek a nagyobb klubok, más esetben pedig az érettségi után vízilabdázóink tovább tanulnak más városok egyetemein, így pedig nehéz „feltölteni” a felnőtt csapatot. De klubunk nem adja fel, hiszen ott a példa: egykor a nagy öregjeink majd egy évtizeden át az OB I B-ben viaskodtak, sőt, egy alkalommal már az első osztály kapuját is megdöngették. Ezt kellene középtávon elérnie a mai generációnak is.

Akkor a következő lépcsőben nézzük az utánpótlást!

Az imént említettem, hogy döntően utánpótlás-nevelő klub vagyunk. Ezért fő célunk, hogy a város fiatalságával megismertessük és megszerettessük a hazánkban méltán népszerű és nagy hagyományokkal rendelkező sportágat. De azért arról sem mondtunk le, hogy hosszú távon megtartsuk az általunk felnevelt fiatalokat. Erre különösen jó az országos utánpótlás-bajnokság, ahová évek óta besorolást nyertünk eredményeink alapján. Őket elemezve megállapítható, hogy egy szűk létszámú ifjúsági együttessel dolgozhattunk idén is. Ha a fordulók során nagyobb rendszerességgel és komplett csapattal állhattunk volna ki, sokkal több pontot gyűjthettünk volna. Ám ez az a korosztály, ahol nagy az évközi lemorzsolódás, egyesek az érettségire és a továbbtanulásra készülnek, mások pedig sok más csábítás miatt elfordulnak a vízilabdától. A serdülő korosztály nálunk sajnos meglehetősen hiányos. Volt, aki sérülés miatt, más csak úgy abbahagyta a sportolást. Az elsőéves serdülők nem minden esetben tudták azt hozni, amit a másodévesek. Most azon vagyunk, hogy ők is dinamikusabban fejlődjenek. Ez már meg is mutatkozott abban, hogy a gyenge őszi szezon után némileg acélosabbak voltak a tavaszi folytatásban. Gyermek korosztályú együttesünk viszont egyértelműen népes volt, és jobban is teljesített. Talán a fejlődés során ők ugrották a legnagyobbat. És itt az ob-ben szereplők mellett a vidékbajnoki sorozatban vízbe ugrókra is érvényes mindez.

Eddig jobbára az országos bajnokságban szereplőkről esett szó. Ám ott vannak a fiatalabbak, akik a vidékbajnokságban pallérozódnak Csabai Zoltán, Szilvásy Attila, Jeszenszky Ákos és Dobra Róbert keze alatt.

Csabai Zoltán a gyermek III. és a gyermek IV. korosztályosokkal foglalkozik. Itt kettősség tapasztalható. A népes gyermek „hármasok” jelentős lépéselőnyben vannak, sőt, az egyik legjobban teljesítő egység volt, hiszen az alapszakasz után a rájátszásban is ezüstérmesként fejezték be a pontvadászatot, majd az országos döntőben is megmutathatták tudásukat. Jó alapokat kaptak, remélhetőleg ők alkotják a következő évtized generációját Békéscsabán. A gyermek IV. korosztály megsínylette a pandémiát, az akkori országos leállások miatt nem tudtunk toborozni, beiskolázni új fiatalokat. Ez pedig hosszú távon nem túl kecsegtető. Ami pedig a gyulai fiókcsapatunkat illeti: új alapokra helyeztük esetükben a gyermek IV. korosztályt, olyannyira, hogy zömében baby korcsoportos fiatalokból áll a Szilvásy Attila, Jeszenszky Ákos által irányított egység, amely szinte a nulláról indult tavaly nyáron, és a végére egész jó kis gárda alakult ki belőlük a fürdővárosban. A Dobra Róbert által felkészített legkisebb korosztálynál az elsődleges célunk, hogy széles bázist alakítsunk ki. Velük igyekszünk megszerettetni a sportágat, egyben letenni a tízéveseknél és fiatalabbaknál az alapokat. Úgy gondolom, ez eddig sikerrel járt, reméljük, hogy a jövőben sem lesz másként.

Mit hozhat a közeljövő?

Miután ebben az évben sikerült teljesíteni az egyesületünk elvárt célkitűzéseit, ezen az úton igyekszünk továbblépni. Toborzunk, beiskolázunk új generációkat, és építjük tovább klubunkat. Oktatjuk, neveljük, képezzük a gyerekeket, hogy majdan egyszer újra legyen meghatározó felnőtt csapata is városunknak.

Címlapképünkön Fodor Ádám – fotó: Such Tamás

 2022. 07. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az utóbbi években a legkisebbek, a baby korcsoportosok képzését Dobra Róbert edzőre bízta klubunk. Így volt az a 2021-2022. bajnoki évben is, vele értékeltük az eltelt egy esztendőt, kerestük azt, hogy miben léptek előre az apróságok, és miben kell még tovább fejlődniük.

Hány gyerekkel vágtál bele a munkába tavaly nyáron?

– Bő három sornyival, egészen pontosan 17 gyerekkel. Ám évjáratonként tekintve nagy volt a szóródás, a 2011-es születésűek mellett bőven akadt a csapatban 2012-es és 2013-as évjáratú fiatal is. Ez elég nagy különbség, ami ebben a korban a tudás mellett a termet, a testsúly, az izomzat miatt is meghatározó.

A bajnoki sorozatot tekintve akadtak kiemelkedő tudású fiataljaid is.

– Valóban, Bódi Bercel, Suhajda Soma és Uhrin Zsombor kiemelkedett közülük. Nem véletlen, hogy ők már egy korosztállyal feljebb, a Csabai Zoltán által irányított gyermek IV. korcsoportosokkal edzettek zömében, és meccseltek, ám visszajátszottak az én korosztályos gárdámba is. Ők már két-három éve látogatják a tréningeket, ezért komolyabb és nagyobb alapokkal rendelkeznek. A többiek viszont a kornak megfelelő tudásúak.

Milyennek láttad az évközi munkát, az edzéslátogatottságot?

– Eleinte mindössze nyolc-tíz fiatal járt rendszeresen az Árpád fürdőbe, pedig népesebb volt a csapat. Talán a korábbi Covid-járvány hatása lehetett, hogy kevésbé engedték el otthonról őket, ám egy szülői értekezleten helyére kerültek a dolgok, és újra népesebb gárdával tarthattuk meg a tréningeket. Hetente négy-öt edzést tartottam a gyerekeknek.

Szembetűnő, hogy egyetlen korosztály sem játszott ennyi bajnoki találkozót az év folyamán, mint a babyk.

– Tény, korábban ez nem így volt, évente hat-hét fordulót rendeztek, tavaly viszont már tizenegyet, ami összesen 22 találkozót takar, lévén, minden körben két meccsen ugrottak vízbe a csapatok. Azaz kéthetente jöttek a fordulók. Erről azt gondolom, nagyban segítette a gyerekek fejlődését.

Ha már fejlődés, mennyit lépett előre ez a korosztály?

– A nyári felkészülési tornákon nyújtott teljesítményekhez képest 180 fokos a fordulat pozitív irányba. Míg a korábbi években a nagy hagyományokkal rendelkező klubok utánpótlása ellen nem sok keresni valónk volt, most felvettük a harcot a Szegeddel, a Szentessel, a Szolnokkal is. Egyik gárda ellen sem játszottunk alárendelt szerepet.

Nem volt könnyű éved, négy és fél hónapig másra kellett bízni csapatodat.

– Nyártól szépen lépegettünk előre, kiesésem alatt viszont beugró edzőkollégáim remek munkát végeztek, sokat fejlődtek ez idő alatt is a gyerekek. Ezt ezúton is szeretném megköszönni nekik, miként a klub vezetésének is a türelmet, a pozitív hozzáállást.  Amikor visszatértem az uszodák világába, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, nagy örömmel láttam, hogy ez idő alatt semmit sem lohadt a gyerekek kedve, továbbra is lelkesen edzettek, és játszották a mérkőzéseket. Az utolsó három fordulóban ezért azt kértem tőlük: élvezzék a tréningeket és a meccseket. Ők is örültek az újbóli találkozásnak, miként én is nagy örömmel vágtam bele ismét a munkába.

Törvényszerű, hogy sokan kiöregednek ebből a korosztályból, eggyel feljebb kerülnek. Helyüket pótolni kell. Hogyan tovább?

– A fiatalok mintegy harmada ősztől már fixen a IV. korosztályban szerepel, ezért pótolnunk kell a kiesőket egy újabb beiskolázással, ami viszont már javában zajlik. Fajó Csilla úszóoktató már készíti elő az új baby korosztályosokat, zajlik a nyári ingyenes úszóoktatás, amiből szeretnénk meríteni. Nagyon bízom abban, hogy több új fiatalt tudunk beiskolázni, mint amennyi most fölfelé korosztályt vált, azaz a tavalyinál több gyerekkel szeretnénk belevágni a hamarosan kezdődő új felkészülési szakasznak. Szerintem augusztus közepére kialakul az az új kis csapat, amelyik a szeptemberben kezdődő bajnokságban rendszeresen szerepet kaphat.

Címlapképünkön az utánpótlás-nevelő edzőnk, Dobra Róbert a gyerekekkel

 2022. 07. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Immár egy évtizede, hogy klubunk a nagyobb „merítés” érdekében létrehozta első fiókcsapatát, a Gyulai Vízilabda Klubot. Korábban Béládi Csaba keze alatt pallérozódtak az ifjak, az elmúlt nyár óta két ismert vizes szakember, csapatunk egykori gólerős játékosa, Szilvásy Attila, valamint az úszóként nagyot alkotó Jeszenszky Ákos keze alól kerülnek ki a tízéves és fiatalabb palánták. Az úszásbeli fejlődésért az utóbbi, a szakmai munkáért Szilvásy Attila felel, az utóbbival beszélgettünk az eltelt esztendőről.

– Elöljáróban szögezzük le, a korábbi csaknem egy évtized alatt számtalan ügyes gyerek került ki Béládi Csaba keze alól, akik közül a mai napig sokan megragadtak a sportágnál, és ma már a békéscsabai csapatainkban folytatják pályafutásukat. Ilyen értelemben Gyulán sikerült jó hírnevet kiharcolnia a pólónak, ismertté tenni a vízilabdát, ami megkönnyítheti a toborzást. Igaz, akadt két év, amikor a pandémia nagyon keményen meggátolt mindent, de úgy tűnik, mára talán kikecmeregtünk belőle.

Ez azt jelenti, hogy tavaly már sok gyerek jelentkezett vízilabdázónak?

– Sajnos, ez még a tavaly nyárra nem volt jellemző, ennek ellenére egy évvel ezelőtt 12-13 gyerekkel tudtunk nekivágni a felkészülésnek. Magunk sem értettük, hogy az őszre miért csak egy maroknyi fiatal maradt meg belőlük. Jeszenszky Ákos kollégám erőfeszítéseit követően némileg újra emelkedett a létszám, de még számunkra nem eléggé elfogadható módon. Mint ismert, a baby korosztályban való induláshoz minimum 12 gyerek kell a kötelező sorcserékhez (a baby korosztályban egy kapus és öt mezőnyjátékos játszik egyidejűleg a medencében – a szerk.). Mivel a mi kis közösségünkben nem volt meg ez a létszám, ráadásul akadt olyan, aki idősebb is volt, ezért úgy döntött az elnökség, hogy eggyel feljebb, a gyermek IV. korcsoportban induljunk el a 2021-2022. évi szezonban. Itt viszont a mieink többsége még csak baby korosztályos volt. Ahhoz, hogy rendszeresen meglegyen a csapatlétszám, kooperáltunk az anyaklubbal, és időnként néhány békéscsabai fiatal is a mi gárdánkban kapott helyet.

Milyen volt az edzéslátogatottság?

– Nos, a kezdetben ez is hagyott maga után némi kívánnivalót. A gyerekek harmada-fele megjelent a heti öt tréningen, a többiek rendszertelenül jártak. Az idő előrehaladtával azonban némileg javult ez az arány.

Milyen lehetőségek vannak a gyulai Várfürdőben az edzések megtartására?

– Mivel itt az úszósportág kap elsőbbséget, kevesebb a lehetőség, mint Békéscsabán. Minden nap egy félórás szárazföldi edzéssel kezdtünk, amit este hat órától vizes edzés követett másfél órán át. Ebből az első felében az úszásfejlesztés kapott szerepet, majd később jöhettek a labdás edzések. Csütörtökönként pedig kétkapus edzésre került sor a békéscsabaikkal.

Hogyan értékeled az elmúlt esztendőt, mennyire fejlődtek a gyerekek?

– A kezdetben, mint jeleztem, sok csabai fiatallal egészítettük ki csapatunkat, a tavaszi szezonra azonban túlsúlyba kerültek a fürdővárosi palánták. Valamennyien sokat léptek előre az év folyamán. Ráadásul a korábbi években nagyon kevés sikerélményben lehetett részük, most viszont akadtak győzelmeink is, ami a hangulatnak és az évközi folytatásnak is jót tett. Nem beszélve arról, hogy a mieink többsége ennél a korcsoportnál fiatalabb, ami ebben a korban még nagyon sokat jelent, hiszen termetben, súlyban, sőt tudásban is lépéshátrányban vannak az idősebbekkel szemben.

Mi lesz a következő cél?

– Mivel az év folyamán nagy előrelépést tettünk, az elsődleges az, hogy megőrizzük az eddigieket. Tudjuk, hogy egyelőre távoli az, hogy akár az ifjúsági vagy felnőtt korosztályig előre lépjünk, aminek egyik legnagyobb akadálya a vízfelület szűkössége, de azért újra beindítottuk a nyári toborzást. Szeretnénk, ha legalább másfél tucatnyi gyerkőccel kezdhetnénk meg a hamarosan beinduló nyári alapozást. Ennek érdekében Jeszenszky Ákos edzőnk már egy ideje nagy erőfeszítéseket tesz, keresi a különböző táborokban a leendő pólóspalántákat. Ha itt nálunk két-három évig pallérozódna évről évre tucatnál is több a gyerek, a legtehetségesebbeknek megadathatna, hogy akár Békéscsabán folytassa hosszú távon a sportág űzését, ami az anyaegyesület számára is nagy jelentőséggel bírna.

Címlapképünkön az edzőpáros az időkéréskor eligazítást tart csapatának (Jeszenszky Ákos piros sapkában, Szilvásy Attila guggol)

 2022. 07. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlás edzőnk, Csabai Zoltán immár több, mint három és fél évtizede elkötelezte magát klubunkkal. Az úszóból lett vízilabdás csapatunk hálóőre volt korábban, majd az aktív játék befejezése után edzőként folytatta pályafutását a Csabai Csirkefogók VK-nál. Több korosztállyal is foglalkozott az évek folyamán, ám öt esztendeje a mindenkori gyermek III. és a gyermek IV. korosztályt készíti fel a vidékbajnoki sorozatra.

Így volt ez a 2021–2022. évi pontvadászat során is. A 11-13 éves srácok esetében nem elsődleges a bajnoki helyezés, sokkal inkább a sportág alapjainak elsajátítása a cél. De azért játék a vízilabda, hogy minél eredményesebb legyen a gárda. A tanulást és az eredményességet kell Csabai Zoltánnak egyensúlyban tartania. Vele beszélgettünk az elmúlt év történéseiről.

A két korosztályban hány gyerek dolgozott a kezed alatt?

A gyermek III. korosztály volt népesebb, összesen 16-17 fiatal járt rendszeresen az edzésre és a mérkőzésekre. Ide egyedül a fiatalabb és ügyesebb Nánási Hunor játszott föl, a többiek mindannyian 2009-es születésűek voltak. A másik korcsoport esetében már nem ilyen hízelgő a kép, ugyanis mindössze kilenc igazolt játékosunk van ebben a korosztályban, ezért a legügyesebb három baby korcsoportost is bevetettük a mérkőzéseken.

Mi az oka, hogy az egyik korosztály szinte teljes volt, a másik nem?

Amikor két évvel ezelőtt kellett volna a legkisebbekkel feltölteni az előkészítősöket, a baby korosztályt, éppen dühöngött a pandémia, ezért a toborzók elmaradtak, illetve alig tudtunk beiskolázni gyerekeket. Ez a cirka két évnyi foghíjas évjárat sajnos várhatóan végig is fogja kísérni klubunkat a következő évtizedben.

Mi a fő feladat ebben a két korosztályban?

A baby korcsoportban teljesen más szabályokkal, létszámmal játszanak a gyerekek, ott a fő feladat, megszerettetni a játékot a fiatalokkal. Ott nincsen eredmény, nem számolják a gólokat, egy-két évig az alapokkal ismerkednek, majd, amikor felkerülnek hozzám, teljesen új dolgokat és szabályokat kell megtanulniuk. Bár még itt is vannak „korlátok”, mint például az, hogy nincs zónázás, végig szorosat kell játszatni velük. Nincs szabaddobásból kapura lövés, és sorolhatnám. Azokat az elemeket majd akkor sajátítják el, amikor még följebb lépnek korban. Ettől függetlenül itt már konkrét vízilabda szabályok vannak, amit el kell sajátítaniuk. Továbbá a pozíció játékkal, a centerjátékkal is meg kell ismerkedniük.

Ebben a két korcsoportban már a bajnoki meccseken számolják a gólokat, vannak győztesek és vesztesek , pontokat gyűjtenek, tabellát vezetnek. Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulni valókat és az eredményességet?

A célkitűzést nehéz meghatározni a bajnoki rajt előtt. De tény, továbbra is a tanulásé a fő szerep, de értelemszerűen itt már meg kell tanulni győzni, és el kell viselni a vereséget is. Minden évben korosztályt váltanak egyleteink, új együttesekkel találkoznak, ezért sokszor az első fordulókban kiderül, hol helyezkednek el csapataink az adott mezőnyben. A mostani bajnokságban hamar kiderült, hogy az egységesebb gyermek III. korosztálynak van több keresni valója, míg a foghíjas fiatalabbak gyengébb erőt képviselnek. Nem véletlen, hogy az idősebbek sok győzelmet arattak a Délkeleti csoportban, majd a felsőházban folytatták, sőt, a végjátékra az országos döntőbe is eljutottak. A kicsik viszont az alapszakasz után az alsóházba kerültek, ahonnan azonban fölfelé lógtak ki. Nem véletlen, hogy akár cserelehetőség nélkül is veretlenek maradtak, de csak az alsóházban. Az is fontos volt az év folyamán mindkét korcsoportban, ha eldőlt egy mérkőzés sorsa, igyekeztem mindenkinek minél több lehetőséget biztosítani fejlődése érdekében. Így a cseresor, a kispadosok is megfelelő számú találkozón erősödhettek.

Hogyan tovább a majdan ősszel kezdődő új idényben?

A 2009-ben születettek feljebb lépnek és jövőre már többségük az országos bajnokságban is szerephez juthat Fodor Ádám csoportjában. A gyermek IV. korosztályosok maradnak velem, és gyermek III-asként folytatják a vidékbajnokságban. Továbbá Dobra Róbert edzőkollégám baby korosztályos fiataljai felkerülnek hozzám, és a gyermek IV. korosztályban pallérozódnak tovább. Ami – sajnos – érdekesség: több gyereket adok föl, mint amennyit kapok alulról, aminek oka még mindig a korábbi pandémiára vezethető vissza.

Címlapképünkön a gyermek III. korosztályosok, edzővel, szülőkkel, amikor a felsőházi szakaszt érmesként fejezték be, és bejutottak az országos fináléba