2015. 08. 15.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények, Archív – Utánpótlás – 2015

Négy nemzet, tizenhét csapat, három korosztály, három nap, 300 utánpótlás korú fiatal — ez lehetne a nyers statisztika az idei, sorrendben harmadik békéscsabai Diapolo Kupa nemzetközi felkészülési tornáról. Ám ennél sokkal több rejlik a minden nap kora reggeltől késő estig zajló eseményben.

„Csak azért volt mindössze 17 csapat, mert a három napba ennyi fért bele, pedig jött volna sokkal több együttes is a lassan hagyományossá váló tornánkra — tudtuk meg Kádár József vezetőedzőtől. — Még így is le kellett rövidíteni a játékidőt, hogy minden együttesnek biztosítsunk négy-öt mérkőzést. Ezért 4×5 perces meccseket vívtak a fiatalok.”

Tény, napestig pólóztak a gyerkőcök, már minden reggel 8 órakor sípjába fújt a három játékvezető, ifjabb Kádár József, Pásztor Antal és Popovics Gergő, akik este 19 óráig vezényelték a mérkőzéseket. Dicséretükre, hogy a rekkenő kánikulában, a tűző napsütésben, a 36-38 fokos hőségben rendületlenül álltak a medence partján.

A torna három korosztálynak, a serdülőknek (1999-2000-ben születettek), a gyermek I. (2001-2002) és Gyermek II. (2003-2004) korcsoportnak biztosított jelentős felkészülési lehetőséget szerdától-péntekig. Izraeli, román és szlovák csapatok színesítették a mezőnyt, és igyekeztek ellenállni a magyaros rohamoknak. Sokszor nem is sikertelenül.

Ami a mieinket illeti: a serdülők a szentesi torna után most a békéscsabai eseményen is százszázalékos teljesítmény nyújtva lettek elsők. A gyermek I. korcsoport bronzérmes lett, ám kis szerencsével akár előrébb is végezhettek volna. A gyermek II. korosztályúaknak voltak szép meccsei is, de halványabb teljesítményű találkozói is, így a nyolc csapat közül a hatodik helyen kötöttek ki.

Végeredmények. Serdülők (1999-2000-ben születettek: 1. Csabai Csirkefogók VK (csapata legjobbja: Zsilák László), 2. Hódmezővásárhelyi VSC (lj.: Benkő Martin), 3. Hapoel Petach Tikva (izraeli, lj.: Aviv Bodeg), 4. Bajai Sugovica VSE (lj.: Hahn Kristóf).

Gyermek I. kcs. (2001-2002): 1. Hódmezővásárhelyi VSC (lj.: Arany Kevin), 2. Viitorul Cluj CSS Napoca, Kolozsvár (román, lj.: Bodea Victor), 2. 3. Csabai Csirkefogók VK (lj.: Zahorán Márk), 4. Hapoel Petach Tikva (izraeli, lj.: Alon Raz), 5. SKP Kosice, Kassa (szlovák. lj.: Kavecanky Simon).

Gyermek II. kcs. (2003-2004): 1. Hódmezővásárhelyi VSC (lj.: Kasza Dániel), 2. Szegedi Vízipóló Suli (lj.: Lakatos Soma), 3. Budapest Honvéd UVK SE (lj.: Przybytek Olivér), 4. Progress Oradea, Nagyvárad (román, lj.: Insinna Tommaso), 5. Dinamo Oradea, Nagyvárad (román, lj.: Haivas Adrian), 6. Csabai Csirkefogók VK (lj.: Vidovenyecz Zsombor), 7. SKP Kosice, Kassa (szlovák, lj.: Novacek Gabriel), 8. Bajai Sugovica VSE (lj.: Schaffer Ákos).

A részletes eredmények megtekinthetők a http://www.szentesinfo.hu/wp-tour/css_jegyzokonyv_bcs_hun.xhtml weboldalon.

S akkor nézzük, hogy a különböző korosztályos csapataink edzői hogyan látták a háromnapos tornát, amelynek során egy kicsit visszapillantottak a korábbi szentesi eseményre is, hiszen a két Diapolo Kupa végül is szorosan összefügg egymással.

Csabai Zoltán, a serdülő csapat (1999-2000-ben születettek) edzője: Egy kicsit tanácstalan vagyok, pedig a két tornán a tíz mérkőzés során öt-öt győzelmet arattunk, vagyis százszázalékos teljesítménnyel mindkétszer megnyertük a sorozatot. Azért vagyok tanácstalan, mert igazán nincs összehasonlítási alapom, hiszen korábban csak a hódmezővásárhelyiek ellen játszottunk a bajnokságokban. Igaz, most minden alkalommal elég nagy fölénnyel vertük őket, ami nem mindig volt így. De hozzáteszem: ők gyengültek, két meghatározó játékosuk eligazolt. Ám ha azt is hozzáteszem, hogy a mi utánpótlás-válogatott centerünk, Hajdu Attila is nyár óta a Vasas játékosa, akkor mi is gyengültünk. A többi ellenféllel lejátszott találkozónk azért nem igazán mértékadó, mert többségük külhoni volt, akikkel korábban sohasem játszottunk, miként a bajaiakkal sem. Ugyancsak bezavar a képbe, hogy az előző szezon csapatából négyen kiöregedtek, most már ifisták, alulról pedig heten érkeztek, akiket be kell építeni a csapatba. Ettől függetlenül azt állíthatom, hogy inkább erősödött az együttes a tavalyihoz képest, de ez igazán majd az ősszel induló új országos bajnokságban derül ki. Egy biztos, nagyon hasznos, és előremutató volt a két nagyszabású nemzetközi torna.

Kádár József a gyermek I. korcsoport (2001-2002) edzője: A legfontosabb, hogy a szentesi tornával együtt sok mérkőzést játszhattak a gyerekek. Már az előző szezon végén tudtuk, hogy gyengül a csapat, hiszen a serdülőkhöz hasonlóan mi is elvesztettük a centerünket, miután eligazolt. Egyelőre nem találtuk meg az utódját, pedig tudott dolog a sportágunkban, hogy a centerjáték a póló alapja. E miatt támadásink vérszegények voltak, amiből fakadt, hogy kevés gólt értünk el. Ugyanakkor a védekezésünk sokat javult, ennek köszönhetően nem is kaptunk sok gólt. Végül a kettő összegzése, hogy minden alkalommal szoros meccseket játszottunk, nem szenvedtünk nagy gólkülönbségű vereségeket, de az is tény, nem söpörtünk le egy ellenfelet sem a pályáról. Összességében pozitív benyomást tettek rám a fiatalok, de a centerkérdést mindenképpen meg kell oldanunk.

Ajtai Miklós, a gyermek II. korcsoport (2003-2004) edzője: A szentesi tornán jól játszottak a gyerekek, ami után elutaztunk egy közel egyhetes kolozsvári edzőtáborba. Itt napi öt edzést tartottam szárazföldön és vízben. Volt futás, sok úszás, technikai és taktikai edzés, no meg minden nap edzőmeccsek. Volt rá példa, hogy reggel hatkor már az uszodában voltunk. Ez a nagy terhelés meg is látszott tanítványaimon, a békéscsabai tornán, amelyre nem sokkal az edzőtábor után toppantunk be. Le is voltak időnként „fagyva” a gyerekek. De ez nem baj, hiszen a nagy munka később kamatozik. Ám összességben elmondhatom, hogy a védekezésünk, amely eddig is jó volt, tovább erősödött. Ugyanakkor egyénileg is sokat fejlődtek a gyerekek. Pedig eléggé megváltozott a csapat összetétele, hiszen a gyulai fiókcsapatunkból kilenc játékos érkezett, akik közül hárman-négyen már be is épültek, de a többiek is jó úton haladnak a beilleszkedésben, szépen dolgoznak. A szentesi harmadik helyezéssel elégedett vagyok, ám a békéscsabai torna magasabb színvonalú volt, sokkal erősebb csapatok érkeztek hozzánk, a Viharsarokba, ezért nehezebb dolgunk is volt.

Címlapképünkön Balázs Lajos (balra), a klub ügyvezető elnöke adja át a kupát a serdülő aranyérmes együttes csapatkapitányának, Zsilák Lászlónak, aki egyben átvehette csapata legjobb játékosának járó különdíjat is

 2015. 08. 07.   Eredmények, Előzetesek, Utánpótlás eredmények, Archív – Utánpótlás – 2015

Négyhetes pihenő után idestova egy hónapja kezdték meg csapataink a felkészülést az új évadra. E napokban már minden utánpótlás korú együttesünk a fedélzeten van, sőt, fiataljaink többsége túl van az első rangos felkészülési tornán, és a legfiatalabbak egy romániai edzőtáborozáson.

A július 31—augusztus 2-a között megrendezett szentesi 12. Diapolo 2015 Kupa, amely nem mellesleg Olimpiai Reménységek Vízilabda Tornája néven is fut sikeresen zárult csapataink számára. A legfiatalabbak estében igencsak népes volt a mezőny, számtalan külföldi klub is indított csapatot. Így a magyarok mellett brit, dán, egyesült államok-beli, finn, izraeli, litván együttesek merültek meg a Kurca-parti város remek strandjának medencéiben. Íme, a korosztályok, illetve a csoportok végeredményei:

Az 1999-2000-ben születettek, A korcsoportjának végeredménye: 1. Commerce Aquatics Waterpolo (USA, a csapat legjobb játékosa: Daniel Velazquez), 2. Szentesi Vízilabda Klub (lj.: Katona Péter), 3 Hapoel Beit Yitzhak (izraeli, lj.: Ron Nisan), 4. Hapoel Petach Tikva (izraeli, lj.: Ido Binkovich), 5. Zempléni VK (lj.: Sisán Balázs), 6. National Team of Great Britain A (brit, lj.: Finlay Parnell), 7. KPM Dainava Kaunas (litván, lj.: Jurijus Golinok)

1999-2000-ben születettek, B korcsoport: 1. Csabai Csirkefogók VK (lj.: Tifrea Ovidiu), 2. SSK Slagelse (dán, lj.: Laupitz Reintoft), 3. Crystal Palace London (brit, lj.: Ben Curtis), 4. National Team of Great Britain B (brit, lj.: Sammy Lear), 5. Turun Uimarit Turku (finn, lj.: Otto Niinivirta), 6. Bajai Sugovica VSE (lj.: Pahor Ádám).

2001-2002-ben születettek: 1. Szentesi Vízilabda Klub (lj.: Bozó Péter), 2. Hapoel Petach Tikva (izraeli, lj.: Roy Gortler), 3. Csabai Csirkefogók VK (lj.: Nyakó Levente), 4. Dzukijos Vandenis-ASRC Alytus (litván, lj.: Laurynas Sickus), 5. Turun Uimarit Turku (finn, lj.: Wiljam Laiho), 6. SSK Slagelse (dán, lj.: Frederik Binderuid), 7. Hapoel Beit Yitzhak B (izraeli, lj.: Ziv Goren), 8. Hapoel Beit Yitzhak A (izraeli. lj.: Ofir Carmy), 9. Zempléni VK (lj.: Pásztor András), 10. Polo Sport Club (lj.: Pipek Olivér).

2003-2004-ben születettek: 1. Hódmezővásárhelyi VSC (lj.: Kovács Kristóf), 2. Szentesi Vízilabda Klub (lj.: Takács Krisztián), 3. Csabai Csirkefogók VK (lj.: Gellény Zétény).

A részletes eredményekről itt olvashatnak: http://www.szentesinfo.hu/wp-tour/css_jegyzokonyv_szentes_15_hun.xhtml

„Mindenképpen dicséretet érdemel serdülő csapatunk, Csabai Zoltán együttese a B csoportban az élen végzett, és öt győzelmet aratott — tudtuk meg Kádár József vezetőedzőtől. — A gyermek korosztályúak ugyancsak öt győzelmet arattak, Ajtai Miklós fiataljai pedig hatszor hagyták el győztesen a medencét. Összesen a lejátszott 16 mérkőzésből tizenhármat megnyertek együtteseink, vagyis volt sikerélményük a gyerekeknek. A célnak megfelelt a torna, hiszen sok meccset játszhattak tanítványaink, nem beszélve arról, hogy mindhárom gárdánk a dobogón végzett. Ám nekünk, edzőknek akadt egy kis problémánk, hiszen a serdülő és a gyermek I. korcsoportból, vagyis az országos bajnokságokban szerepelő együtteseinkből eligazoltak centereink, Hajdu Attila, illetve Szabó Simeon. Keressük helyükre a megfelelő embereket, ám ezen a tornán még nem igazán találtuk meg azokat, akik pótolhatnák a távozókat.”

A hét végén, augusztus 8-án, szombaton is vár egy esemény fiataljainkra. A Békéscsabán, egy héten át edzőtáborozó finn Turun Uimarit Turku együttesei (serdülő és gyermek I. korcsoport) búcsúzóul egy-egy felkészülési, illetve barátságos mérkőzést játszanak a mieinkkel. Az 1999-2000-ben születettek 20 órakor, a fiatalabbak (2001-2002-ben születettek) azt megelőzően, 19 órától játszanak a finnekkel.

És még ezzel sincs vége, hiszen a szokásoknak megfelelően folytatódik a Diapolo Kupa, ezúttal a békéscsabai Árpád fürdőben méri össze tudását számtalan csapat, köztük több határon túli. Erre az eseményre jövő héten kerül sor, mégpedig augusztus 12—14-e között, szerdától-péntekig.

A résztvevők. Serdülők: Csabai Csirkefogók VK, Bajai Sugovica VSE, Hódmezővásárhelyi VSC, Hapoel Petach Tikva (izraeli).

Gyermek I. kcs. (2001-2002): Csabai Csirkefogók VK, Hódmezővásárhelyi VSC, Hapoel Petach Tikva (izraeli), Viitorul Cluj CSS Napoca, Kolozsvár (román), SKP Kosice, Kassa (szlovák).

Gyermek II. kcs. (2003-2004): Csabai Csirkefogók VK, Hódmezővásárhelyi VSC, Budapest Honvéd, Bajai Sugovica VSE, Szegedi Vízipóló Suli, Dinamo Oradea, Nagyvárad (román), Clubul Sportiv Crisul Oradea, Nagyvárad (román), SKP Kosice, Kassa (szlovák).

A békéscsabai tornán (nem lévén, csak egy medence) a mérkőzések 4×5 percig tartanak, hogy minden csoportban körmérkőzéseket rendezhessenek a három nap során.

 2015. 07. 12.   Aktuális, Archívum, Kitekintő

Mintegy 90 évvel ezelőtt építették meg a békéscsabai Árpád fürdőt, és már a ’30-as években jegyezték a vízilabdát a városban. Egészen az ’50-es évekig élt a sportág, amely aztán mély álomba szenderült. Egészen 1975-ig, amikor néhány lelkes amatőr ismét életre keltette. Többször is írunk arról, hogy idén ünnepli újjá alakulásának negyvenedik évfordulóját a békéscsabai vízilabda.

A júniusi jubileumi ünnepségen Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke, a negyven évvel ezelőtti csapat egyik játékosa ki is emelte: „Ennek az uszodai közösségnek egyik lényege, hogy tizenéves kissrácként bekerül a klubba az apró pólós, aki aztán, ha kell, ötven évesen is ott él a csabai vízilabdázók között.”

Ennek Balázs Lajos is egyik élő tanúja, ugyanis fiatalként, még a ’70-es években csatlakozott a Csabai Csirkefogók VK jogelődjéhez, hosszú évtizedeken át tagja volt a mindenkori csapatnak, még ötvenhez közel is aktívan játszott, ma pedig egyike azoknak, akik vezetőként életben tartják a csabai pólót.

De nemcsak ő tartozik a nagy öregek közé. A teljesség igénye nélkül: dr. Szlávik Győző, id. Lukácsi Sándor, Puha Zoltán, Dávid, Levente, Laczó György, Laczó Péter, Csendes Csaba, Gyebnár György, Román György, dr. Szeberényi Zsolt, Sipaki Zoltán, Borsos Pál — mind, mind több mint húsz évet töltött el játékkal. Mi több, ma is aktív tagjai az OB II-es csapatnak.

S éppen ez a lényeg. Ezek a nagy öregek fiatalként megszerették a vizet, az uszodát, az úszást és labdát, azóta el sem lehet zavarni őket eme nedves közeg közeléből. Az imént név szerint említettek között lámpással kell keresni olyat, aki negyven éven aluli. Egyszer jött a „szerelem”, és erre még véletlenül sem mondható, hogy múlandó.

És arról se feledkezzünk meg, egykoron ezek a csabai fiatalemberek harcolták ki a jogot arra, hogy a viharsarki vízilabda felemelkedhessen az OB I B-s szintig, ahol ma is megtalálható.

Tisztelet övezi őket, hiszen családapaként, minden napi munkájuk mellett is rendszeresen szakítanak időt ma is az edzésekre, a mérkőzésekre. A 2014—2015. évi bajnokságot is becsületesen végig küzdötték, igazi amatőrként számtalan mérkőzést játszottak, és a rájátszásban már csupa sikerélmény kísérte meccseiket, hiszen mind a négy mérkőzésüket megnyerték. Immár második felnőtt csapatként az OB II-ben.

Bár egy évvel mindenki idősebb lett a csapatból, ám alighanem valamennyi nagy öreg, pontosabban örök ifjú pólósunk ott lesz a következő szezonban is a vízben az OB II-es bajnokságban.

Címlapképünkön Laczó György kapus, fehér sapkában dr. Szlávik Győző (4), idősebb Lukácsi Sándor (2)

 2015. 07. 10.   Aktuális, Archívum, Kitekintő

A júniusi évzárón elhangzott: soha ennyi utánpótlás csapatot nem nevezett a klub a különböző bajnokságokba, mint a 2014—2015. évi pontvadászatba. Szám szerint a két felnőtt együttesen kívül kilenc fiatalokból álló gárdánk gyűjtögette a pontokat hétről hétre.

Nem csak több csapatot indítottunk a bajnokságokban, hanem eredményesebb esztendőt zártak utánpótlás együtteseink — összegzett elöljáróban Kádár József vezetőedző. — Vagyis szélesedett a bázisunk, az más kérdés, hogy változatlanul szűk vízfelületen és edzésidőben kellett megoldanunk a tréningeket. Ennek ellenére több egységünk is neves klubok utánpótlás csapatát megelőzte a tabellán.

Nézzük sorjában. Mindenképpen az élre kívánkozik az országos bajnokságban szereplő serdülő és gyermek korosztályos csapat eredménye.

Mindkét együttesünk a Keleti csoportba kapott besorolást, ami a hazai utánpótlás-bajnokságok második vonalának számítanak. Mindkét alakulatunkról elmondható, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ötven százalék fölötti teljesítménnyel zárták az esztendőt. Csabai Zoltán vezette serdülőink az ötödik helyen zárták a szezont, az általam irányított gyermek korcsoportosok a hatodikon. Olyan erős csapatokkal is meg kellett küzdenünk, amelyek nagy hagyománnyal rendelkeznek és intenzíven készítik fel ezeket a korosztályokat a majdani felnőtt együtteseik játékosainak pótlására. És itt még egy érdekességet megemlítenék: míg a konkurencia a környező települések „fölösleges” játékosaiból válogathat és igazol, addig tőlünk eláramlás zajlik. Hogy példával éljek: a Cegléd az OB I-es háttérrel rendelkező Szolnokról erősít, a Csongrád az ugyancsak OB I-es hátterű Szentesről. Tőlünk pedig a Szeged, a Szolnok, és a fővárosi együttesek viszik el a tehetségeket.

Akkor itt álljunk is meg néhány gondolat erejéig. Az elmúlt években Békéscsabáról elkerült az 1997-ben született kapus, Molnár Ádám, valamint Hegedüs Imre és Csaszni Máté. Az 1998-ban született Csökmei Richárd Szegeden folytatja, az 1999-ben született Hajdu Attilát éppen most viszi el a Vasas. Két 14 éves, a 2001-ben született Szabó Simeon (Szeged) és Krizsán György (Budapest) ugyancsak most van távozóban. Valamennyien korosztályuk meghatározó játékosai voltak.

Ilyenkor az egyik szemem sír, a másik nevet. Büszkeség tölt el, mert a jó munka tükörképe, hogy kapósak fiataljaink. Ugyanakkor nem örülök annak, hogy a hosszú évek alatt kinevelt pólósaink elmennek más klubokba, ami által gyengülünk, és kezdhetjük csapatainkat újra építeni. Hozzá kell tennem, hogy éppen ezért nem tudtunk ifjúsági gárdát indítani az országos bajnokságba. Sőt, az is az igazsághoz tartozik, hogy minden távozónk más-más indokkal kerül el Békéscsabáról. Van, akinek egész egyszerűen a családja költözik más vidékre, és természetes, hogy gyermekeik velük tartanak. Más esetben a legtehetségesebbeket elszipkázzák neves klubok, de akad olyan is, ahol a szülők gondolják úgy, másutt esetleg jobban fejlődhetnek gyerekeik.

Az imént szóba került az ifjúsági korosztály, amely ha az országos bajnokságban nem is indult, a vidékbajnokságban szerepelt.

Kevés ifista játékossal rendelkezünk. Egyrészt a már említett eligazolások miatt, másrészt többen befejezik a pólót, mire ebbe a korosztályba kerülnek. Van, aki a tanulás miatt, van, aki más sportágat választ, vagy végleg felhagy a sportolással. Nem könnyű megtartani a mai húszhoz közeledő srácokat a vízilabdának, és ez így van más sportágban is. A mi csapatunk is néhány ifistából és sok-sok serdülő korosztályú játékosból állt. Így aztán ez utóbbi korcsoportot alkotó fiatalok több bajnokságban is jeleskedhettek, az ifi mellett a serdülő országos, valamint a serdülő vidékbajnokságban. Ami végül is nem rossz, hiszen a sok éles mérkőzés hozza ki belőlük igazán a tudást, és ez adja a legjobb fejlődést.

Nézzük az alacsonyabb korcsoportokat.

A gyermek I. korcsoportosok esetében hasonló a kép, mint a serdülőknél: két fronton is eredményesen helyt álltak az idei szezonban. A III. és IV. korcsoport fiataljai igazán dicsérhetők. Az előbbiek, a 2002-ben születettek a nemzetközi vidékbajnokságban a harmadik helyen zártak. Amire pedig külön is büszkék lehetünk: a IV. korcsoportban három együttest is neveztünk. Közülük a legeredményesebb Ajtai Miklós gárdája volt, amely a Zöld, azaz erősebb csoportban több szoros meccs után a negyedik helyen zárt. A fiókcsapatunk, a Gyulai VK a Kék csoportban csipegetett el pontokat, a Csabai Csirkefogók VK II. pedig azért érdemel dicséretet, mert itt már inkább a 2004-2005-ben születettek játszottak. Mégpedig azzal a céllal, hogy minél előbb megismerjék a mérkőzések légkörét, még ha egy-két évvel idősebbek között is játszanak. Így aztán ez a legnépesebb csoportunk, hiszen itt több mint negyven gyerek kapott rendszeres játéklehetőséget.

Mit hozhat a jövő?

Most kezdjük visszafelé! A legfiatalabbak koruknál fogva maradnak ugyanebben a korcsoportban. Néhány gyulaival kiegészülve már egyéves tapasztalatuk lesz az új szezonban, ezért mindenképpen további előrelépést várok tőlük. A gyermek IV. korcsoportosokon kívül a további gyerek korosztály is átrendeződik, hasonló évet várok tőlük az ősszel kezdődő új vidékbajnokságban. Ami az országos bajnokságokat illeti, miután néhányan eligazoltak, kisebb az esély az előrelépésre, ám akadnak még jócskán tehetségek, akik több játéklehetőséget kapnak, ami jól szolgálhatja az egyéni fejlődésüket is. Jövőre viszont szeretnénk az országos ifjúsági bajnokságba is csapatot nevezni.

Az imént arról esett szó, hogy nincs megfelelő mennyiségű és tudású játékos.

Tény, tőlünk inkább „elcsennek” ifjú pólósokat, ám nekünk is van merítési lehetőségünk. Tavaly már öt nagyváradi fiatalt leigazoltunk, akik azóta „öregedtek”, és további romániai magyar anyanyelvű játékosok érkezhetnek hozzánk a nyár folyamán. Akik értelemszerűen nemcsak itt sportolnának, hanem Magyarországon folytatnák tanulmányaikat is.

Sokszor szóba kerülnek a tárgyi feltételek, amelyek nem változtak Békéscsabán több mint negyven éve. Legalábbis a vízfelületet tekintve.

Az imént már érintettük ezt a hátrányt. Nagyon jó lenne, ha épülne még egy medence az Árpád fürdőben, amely kiszolgálná a sportot. Szükségünk lenne arra, hogy időben és területben egyaránt szétválasszuk a korosztályokat az edzéseken, mert úgy nagyon nehéz felkészíteni a több mint tíz csapatunkat, hogy együtt edz a felnőtt játékos a tízéves gyerekkel.

 2015. 07. 09.   Aktuális, Archívum, Kitekintő

Az idén 33 esztendős Pásztor Szabolcs büszkén állítja magáról: „Mondhatni, a csabai strandon születtem. Kétévesen édesapám egy nyári napon bevágott az uszodába, a mélyvízbe, hát itt kezdődött az én vízilabdás karrierem.”

Szabolcs édesapját sokan ismerték, hiszen a néhai Pásztor György egykori úszó, vízilabdázó, teniszező, síelő, futó, egyszóval sokoldalú sportember volt, no meg a Csabai Csirkefogók VK jogelődjének egyik alapító tagja. Általa került „Kispaszi” is sportok világába. Ha ez kevés lenne az apa bemutatására, lehet, még többen felismerik arról, hogy a téli, békéscsabai Szilveszteri futógálán rendszeresen egy úszónadrágban és mezítláb futotta végig a több kilométeres távot jégen, hóban, fagyban. Mi több, unokatestvére, Pásztor Attila is a vízilabda világában nőtt föl, tagja volt a csabai OB I B-s csapatnak, ma edző egy Budapest környéki településen.

Hogyan kezdődött a vizes karriered?

Sok sportot kipróbáltam kisseb nagyobb sikerekkel, így a foci, a kosárlabda, a tenisz, az úszás voltak a főbb állomások, ez utóbbi által kötöttem ki a vízipólónál. Hatévesen kezdtem el rendszeresen edzésekre járni, az akkori utánpótlás edzőhöz, Behun Lajoshoz. Akkoriban már elég sokan voltunk az edzéseken, heti öt alkalommal edzettünk. Egy elég jó kis csapatot sikerült összehozni, Lajosnak köszönhetjük az alapokat. El is indultunk az országos gyermekbajnokságban, és beutaztuk hazánkat a kis alföldi egyletünkkel. Az akkori csapattársaim között volt ifjabb Ricza Lajos, Laczó Péter, Darida László, és még sokan mások. Voltak nagy zakók, de győzelmeket is bezsebeltünk. A mi korosztályunknak nem volt lehetőségük ilyen nagyfokú támogatásban részesülni, de talán nem is ezért szerettünk a strandra járni, hanem a társaság, a jó környezet, a „tyepla” (melegvíz) és a sport szeretet miatt.

Már tizenévesen a felnőtt csapat háza táján találtad magad.

Tény, 14-15 évesen fölkerültünk egy páran a felnőtt csapatba, és elvittek minket is a meccsekre. Sokat tanulhattunk az idősebbektől mind technikában, mind csibészségben. Itt már Szlávik doktor volt az edzőm, akkoriban mindenki jó kondiban volt az ő sajátos edzésmódszere miatt. A sok futás a Veszely csárdáig és vissza, a pólóban úszás, és sorolhatnám, mi minden miatt. Soha sem voltunk betegek, pedig Csabán hóban-fagyban, vagy negyven fokban edzettünk a hideg vízben. És ami ugyancsak fontos: az én korosztályomból minden csapattársamból igazán rendes ember lett.

Milyen volt a felnőtt csapattal együtt élni?

Ebben az időben került fel a Békéscsaba az OB I B-be, tehát már három csapatunk volt az OB II-esekkel és az utánpótlással együtt. Minket kezdetben inkább az OB II-es csapatban játszattak, mert a nagy csapatnak elég jó volt az akkori, csak helyiekből álló játékosállománya, mint például a már említett játékos edző, dr. Szlávik Győző, Lukácsi Sanyi, Dávid Lecsó, Máté Attila, Czirok Sanyi, Latorcai Balázs, sőt még az unokabátyám, Pásztor Attila is itt kapott helyet. A mi csapatunkban, a „második együttesben” az akkori nagy öregek, Szilvási Attila, Gyebnár Gyuri, Csabai Zoli, Jámbor Ákos, Szilágyi Józsi, és sorolhatnám, ki mindenki kapott helyet, köztük edződtünk.

Mígnem egy jókora kerülővel eljutottál Ausztriába. Mindez hogyan történt?

A Keriben voltam diák, felszolgáló szakmunkásnak készültem Darida Laci csapattársammal és barátommal együtt. Mint szakmunkás az akkor működő Magyar Királyban voltam három évig tanuló, az iskola végeztével, egy bringával és kétezer forinttal a zsebembe, felültem egy vonatra, irány a Balaton. Itt kezdtem valóban a szakmában dolgozni, összesen hét szezont húztam le, napi 12-14 óra munkával. Majd Csabán is dolgoztam pár évet, a legutolsó munkahelyem 2002-ben volt a Színész Klubban volt. Mígnem egy volt balatoni kollegám felhívott, hogy lenne egy munkalehetőség Ausztriában, helyette, mert ő eltörte a lábát síelés közben. Mivel már régen kacérkodtam a gondolattal, hogy a „szomszédban” folytassam, kaptam az alkalmon, és igent mondtam. Sajnos, már akkor látszódott, hogy az én szakmámmal menni kell Magyarországról, ha előrébb szeretnék lépni. Hát így kerültem a „sógorokhoz”, és kezdtem el dolgozni Vorarlbergben, egy hotelben, ami egy kitűnő síelő bázis.

Könnyen beilleszkedtél?

Az első két hét elég nehéz volt idegen környezetben. Egy keveset tanultam németül a suliban, meg ami a Balcsin ragadt rám, de ott ez nem soknak számított. Egyedül voltam magyar, így hát nem maradt más, meg kellett tanulni a nyelvet. Sok horvát és szerb kollegám volt, de emellett egy pár német és osztrák is. Az egyik német sráccal jó barátságba kerültem, tőle nagyon sokat tanulhattam. Sokat síeltünk, jöttünk-mentünk szabadidőnkben. A hotelben két évet dolgoztam, aztán Dél-Tirolba, Olaszország felé vettem az irányt. Itt is egy évet dolgoztam, majd jött egy lehetőség, Felső-Ausztriába kerestek pincért, én meg rábólintottam. Itt dolgoztam három évet, ez már nem szezonális munka volt, így megkaptam a szabad munkavállalási engedélyt, vagyis ettől kezdve már szabadon vállalhattam munkát egész Ausztriában. Így kerültem a mostani lakhelyemre, Mühlbach am Hochkönigbe, a salzburgi tartományba. Egy pizzériában dolgoztam négy évet és eközben ismertem meg a barátnőmet, aki ma már az élettársam, s aki egyébként a faluból származik. Négy éve vagyunk együtt, és mivel engem a faluban mindenki ismer a munkám révén, sokszor mondja: „Te több embert ismersz, mint én!”

Ezek szerint „elosztrákosodtál”?

Mivel osztrák családba kerültem, eleinte nehéz volt elfogadtatni magam, mert külföldi vagyok, de a párom foggal-körömmel kitartott mellettem, és most már harmonikus életünk van a szülői házban, ahol van egy kis lakrészünk. A párom Salzburg mellett dolgozik fodrászként, de már német területen, hét kilométerre a határtól, Freilassingban. Ezért én is Salzburgba váltottam, és találtam egy új munkahelyet, ahol azóta dolgozom. Ez egy hatalmas sörház, saját márkájú sörrel és sörkerttel. Sikerült elérnem, hogy műszakvezető főpincér legyek, ami elég nagy felelősség, de szeretem csinálni. Ahol a párom dolgozik, van egy kis albérletünk. Amikor szabadok vagyunk, irány a szülői falu.

A vízilabda azért megmaradt, és nemcsak szerelemnek.

Sajnos nem a legnépszerűbb sportág Ausztriában, kevés hír jut el ide a póló világából, hiszen itt első a foci és a sí. De azért mindig, mindent figyelemmel kísérek a vízilabdáról, az otthoniról különösen. Meg hát az unokabátyám, Pásztor Attila, aki saját erőből hozott létre egy csapatot Veresegyházon, nála játszhattam párszor, amikor látogatóban jártunk náluk. De mint tudjuk, ezt a sportot rendszeres edzés nélkül űzni elég nehéz. Szerintem Attilát is édesapám „fertőzte” meg a sport szeretetével, tőle tanulhatott meg síelni a maga sajátos módján, meg hát a vízipóló és a víz szeretetét is neki köszönhetjük. Az évek teltek külhonban, de a barátok, a régi csapattársak még mindig megmaradtak. Ezért sokat járunk Gyebnár Gyurival, Lukácsi Sanyival nagy vízilabda eseményekre Európa- és világbajnokságokra, immár nézőként. Vagy, ha a klasszikus évadzáró van Békéscsabán, amit egy dánfoki buli követ, minden évben mindig kapok üzenetet, hogy visszavárnak.

A gyakorlatban is megmaradtál a pólónál, nemcsak nézőként követed az eseményeket Ausztriában.

Egyszer bejött egy pár srác a munkahelyemre sörözni, az egyik magyar volt. Szóba került a vízilabda, meg az, hogy itt Salzburgban is van csapat. Nagyon megörültem neki, annál is inkább, mert csábítottak: ha van kedvem, menjek le edzésre, szívesen látnak. Így is lett. Bár ekkor már régóta nem játszottam, nem edzettem, mégis az alapok megvoltak, amit belém sulykoltak mestereim. Így hát elkezdtem újra művelni a gyakorlatban is a sportágat. Eleinte persze meghaltam a vízben a kondíció hiánya miatt. Az osztrák bajnokságban két osztály létezik: a Bundesliga és a Regionalliga. Értelemszerűen az első az erősebb. Több városnak van csapata, így Linznek, Innsbrucknak, Salzburgnak, Graznak, Bécsnek, Tirolnak. A Salzburg a második helyen volt, amikor elkezdtem náluk az edzéseket. De a cél a bajnoki cím volt a nagy riválisokkal, a Tirollal és a Grazcal szemben.

Milyenen a lehetőségek, a körülmények?

A csapatnak osztrák edzője van Stickler Christian személyében, ő ugyanúgy, mint nálunk Szlávik Győző, játékos edző is volt sokáig, és 2003-ban bajnok lett a Salzburggal. Jelenleg csak a partról irányít, bár az edzéseken velünk úszik és edz. Mint minden csapatnak, nekünk is sok légiósunk van. Nálunk például velem együtt négy magyar játékos található: Gyurovát, a Honvédból, Jaksa Szentesről, Makray a BVSC-ből érkezett. Mindegyik huszonéves remek játékos, a többi játékos osztrák, vagy már itt született, de „jugoszláv” származású. Én a magam 33 évével öregnek számítok. Heti három alkalommal edzünk, télen egy, csak sportolóknak épített központban, nyáron pedig egy nagy szabad strandon. Nagy a szigor, edzőnk megköveteli a fegyelmet, ügyel arra, hogy a csapatszellem és összetartás maximális legyen. Egy pár játékos pénzbeli támogatásban is részesül, de nem sokban, 5-7 száz eurót kapnak havonta. Emellett tanulniuk kell a nyelvet és dolgozniuk is. Munkakeresésben is segít a klub. Amúgy szponzori pénzekből és egy kevés városi támogatásból tartja fenn magát a vízilabda városunkban.

Milyen a csapat?

A legkiemelkedőbb játékosunk Gyurovát Tamás, egyedüli balkezes játékos az egész osztrák bajnokságban. De szerepet kap öt játékosunk az osztrák válogatottban is. Júniusban volt a bajnokság döntője, a Graz csapatával kerültünk össze, és nagy csatában döntetlen lett az eredmény, majd, ötméteresekkel nyertünk. Kemény meccs volt. Így a Salzburg nyolc év után újra bajnok lett. Én inkább a jobb szélen, vagy az irányító posztján játszom, de itt Ausztriában bekkelni is szoktam.

Mik a jövőbeli terveitek?

Természetesen a bajnoki cím megvédése és a Bajnokok Ligájában való indulás. Minden évben csinálunk egy négynapos edzőtábort, az elmúlt évben Szentesen voltunk, idén Martfűre megyünk. Az edzőnk is úgy gondolja, hogy nálunk van a vízilabda fellegvára, és itt vannak a legjobb feltételek, uszodák az edzésekre. A magánéletben a legfontosabbnak tartom a családot és a vízilabdát továbbra is. Édesanyám is elköltözött Békéscsabáról, Fertőszentmiklóson van egy házunk. De bármi történik, a csabai uszodába mindig jó haza jönni, még a párom is azt mondja, hogy ez a legjobb strand, amit eddig látott.

A képen „Kispaszi” a szeretett póló labdával