Sokéves rálátása van Ajtai Miklósnak (balra) a középiskolás vízilabdázóinkra, akik közül sokan az elmúlt években rá akartak hasonlítani – fotó: Such Tamás
Minden esztendőben az egyik legnagyobb fejtörést az ifjúsági csapat adja, aminek sok összetevője van. Az egyik maga a kor (17–18 évesek), a másik a továbbtanulásra való készülődés, a harmadik a motiváció. Ha az egyik botlik, máris oda van egy játékos.
Ezt igencsak meg tudja erősíteni Ajtai Miklós, aki az utóbbi években éppen az ifjúsági csapatot vitte tovább.
– Amikor tavaly a nyári szünet után újra találkozott a gárda, és belevágtunk a felkészülésbe, már csak hét ifi játékos jelentkezett az edzésekre. Aztán év közben további három „elhullott”, amivel együtt sok pontunk is elhullott.
Ezek szerint a korábbi évek gyakorlatához híven, ezúttal is regiment serdülő korú vízilabdázót kellett bevetni a bajnoki sorozatban.
– Olyannyira, hogy a kezdeti zömében ifistákból álló kezdő csapatunk egy idő után átalakult, és a cserékkel együtt hetven százalékban már serdülőkkel álltunk ki. De mondok még egy érdekességet. Akadtak olyan fiataljaink, akiknek a nyolc hónapból álló szezon folyamán csaknem száz mérkőzést kellett játszaniuk. A matek úgy jön ki, hogy hétvégente vasárnap játszottak az országos bajnokságban két meccset, de szerepet kaptak a szombatonként rendezett felnőtt OB II-es találkozókon, valamint a területi vidékbajnokságban is, ahol ugyancsak dupla derbi várt rájuk.
Nagy kihívás…
– Azt szoktam mondani, teher alatt nő a pálma. Három-négy éve van rálátásom erre a zömében középiskolás gárdára, tapasztalatom: a sok mérkőzés nagyobb fejlődési lehetőséget takar, mint sokszor egy-egy edzés.
De kanyarodjunk vissza a tavaly nyári felkészülési időszakot követő napokra! Mi volt a célkitűzés az ifjúságiak előtt?
– A rajt előtt úgy véltem, az alapszakasz végére a harmadik-negyedik helyre odaérhetünk. Hatodik lett belőle. Ennek több oka is volt. Az egyik a már említett három játékos leállása. A másik a hosszan tartó sátorállítás ősszel, és a még hosszabb sátorbontási időszak. Bizony, ezeket a kényszer kihagyásokat visszaesés követett, nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan is.
Mi volt az egylet erénye ebben az évben?
– Az, hogy csapatként működött. Ez olyan mélységig igaz, hogy ezek a srácok nemcsak az edzéseken tartottak össze, hanem együtt jártak moziba, bulizni… Öröm számomra, hogy amit adtam nekik, azt vissza is kaptam.
Sportszakmai szempontból mi volt a gárda erőssége a 2024–2025. évi szezonban?
– A védekezés. Ez részben azért van, mert a szerbiai vízilabda híve vagyok, mivel Zentán nőttem fel, ott kezdtem el űzni a sportágat. Márpedig a szerb póló alapja a védekezés (hozzátesszük: a magyaré is). Azt mondom, először védekezzük ki az ellenfél minden próbálkozását, majd abból lefordulva támadjunk. Ez a legtöbbször jól működött, amit alátámaszt, a mezőnyben az egyik legkevesebb gólt kaptuk. De a támadásainkkal sem volt sok probléma Mindez annak is köszönhető, hogy a serdülőket felkészítő Zsilák Lacival hasonló volt az elképzelésünk a pólóról.
Az év folyamán miben lépett legtöbbet előre a csapat?
– Ne tűnjön szerénytelenségnek, de egy kicsit a várttól eltérő választ adok. Úgy láttam, a gyerekek egy kicsit rám akartak hasonlítani. Figyeltek engem a vízben is, és többször megpróbáltak utánozni. Bevallom, ez nekem is tetszett. Ugyanis nemcsak edzője vagyok a társaságnak, hanem a felnőtt mérkőzéseken csapattárs is. Az is jó visszajelzés volt e téren, hogy egyesek jelezték: majd egykor ők is edzők szeretnének lenni.
Milyen téren maradt hiányérzeted?
– Akadt olyan mérkőzés, amikor a koncentráció hiánya miatt vesztettünk. Ez különösen a sátorállítás, illetve -bontás idejére esett, ami mindent megmagyaráz. De előfordulhatott olyankor is, amikor egy hétvégén már a negyedik találkozóra kellett beugraniuk a srácoknak a vízbe.
Az országos mellett volt egy vidékbajnoki sorozat is. Ott mire jutottatok?
– Itt is az ifjúsági területi bajnokságban indultunk, de zömében serdülő korosztályúakkal. Mégpedig azokkal, akik az „obés” bajnokságban kevesebb szerepet kaptak. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a nagy klubokat felvonultató mezőnyben odaérjünk a harmadik helyre, ami csak az utolsó fordulóban hiúsult meg. Ebben a kategóriában való szereplésünk is nagyon hasznos volt.
Jávor Péter
