ímkézett bejegyzés

 2024. 09. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó ma már játékvezető és az utánpótlás segítője

Kétségkívül remek kezdeményezés volt, és komoly visszahangja van a negyedik ízben kiírt, Szarvason megrendezett Fodor Rajmund Kupa utánpótlás felkészülési vízilabdatornának, amit a klubunk, a csabapolo.hu online felületének beszámolójára való sűrű kattintások is alátámasztanak.

Mielőtt a vezetőedzői értékelésre rátérnénk, itt érdemes megemlíteni egy dolgot: mindenképpen rendhagyónak számít, hogy a Fodor Rajmund Kupa további kupaelnevezéseket is takar. Mégpedig egyrészt egyben ASI Vasas Kupaként is zajlottak az események három napon át, ahol végül a 2013-as születésűek viaskodtak a helyezésekért és a trófeáért. A 2012-ben születettek pedig a Békésút Kupa jegyében is küzdöttek.

Maradva az utóbbinál: nemrégiben beszámoltunk arról a hazai rendezésű, serdülő korosztálynak kiírt felkészülési tornáról, amelyet ugyancsak a békéscsabai Békésút Kft. támogatott. De hogyan került a csabai vízilabdaklub látókörébe ez a cég? A legegyszerűbb onnan megközelíteni, hogy a tulajdonos, Karakas József egykoron maga is ezt a szép sportágat űzte. Vagyis érthető a kötődés. De ki is Karakas József, és hogyan került a csabai pólóséletbe? – erről már őt magát kérdeztük.

– Még 2004-ben, amikor Termál Vízilabda Sport Klub néven futott a póló a megyeszékhelyen, akkor kissrácként kerültem le az uszodába – tudtuk meg Karakas Józseftől. – Rögtön megfogott a víz és a labda, így aztán majdnem tizenöt évig űztem is a sportágat békéscsabai, az egyetemi évek alatt pedig debreceni színekben az OB I B-ben. Az utánpótlásban, majd a felnőttek között is kapusként jegyeztek. De kicsit visszakanyarodva a még régebbi évekbe: édesapám baráti, munka- és szponzori kapcsolatban volt a klub elnökével, ma is játékosával, Borsos Pállal (ekkortól ered a Swietelsky-Békéscsaba elnevezés – A szerk.). Ez a sporton túli kötődés számomra is megmaradt, vagyis nemcsak sport-, hanem munkakapcsolatot is jelent azáltal. A cégemen keresztül támogatom a klubot, innen jött a Békésút Kupa elnevezés, de már a napokban elkezdtünk tárgyalni arról, hogy milyen újabb szponzorációs szerződést köthetnénk.

A gyermek III. korosztályos dobogón végzett csapatunk – fotó: Balogh Norbert

Visszatérve a szarvasi tornára: a résztvevő 11 csapat három nap alatt 28 mérkőzést vívott egymással két korosztályban. Vagyis reggeltől estig pezsgett a víz a szarvasi Szent Klára Gyógyfürdő fedett 25 méteres versenymedencéjében. Előző írásunkban a két utánpótlás korú csapatunk fiatal edzője, Katona Péter már elemezte a gyerekek teljesítményét, most vezetőedzőnket, Fodor Ádámot kértük fel hasonlóra: – Megerőltető menet volt a három nap, de nagyon hasznos valamennyi csapat számára. Olyan együttesekkel játszhattunk, amelyekkel szinte sohasem találkozunk, ugyanis ezek nyugat-magyarországiak vagy fővárosiak. Ezért jó erőfelmérő abból a szempontból, hol is tartunk országos szinten. Ez kölcsönös, mert ők is össze tudják hasonlítani magukat a kelet-magyarországiakkal. Tapasztalatom, hogy sem technikailag, sem taktikailag, sem gyorsaságban nem vagyunk elmaradva tőlük, vagyis ez bizakodásra ad okot, jó úton járunk. Ugyanakkor azt is felmérhettük, hol vannak hiányosságaink, miken kell még javítani, dolgozni. Mondtam is edzőkollégámnak, Katona Petinek, hogy a három nap ránk eső tíz mérkőzése alatt nagyot léptek előre a gyerekek. Igencsak intenzív terhelést kapott minden fiatalunk. Nem beszélve arról, hogy most nem a telefonjaikat nyomkodták, hanem a meccseink közötti szünetekben is figyelték az ellenfelet, tanulták a vízilabdát. S ha már tanulták: a jó pap is holtig tanul, vagyis mi edzők is igyekeztünk megfigyelni, hogy más csapatok trénerei milyen taktikákat alkalmaznak, hogyan működik a csapatuk. Ez is tanulságos volt számunkra.

A gyermek IV. korosztályos dobogón végzett békéscsabai egylet – fotó: Balogh Norbert

Más érdekesség is szóba került, amit a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund testvére, Fodor Ádám így ecsetelt: – Egy ilyen torna nagy szervezést igényel, ebbe egy kicsit én is besegítettem, de most nem rólam szóltak a dolgok. Bátyám elkötelezett azon a téren is, hogy segítse a mai fiatalok fejlődését, ezért is hívta életre négy évvel ezelőtt ezt a tornát, ami az utánpótláscsapatok szakmai fejlődését hivatott elősegíteni. Akár direktben is. Akadt rá példa, hogy játékvezetés közben megállította a mérkőzést, és elmagyarázta a gyerekeknek, mit csináltak rosszul, hogyan kellett volna másképp cselekedni a vízben. Máskor négy kontrafalt esetén pedig felhívta a játékos figyelmét, hogy ez nem járható út. Egyszóval továbbra sem kopott meg a vízilabda szeretete, ami ma segítéssel párosul.

 2024. 07. 07.   Klub, Kitekintő

Címlapképünkön klubunk egyik önzetlen nagy segítője, Mák Pista – fotó: Such Tamás

Sorozatunkban korosztályonként végig tekintettük csapataink éves teljesítményét, elemeztük, mennyit fejlődtek az adott korcsoport játékosai. Zárásként Fodor Ádám vezetőedzőnket arra kértük, tegyen egy összértékelőt.

Milyen létszámmal dolgozott a klub az év során?

Száznyolc utánpótlás korú igazolt játékos státuszú fiatalunkkal zajlottak az edzések hat vízilabda-, két úszóedzővel és egy oktatóval. Rajtuk kívül működött egy előkészítő csoport, ami egy kicsit a kutya vacsorájához hasonlított, ugyanis nehéz volt a legkisebb gyerekeket a rendszeres edzésekhez szoktatni. Itt nagy volt a fluktuáció, nem beszélve arról, hogy nem is minden gyerek, illetve szülője gondolta úgy, hogy hosszútávon vízilabdás kegyen gyerekéből. Végül van egy felnőttekből álló egységünk, amely a kezdeti közel harminc pólósból álló létszámból felére redukálódott.

Hány csapatot nevezett a klub a 2023—2024. évi bajnokságba?

Erre az évre nyolcat. A legkisebbektől fölfelé haladva: a baby korosztályosok a fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub neve alatt szerepeltek, a gyermek IV. és gyermek III. korcsoportosokat a területi vidékbajnokságba neveztük, azon belül a Délkeletibe lettek besorolva. A népes gyermek korcsoportosok két pontvadászatban is elindulhattak, egy a vidék- egy pedig az országos utánpótlás-bajnokságban. Ez utóbbiban szerepelt a serdülő és ifjúsági gárdánk, végül pedig a felnőtt OB II-es csapatunk is elindult.

Említetted edzőinket…

Hat éve, 2018 óta dolgozom a klubban. Állítom, hogy ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt. Tavaly megtaláltuk a felállást is, mármint azt, hogy melyik trénerünk, melyik csapattal dolgozzon. Ez nagyon bevált, a tervek szerint nem is változtatunk rajta a következő szezonban.

Milyen segítségetek volt a működésben?

Klubunk vezetői teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk, különösen az ügyvezető elnök, Balázs Lajos tett sokat azért, hogy minden flottul menjen. És itt megemlíteném az egyik fontos láncszem, Mák Pista hatékony munkáját. De nagyon sokat segítettek a szülők is, s nemcsak azzal, hogy igyekeztek az elvárt rendszerhez szoktatni gyermekeiket. Óriási segítséget kaptunk a fotózásban, az élő felvételek sugárzásában a Tasnádi házaspártól, valamint a kiváló újságíró-fotóriportertől, Such Tamástól is. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.

Klubszinten milyen előrelépést tapasztaltál?

Egy szóba fogalmazva: óriásit! Minden csapatunk nagyot fejlődött. Az őszi indításához képest kézzel fogható volt mindenhol az előrelépés. Akár az egyéni fejlődést, akár a csapatok helyezését tekintem. Helyenként még így is azt kellett észrevennem, hogy a bajnoki helyezés nem mindig mutatta meg a tényleges munkát és az eredményességet.

Általános szinten miben léptek előre vízilabdázóink?

Ahogy a nagy könyvben meg van írva: úszástudásban, hozzáállásban, technikai téren, taktikában, sok esetben az edzéslátogatottságban. És fontos kiemelnem: közösségé formálódásban. Hozzáteszem: nem minden esetben az eredményességre törekszünk, sokkal inkább a fejlődés ütemére tesszük a hangsúlyt.

A statisztikai adatokat nézve is sok érdekességet tapasztalhatunk.

Igen, ezek az adatok is nagyon fontosak. Ezek közül néhány ízelítőül. A különböző korosztályos csapataink az idegenbeli találkozókon kívül Békéscsabán és Gyulán 84 mérkőzést játszottak. Háromszor voltunk házigazdái az OB II-es csapatok sorozatának, az országos utánpótlás-bajnokságban tizenkétszer fogadtunk ellenfeleket, ami 36 találkozót takar. És akkor még ott voltak a területi bajnokságok, ahol 36 meccs szerepelt a programunkban. Valamennyi eseményünk probléma mentesen lezajlott, a vendégeink elégedettségére is. Mindez a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub hírnevét öregbítette.

 2024. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő, OB II eredmények

Címlapképünkön a 2023–2024. évben 18. helyen záró OB II-es csapatunk az utolsó bajnoki mérkőzés után a békéscsabai Árpád fürdőben

A 2023–2024. évi OB II-es bajnokság során 22 mérkőzést játszott csapatunk. Ebből tízet az alapszakaszban, ahol egy győzelmet jegyeztek, majd további tizenkettőt a rájátszásban, ahol már kedvezőbb a mérleg, ugyanis hat győzelem, egy döntetlen és öt vereség szerepel a nevük mellett.

Vezetőedzőnk, Fodor Ádám vont mérleget az utolsó mérkőzést követően az évi teljesítményről, a körülményekről és néhány érdekességről.

Idén a költségek mérséklése és a területi elvek alapján öt csoportba osztották a 21 benevezett csapatot – kezdte Fodor Ádám. – Mindenki által jól ismert, hogy Magyarországon kissé felbillen a vízilabdás mérleg a délkeleti tájak felé, hiszen Szegeden, Szentesen is OB I-es háttérrel rendelkező gárdák működnek, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is nagy hagyományokkal rendelkező klubok léteznek, ahol a kiöregedő játékosok és feltörekvő fiatalok megtalálják játéklehetőségüket. Így aztán a területi elv miatt ez a csoport lett magasan a legerősebb.

Ezt mutatja az alapszakasz végeredménye is, amely így fest: 1. Szegedi UVTE 19, 2. Szegedi VTK 17, 3. Csongrádi VVSE 16, 4. MAFC-Infinityn, Budapest 16, 5. Szentesi Üdülőközpont 15, 6. Swietelsky-Békéscsaba 3. Így kerültünk a legalsóbb házba a rájátszásban. Innen már könnyebb szezon várt a mieinkre.

Mielőtt erre kitérnénk, nézzük, kikre számíthattunk. Eredetileg közel harminc olyan felnőtt játékosunk volt regisztrálva, akik bevethetők lettek volna, ám ez különböző okok miatt a bajnoki rajtra leszűkült tíz-tizenkettőre. Ami annak is köszönhető, hogy kilencven százalékuk harminc évnél idősebb, sőt, akadt nem egy, aki az ötvenen is túl volt. Végül a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan hozzájuk jött ugyanennyi ifjúsági és serdülő korú vízilabdázó, sőt, volt olyan mérkőzés, amikor gyermek korosztályú fiatalt is bevethettünk. Így lettünk újra közel harmincan. Nos, ez a vegyes korosztályú gárda menet közben egyre jobban összecsiszolódott, ráadásul a rájátszásban hasonszőrűekkel került össze, ezért jobb eredményekre volt képes.

A fiatalok számára mit jelentett a felnőttek között szerepelni?

Ez a vegyes összetételű gárda jó elegyet alkotott. A fiatalok tanulhattak a nagy öregektől, szokhatták azt is, milyen a légkör a felnőtt mezőnyben. Érthetően sokat fejlődtek az obé kettes mérkőzéseken. Arra is törekedtünk, hogy élvezzék a játékot a felnőtt mezőnyben is. Az év folyamán sokat tanultak, sok tapasztalatot szereztek, ami a jövőre nézve is hasznos lehet számukra.

A korábbi években ért már el jobb helyezést a csapat a harmadik vonalban.

Ez is igaz, de a hazai vízilabda rohamléptekben fejlődik. Korábban az OB I B volt a vízválasztó, a mai obé kettes mezőny lassan megfelel a nyolc-tíz évvel ezelőtti második vonalnak. Itt is az első tíz csapat kiemelkedik, nagyon erős. A következő tizenegy között viszont nincs nagy különbség. Ha az alapszakaszban hamarabb összecsiszolódik a gárda, és kicsit több pontot szerzünk, akkor nem az ötödik, hanem akár a negyedik vagy a harmadik csoportban folytathattuk volna, akár a tizedik helyért. Így utólag azt gondolom, azokban a csoportokban is eredményesen helyt álltunk volna.

Hogyan lehet innen előrébb lépni?

Ez az egyik célunk. Ehhez arra lesz szükség, hogy az ifjúságiak közül kiöregedő játékosokat is meg tudjuk tartani. E téren a legnagyobb nehézségünk az, hogy ezek a fiatalok mind képzettek, okosak, és 18 év, illetve az érettségi után továbbtanulnak. Legtöbbjük Szeged, Debrecen vagy Budapest felé veszi az irányt, ahol többségük a helyi klubban folytatja a játékot. Hosszútávon talán azzal számolhatunk, hogy négy-öt év egyetemi tanulmányok után jó páran hazatérnek, és itthon folytatják a vízilabdát, további tapasztalatokkal, rutinnal felvértezve. E téren különösen a 2006-2009 között születettek lehetnek a jövőbe mutató csapat.

 2024. 06. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a 2024-ben az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági csapatunk Ajtai Miklós edzővel (jobbra az első sor szélén) és Fodor Ádám vezetőedzővel (balra az első sor szélén) a szezonzárás után a békéscsabai Árpád fürdőben – fotó: T. Petka Anita

Ifjúsági csapatunk a 2023–2024. évi országos utánpótlás-bajnokság A2 csoportjában az alapszakaszt 18 pontot gyűjtve a hatodik, majd a felsőházi rájátszást további kilenc egységgel gyarapítva ugyancsak a hatodik helyen zárta, jócskán előre lépve a korábbi esztendőhöz képest.

A változásokról, az évi munkáról, a fejlődésről, nehézségekről Ajtai Miklós edző összegzett.

Milyen létszámú és összetételű ifjúsági gárdával kezdted az évet?

Először visszakanyarodnék ahhoz a nehéz helyzethez, hogy az egy évvel korábbi bajnokságot megelőző nyári felkészülési rajtkor mindössze három ifjúsági korú játékosa volt a klubnak, abból is a szezon végére kettő „lecsiszolódott”, egyedül Dobos Ferenc maradt meg. Aztán 2023 nyarán már jobb helyzetbe kerültünk, ugyanis tíz, a serdülők közül kiöregedő vízilabdázó került föl az ifibe, akik közül az idei szezonvégre heten meg is maradtak. Ezzel az állománnyal vágtunk neki az évnek, s mivel meccsenként ennél több játékosra van szükség, döntően a serdülők közül néhányan „följátszottak”, de akadt olyan forduló, amikor a gyermek korosztályból kaptam játékost az adott bajnokira.

Mi volt a legfontosabb célod az új gárdával, mit szerettél volna elérni a nyár, illetve a bajnokság folyamán?

Elöljáróban: immár 11 éve élek, edzősködöm, valamint játszom Békéscsabán. A szerbiai magyar részről származom, ott sajátítottam el és űztem fiatal koromban a sportágat, ezért egy kicsit másképp gondolom a pólót. Amikor megkapom a korosztályba felnővő gyerekeket, először megnézem, milyen egyéni adottsága van, felmérem, hogyan lehet a csapatba illeszteni, illetve hogyan tudok az adott játékosállományból ütőképes együttest formálni. Nálam is a védekezés az elsődleges. E téren igyekeztem egy új dolgot, nevezetesen a fordított kezű blokkot megtanítani nekik. Ha ez működött, a jó védekezésből könnyebb volt támadásba átfordulni. Ilyenkor akár a kettő az egyben vagy három a kettőben kontráztunk, ami gyakran sikerre vezetett.

Milyennek ítéled: csapatként működött a társaság az év folyamán?

Ezek a fiatalok a korábbi korosztályokban is együtt játszottak, nagyon ismerik egymást, alig hiányoztak az edzésekről. Nemcsak a vízben működtek csapatként, hanem az életben is, ugyanis együtt jártak bulizni, aminek ugyan nem mindig örültem, mint edző, de együtt jártak horgászni, moziba és sorolhatnám, szóval valóban csapat voltak. Rendkívül jól motiválták egymást az év folyamán, ami a támadásszövésekben és a védekezésben is meglátszott rajtuk. Egyik legjobb fiatal pólósunk idén Fodor Zsombor volt, aki rengeteg gólt lőtt. Ám most lehet, hogy elveszítjük, ugyanis továbbtanul, Győrbe felvételizett, hamarosan kiderül, hogy felvették-e?

Maradt-e hiányérzeted a csapattal kapcsolatban a szezon végeztével?

Hiányérzete minden edzőnek marad, hiszen folyamatosan mindig többet és jobbat akar. Ha az eredményességet nézzük, nekem azok a mérkőzések fájnak, ahol egy vagy két góllal alulmaradtunk, pedig látva a játékunkat, fordított eredmény is születhetett volna. Ezért jó néhány pont benne maradt a csapatban. Tavaly nyáron a bajnoki rajt előtt úgy fogalmaztam, el tudjuk érni a felsőházat, azon belül is a negyedik helyet. Nos, a felsőház kipipálva, és ha azok a hiányzó pontok bejöttek volna, akkor a negyedik hely is elérhető lett volna. S itt kell megemlítenem egy évről évre visszatérő problémánkat: a sátorállítás- és bontás, valamint a Garabonciás napok. Ez nagyjából négy hetet elvesz a felkészülésünkből, ez időszak alatt kissé visszaesik a csapat teljesítménye, hatékonysága. De nincs miért keseregnünk, jócskán előrelépett a gárda idén is. Remélem, a következő esztendő végén is hasonló jó dolgokról tudok beszámolni.

 2024. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő csapatunk, amely fiatal edzőjével, Zsilák Lászlóval végig dolgozta a 2023–2024. bajnoki évet, és húsznál is több mérkőzésen szállt vízre a szezonban – fotó: T. Petka Anita

Vegyesnek tűnik a kép, ha az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő serdülő csapatunkról van szó. Az alapszakaszban 8 győztes és három vesztes meccs után 24 pontot gyűjtöttek, amivel a negyedik helyen zártak, majd következett a rájátszás, ahol viszont az erős felsőházi mezőnyben egy pontra tellett.

Serdülő csapatunk fiatal edzőjével, Zsilák Lászlóval elemeztük az elmúlt esztendő történéseit, változásait.

Milyen célt tűztél ki magad és a csapat elé, mit szerettél volna elérni a nyár, illetve a bajnokság folyamán?

Nyáron elsősorban az volt az elsődleges célom, hogy megismerjem a csapatot, hiszen akkoriban költöztem haza Békéscsabára egyetemi tanulmányaim befejezése után. Igyekeztem minél hamarabb a csabai légkörhöz akklimatizálódni, ami egész gyorsan sikerült is. Megismerve a fiatalokat, addigi teljesítményüket, olyan további célokat tűztem ki, miszerint rávezetni őket az A1-es szintű edzések elvégzésére, ami ugyancsak elég hamar teljesült. Az alulról fölkerülő és „régi” serdülő játékosaink fokozatosan összecsiszolódtak már a nyár folyamán is.

Miben fejlődtek legtöbbet a gyerekek?

Úszástudásban és erőnlétben látványos előrelépést tapasztaltam. Kezdetben a legegyszerűbb taktikai megoldásokat gyakoroltuk, amint ez sikerült, jöhetett a következő lépcsőfok.

Mik voltak ezek az elemek?

Az alap a kemény szoros emberfogás volt, különösen azért, mert hosszú volt a bekksorom. Emellett az M-zóna erősítése is fontos volt, amivel olykor megleptük ellenfeleinket. Ezt tovább kell fejleszteni ebben az évben is, hogy folyamatosan egy egész negyeden át alkalmazni tudják. A sikeres alapszakasz után más kaliberű ellenfelek következtek a felsőházban. Ezért az egyéni fejlesztés is előtérbe került, úgy, mint a koncentráció fokozása, de emellett a fizikai erőt is igyekeztem növelni. Visszatekintve az esztendőre: minden játékos sokat fejlődött, elérte azt a szintet, ami biztató volt és lesz a játékunkban.

Maradt hiányérzeted a csapattal kapcsolatban a szezon végeztével?

Maradt. Nem a csapattal kapcsolatban, hanem a pontjaink számát illetően. Sajnos, sokszor előfordult, hogy tudásunkhoz képest nem igazán jött ki számunkra a lépés. Mindez visszavezethető rám, mert főfoglalkozásomból kifolyólag nem minden edzésen tudtam részt venni. De amiatt is maradhatott hiányérzetem, mert gyakran sújtottak bennünket sérülések, betegségek, eltiltások, no és a vége felé előfordult néha egy kis fegyelmezetlenség is.

Hogyan tovább? Az már tudható, hogy 13 eddig gyermek korosztályú kerül fel hozzád az új szezonra, de hányan öregednek ki serdülőid közül? Kikkel számolhatsz az új bajnokságban?

Tény, a gyermek korosztályú másodévesek közül tizenhárman csatlakoznak a serdülő csapathoz, és mindössze hárman öregszenek ki tőlünk, vagyis lesznek ifjúsági korúak. Könnyű dolgom lesz, hiszen eddig is népes volt ez a korosztály, az évet 13 játékossal küzdöttük végig, sőt, olykor a gyermek csapatból is érkezett erősítés az év folyamán a mérkőzésekre. Közülük, mint említettem, mindössze hárman öregszenek ki, így a nyári alapozást várhatóan huszonhármas kerettel kezdjük meg júliusban. A felkerülők sem ismeretlenek előttem, a korábbi közös edzések miatt, a népes létszám pedig sokat segíthet az edzéseken, például sokat lehet gyakorolni majd a hat-hat elleni játékot. Úgy vélem, egy jó képességű gárdával folytathatom a munkát, nem véletlen, hogy az új bajnokságban sokat várok ettől a csapattól.