ímkézett bejegyzés

 2025. 03. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ebben az esztendőben a serdülő korosztályú csapatunk (képünkön az egyik bajnoki mérkőzés előtt) bizonyult eddig „húzóágazatnak”, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ők és a gyermek, valamint ifjúsági gárdánkkal egyetemben a kvalifikációs csoportba kerüljenek – fotó: Such Tamás

Megtartotta éves beszámoló közgyűlését a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Az ülésnek a békéscsabai Király vendéglő adott otthont ma.

Indításként a klub elnöke, Borsos Pál köszöntötte a megjelent sportolókat, elnökségi tagokat, edzőket és a megjelent néhány szülőt. Ezt követően az ügyvezető elnök, Balázs Lajos kapott szót, aki a kötelező technikai kérdéseket, kéréseket követően azokról a klubunkat érintő hátrányokról beszélt, ami nehezítette az elmúlt időszakban az életünket.

Ezekből idézünk röviden: nehéz ma vízilabdás fiatalt beiskolázni, néhány év óta még a baby korosztályt is komoly gond feltölteni, aminek az is lehet oka, hogy a legkisebbeknek is csak a késői órákban tudnak edzést biztosítani, nem beszélve arról, hogy Békéscsabán és Gyulán is szűkös a vízilabdára fordítható vízfelület és edzésidő. A nagyobbak esetében ugyanezek a gondok érvényesek, az országos bajnokságokban szereplő csapatoknak – amelyek az A1 osztályba kerülésért küzdenek, nem is eredménytelenül – már napi két edzést kellene vezényelni, vagyis reggel is jó volna tréningeket tartani, ami a már említett okok miatt lehetetlen. Ezt követően a felnőtt csapat felépítése került szóba, ahol az egyik legnagyobb gond, hogy a fiatalok 18 éves kor, illetve érettségi után más városban folytatják tanulmányaikat, s közülük annak befejezése után csak töredéke tér vissza Békéscsabára.

A folytatásban Fodor Ádám vezetőedző adott helyzetjelentést a szakmai munkáról: „A tavalyi évünk sikeres volt, az 2024-2025. évi bajnokságról még nem lehet végleges következtetést levonni, hiszen még javában tart. Az viszont most egyre jobban körvonalazódik, hogy a korábbi Covid-járvány miatt akkoriban nehéz volt beiskolázni fiatalokat, ezért a gyermek korcsoportosaink ma létszámhiánnyal küzdenek. Ennek ellenére ezek a gyerekek is jól teljesítenek az idei szezonban.”
Ezt követően szóba került a kvalifikáció, ami jól ismert: a feljebb lépés küszöbén volt a klub idén. Fodor Ádám ehhez hozzátette: jövőre reális lehet a kvalifikáció. Majd ismertette, hogy az idei bajnoki szezon június 13-án zárul, amit követ egy évzáró buli, az új szezonra pedig július második felében kezdik meg csapataink a felkészülést.

A folytatásban ismét Balázs Lajos értékelt, ezúttal már a tavalyi esztendő pénzügyi, gazdasági helyzetéről beszélt, majd az idei terveket ismertette. De előtte megerősítette: az A1 osztályba feljutás esetén a duplájára nőhet a klub központi támogatása. A pénzügyi beszámolóból pedig megtudhattuk, hogy az elmúlt időszak is a takarékosság jegyében telt el. Sajnos, néhány korábban „megengedett” tételt át kellett értékelni, hogy az év végére se menjen át negatív állományba a költségvetési gazdálkodás.
Ezt követően hozzászólásokra szólította fel a megjelenteket, majd a szavazásokra került sor, amit a tagság egyhangúlag elfogadott.

Végül ismét Boros Pál emelkedett szóra, amiből kiderült: idén ötvenesztendős a klub, ezt szeretnék méltóképpen megünnepelni a nyáron.

Jávor Péter

 2025. 01. 09.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám vezetőedzőnknek akadtak ősszel gondterhelt pillanatai, de a fotón láthatóakkal ellentétben, több örömöt okoztak csapataink, mint amennyi csalódást – fotó: Such Tamás

Eltelt ismét egy szezon a 2024–2025. évi bajnokságokban. A tavaly nyár eleji felkészülés óta december végéig összesen 68 mérkőzést játszottak csapataink a különböző szintű és korosztályú pontvadászatokban – váltakozó sikerrel. A rövid téli mérkőzésmentes időszakban Fodor Ádám vezetőedzőt arra kértük, értékelje csapataink teljesítményét, fejlődését, esetleges hiányosságait.

Kezdjük a felnőtt együttessel!

– A korábbi évekhez képest nem sokat változott a csoportbeosztás, miként a mi csapatunk összetétele sem. Az viszont tény, a Délkeleti csoport a legerősebb a négy közül, ezért itt teljesíteni és eredményesnek lenni a legnehezebb. Így mindenképpen előre lépésként kezelhető, hogy az alapszakaszban a korábbi hatodik hely helyett az ötödiken zártunk, még ha ez a rájátszásban újra az alsó házat jelenti. Viszont idén elmondhatjuk már, hogy nem kenik el a szánkat a „nagyok”, az első osztályú háttérrel rendelkező szegediek, szentesiek, akikkel már szorosabb derbiket vívtunk az ősz folyamán. A csapatösszetételt tekintve pedig a tavalyihoz hasonló a helyzet: vannak a rutinos öregebb játékosaink, akiktől nagy fejlődés már nem várható, de azért húzó emberek a gárdában, viszont az utánpótlásból feljátszó fiataloknak nagy fejlődési lehetőség itt is szerepelni. Biztos vagyok benne, hogy a tavaszi rájátszás során még több sikerélményben lesz részünk.

Akkor nézzük az ifjúsági korosztályt!

– Ez az a kategória, ami évek óta neuralgikus pontunk. A szezonkezdet előtt még nyolcan voltak, ami időközben ötre redukálódott. Egy fiatal eligazolt, kettő pedig sportágat váltott. Ezért a korábbi évekhez hasonlóan a serdülőkből játszottak föl nyolcan szinte folyamatosan. Érdekes módon ez utóbbi korosztályosok sokszor jobb teljesítményt nyújtottak az idősebbek között, mint a sajátjukban. De ha a korábbi évek eredményességéhez hasonlítjuk ifistáink teljesítményét, mindenképpen előre lépést tapasztalhatunk, több pontot gyűjtöttek, mint máskor. Ráadásul sokszor nüanszokon múlt egy-egy győzelem, ami további pontokat jelenthetett volna.

Serdülőink azok, akik leginkább dicsérhetők az őszi szezonban…

– Tény, ők idén a klubunk zászlós hajói. Azért pedig külön dicséret illeti őket, hogy két korosztályban is eredményesen helyt álltak. Az alapszakaszban elért második helyezésük önmagáért beszél. Eredményességük várható volt, hiszen sokan közülük éppen a nyáron váltottak a gyermek korcsoportból a serdülők közé, és ha visszaemlékszünk, korábban is ez a társaság volt a meghatározó az adott korosztályban. Ezért úgy is fogalmazhatok: hozták az elvártakat, miközben sokat fejlődtek tovább. A két évvel ezelőtti pozíciót tekintve különösen nagy az előrelépés. Itt közel harminc fiatallal dolgozhat Zsilák László edzőkollégám, ami ugyancsak segíthet, hiszen nagy a merítési lehetőség. Esetükben is várható, hogy a rájátszás során még több sikerélményben lesz részük.

Miként az utóbbi években, idén is a gyermek korosztályúakat saját magad viszed tovább.

– Itt van a legnagyobb váltás, hiszen a korábban a gyengébb színvonalú vidékbajnokságból hirtelen az országosba kerülnek át a fiatalok, ezért talán egy kicsit nagyobb odafigyelést igényelnek. Tavaly egy remek gárda alakult ki, akik közül, mint már korábban említettem, sokan korosztályt váltottak, serdülők lettek. Alulról is sokan érkeztek, de nekik még nagyon ismerkedni kell az országos bajnokság elvárásaival. Ezért egy kicsit nehézkesebbnek bizonyult az ősz, de rengeteget fejlődtek a fél év folyamán, és végül azt hozták, amit vártam tőlük. Biztos vagyok benne, hogy a tavaszi szezon már gördülékenyebb, sikeresebb lesz, ugyanis a korcsoporton belüli fiatalabb évjáratúak nagy lépésekben igyekeznek utolérni az idősebbeket. Sőt, ősszel már néhány ügyesebb gyermek harmadik korosztályost is igyekeztem vízbe mártani, keresve a következő csapatot is.

Innen már a vidékbajnoki sorozathoz kanyarodunk, lássuk a gyermek hármas és négyes korosztályt!

– Ebben az évben a korábbiakkal ellentétben az erősebb, Piros csoportba kerültek, amiről tudtuk, hogy jóval nagyobb kihívás, nagyobb falat, de az is tény, itt nagyobb a lehetőségük a fejlődésre. Ez így is történt, szépen pallérozódtak a gyerekek, még ha a begyűjtött pontokban nem is mérhető. Menet közben viszont kiderült, hétről hétre egyre jobban tartják a lépést az erősebb gárdákkal szemben. A lemaradásból sokat lefaragtak, a jövő szempontjából nézve újabb előrelépés elvárható, ami fontos abból a szempontból is, hogy hamarosan majd nekik kell átvenni az országos gyermek korosztályú bajnokságban a maiak helyét.

Végül pedig eljutottunk a legkisebbekhez, a baby korosztályúakhoz.

– Esetükben Csabai Zozó kollégámmal egyformán fogalmazunk, amikor kijelentjük: tavaszra jobban belerázódnak a gyerekek. Itt ugyanis, más kluboktól eltérően, nálunk nagyon sok olyan akad, akik csak fél, egy éve járnak vízilabdázni, vagyis minimális sportmúltjuk van. De a kis „zöldfülűek” is nagyot fejlődtek, amit lehet, csak mi látunk, hiszen itt a mérkőzéseken nincs még számszerű eredmény. Ám az elvégzett munka itt is hétről hétre meglátszik a fiatalok teljesítményén. Látva a hétközi teljesítményüket, azt kapom vissza, amit vártam, vagyis többet hoztak ki a medencében az elvártaknál. Az előző bajnokságban sokat jelentett, hogy gyakran átruccantunk velük Hódmezővásárhelyre edzőmeccset játszani. Most már azon a szinten vannak, hogy tavasztól felélesztjük a korábbiakat, hiszen a több mérkőzés tovább segítheti előrelépésüket. Biztos vagyok benne, hogy nyár végére jelentős mértékben csökkenthetik az eddig maguk előtt görgetett hátrányt.

Jávor Péter

 2024. 09. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó ma már játékvezető és az utánpótlás segítője

Kétségkívül remek kezdeményezés volt, és komoly visszahangja van a negyedik ízben kiírt, Szarvason megrendezett Fodor Rajmund Kupa utánpótlás felkészülési vízilabdatornának, amit a klubunk, a csabapolo.hu online felületének beszámolójára való sűrű kattintások is alátámasztanak.

Mielőtt a vezetőedzői értékelésre rátérnénk, itt érdemes megemlíteni egy dolgot: mindenképpen rendhagyónak számít, hogy a Fodor Rajmund Kupa további kupaelnevezéseket is takar. Mégpedig egyrészt egyben ASI Vasas Kupaként is zajlottak az események három napon át, ahol végül a 2013-as születésűek viaskodtak a helyezésekért és a trófeáért. A 2012-ben születettek pedig a Békésút Kupa jegyében is küzdöttek.

Maradva az utóbbinál: nemrégiben beszámoltunk arról a hazai rendezésű, serdülő korosztálynak kiírt felkészülési tornáról, amelyet ugyancsak a békéscsabai Békésút Kft. támogatott. De hogyan került a csabai vízilabdaklub látókörébe ez a cég? A legegyszerűbb onnan megközelíteni, hogy a tulajdonos, Karakas József egykoron maga is ezt a szép sportágat űzte. Vagyis érthető a kötődés. De ki is Karakas József, és hogyan került a csabai pólóséletbe? – erről már őt magát kérdeztük.

– Még 2004-ben, amikor Termál Vízilabda Sport Klub néven futott a póló a megyeszékhelyen, akkor kissrácként kerültem le az uszodába – tudtuk meg Karakas Józseftől. – Rögtön megfogott a víz és a labda, így aztán majdnem tizenöt évig űztem is a sportágat békéscsabai, az egyetemi évek alatt pedig debreceni színekben az OB I B-ben. Az utánpótlásban, majd a felnőttek között is kapusként jegyeztek. De kicsit visszakanyarodva a még régebbi évekbe: édesapám baráti, munka- és szponzori kapcsolatban volt a klub elnökével, ma is játékosával, Borsos Pállal (ekkortól ered a Swietelsky-Békéscsaba elnevezés – A szerk.). Ez a sporton túli kötődés számomra is megmaradt, vagyis nemcsak sport-, hanem munkakapcsolatot is jelent azáltal. A cégemen keresztül támogatom a klubot, innen jött a Békésút Kupa elnevezés, de már a napokban elkezdtünk tárgyalni arról, hogy milyen újabb szponzorációs szerződést köthetnénk.

A gyermek III. korosztályos dobogón végzett csapatunk – fotó: Balogh Norbert

Visszatérve a szarvasi tornára: a résztvevő 11 csapat három nap alatt 28 mérkőzést vívott egymással két korosztályban. Vagyis reggeltől estig pezsgett a víz a szarvasi Szent Klára Gyógyfürdő fedett 25 méteres versenymedencéjében. Előző írásunkban a két utánpótlás korú csapatunk fiatal edzője, Katona Péter már elemezte a gyerekek teljesítményét, most vezetőedzőnket, Fodor Ádámot kértük fel hasonlóra: – Megerőltető menet volt a három nap, de nagyon hasznos valamennyi csapat számára. Olyan együttesekkel játszhattunk, amelyekkel szinte sohasem találkozunk, ugyanis ezek nyugat-magyarországiak vagy fővárosiak. Ezért jó erőfelmérő abból a szempontból, hol is tartunk országos szinten. Ez kölcsönös, mert ők is össze tudják hasonlítani magukat a kelet-magyarországiakkal. Tapasztalatom, hogy sem technikailag, sem taktikailag, sem gyorsaságban nem vagyunk elmaradva tőlük, vagyis ez bizakodásra ad okot, jó úton járunk. Ugyanakkor azt is felmérhettük, hol vannak hiányosságaink, miken kell még javítani, dolgozni. Mondtam is edzőkollégámnak, Katona Petinek, hogy a három nap ránk eső tíz mérkőzése alatt nagyot léptek előre a gyerekek. Igencsak intenzív terhelést kapott minden fiatalunk. Nem beszélve arról, hogy most nem a telefonjaikat nyomkodták, hanem a meccseink közötti szünetekben is figyelték az ellenfelet, tanulták a vízilabdát. S ha már tanulták: a jó pap is holtig tanul, vagyis mi edzők is igyekeztünk megfigyelni, hogy más csapatok trénerei milyen taktikákat alkalmaznak, hogyan működik a csapatuk. Ez is tanulságos volt számunkra.

A gyermek IV. korosztályos dobogón végzett békéscsabai egylet – fotó: Balogh Norbert

Más érdekesség is szóba került, amit a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund testvére, Fodor Ádám így ecsetelt: – Egy ilyen torna nagy szervezést igényel, ebbe egy kicsit én is besegítettem, de most nem rólam szóltak a dolgok. Bátyám elkötelezett azon a téren is, hogy segítse a mai fiatalok fejlődését, ezért is hívta életre négy évvel ezelőtt ezt a tornát, ami az utánpótláscsapatok szakmai fejlődését hivatott elősegíteni. Akár direktben is. Akadt rá példa, hogy játékvezetés közben megállította a mérkőzést, és elmagyarázta a gyerekeknek, mit csináltak rosszul, hogyan kellett volna másképp cselekedni a vízben. Máskor négy kontrafalt esetén pedig felhívta a játékos figyelmét, hogy ez nem járható út. Egyszóval továbbra sem kopott meg a vízilabda szeretete, ami ma segítéssel párosul.

 2024. 07. 07.   Klub, Kitekintő

Címlapképünkön klubunk egyik önzetlen nagy segítője, Mák Pista – fotó: Such Tamás

Sorozatunkban korosztályonként végig tekintettük csapataink éves teljesítményét, elemeztük, mennyit fejlődtek az adott korcsoport játékosai. Zárásként Fodor Ádám vezetőedzőnket arra kértük, tegyen egy összértékelőt.

Milyen létszámmal dolgozott a klub az év során?

Száznyolc utánpótlás korú igazolt játékos státuszú fiatalunkkal zajlottak az edzések hat vízilabda-, két úszóedzővel és egy oktatóval. Rajtuk kívül működött egy előkészítő csoport, ami egy kicsit a kutya vacsorájához hasonlított, ugyanis nehéz volt a legkisebb gyerekeket a rendszeres edzésekhez szoktatni. Itt nagy volt a fluktuáció, nem beszélve arról, hogy nem is minden gyerek, illetve szülője gondolta úgy, hogy hosszútávon vízilabdás kegyen gyerekéből. Végül van egy felnőttekből álló egységünk, amely a kezdeti közel harminc pólósból álló létszámból felére redukálódott.

Hány csapatot nevezett a klub a 2023—2024. évi bajnokságba?

Erre az évre nyolcat. A legkisebbektől fölfelé haladva: a baby korosztályosok a fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub neve alatt szerepeltek, a gyermek IV. és gyermek III. korcsoportosokat a területi vidékbajnokságba neveztük, azon belül a Délkeletibe lettek besorolva. A népes gyermek korcsoportosok két pontvadászatban is elindulhattak, egy a vidék- egy pedig az országos utánpótlás-bajnokságban. Ez utóbbiban szerepelt a serdülő és ifjúsági gárdánk, végül pedig a felnőtt OB II-es csapatunk is elindult.

Említetted edzőinket…

Hat éve, 2018 óta dolgozom a klubban. Állítom, hogy ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt. Tavaly megtaláltuk a felállást is, mármint azt, hogy melyik trénerünk, melyik csapattal dolgozzon. Ez nagyon bevált, a tervek szerint nem is változtatunk rajta a következő szezonban.

Milyen segítségetek volt a működésben?

Klubunk vezetői teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk, különösen az ügyvezető elnök, Balázs Lajos tett sokat azért, hogy minden flottul menjen. És itt megemlíteném az egyik fontos láncszem, Mák Pista hatékony munkáját. De nagyon sokat segítettek a szülők is, s nemcsak azzal, hogy igyekeztek az elvárt rendszerhez szoktatni gyermekeiket. Óriási segítséget kaptunk a fotózásban, az élő felvételek sugárzásában a Tasnádi házaspártól, valamint a kiváló újságíró-fotóriportertől, Such Tamástól is. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.

Klubszinten milyen előrelépést tapasztaltál?

Egy szóba fogalmazva: óriásit! Minden csapatunk nagyot fejlődött. Az őszi indításához képest kézzel fogható volt mindenhol az előrelépés. Akár az egyéni fejlődést, akár a csapatok helyezését tekintem. Helyenként még így is azt kellett észrevennem, hogy a bajnoki helyezés nem mindig mutatta meg a tényleges munkát és az eredményességet.

Általános szinten miben léptek előre vízilabdázóink?

Ahogy a nagy könyvben meg van írva: úszástudásban, hozzáállásban, technikai téren, taktikában, sok esetben az edzéslátogatottságban. És fontos kiemelnem: közösségé formálódásban. Hozzáteszem: nem minden esetben az eredményességre törekszünk, sokkal inkább a fejlődés ütemére tesszük a hangsúlyt.

A statisztikai adatokat nézve is sok érdekességet tapasztalhatunk.

Igen, ezek az adatok is nagyon fontosak. Ezek közül néhány ízelítőül. A különböző korosztályos csapataink az idegenbeli találkozókon kívül Békéscsabán és Gyulán 84 mérkőzést játszottak. Háromszor voltunk házigazdái az OB II-es csapatok sorozatának, az országos utánpótlás-bajnokságban tizenkétszer fogadtunk ellenfeleket, ami 36 találkozót takar. És akkor még ott voltak a területi bajnokságok, ahol 36 meccs szerepelt a programunkban. Valamennyi eseményünk probléma mentesen lezajlott, a vendégeink elégedettségére is. Mindez a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub hírnevét öregbítette.

 2024. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő, OB II eredmények

Címlapképünkön a 2023–2024. évben 18. helyen záró OB II-es csapatunk az utolsó bajnoki mérkőzés után a békéscsabai Árpád fürdőben

A 2023–2024. évi OB II-es bajnokság során 22 mérkőzést játszott csapatunk. Ebből tízet az alapszakaszban, ahol egy győzelmet jegyeztek, majd további tizenkettőt a rájátszásban, ahol már kedvezőbb a mérleg, ugyanis hat győzelem, egy döntetlen és öt vereség szerepel a nevük mellett.

Vezetőedzőnk, Fodor Ádám vont mérleget az utolsó mérkőzést követően az évi teljesítményről, a körülményekről és néhány érdekességről.

Idén a költségek mérséklése és a területi elvek alapján öt csoportba osztották a 21 benevezett csapatot – kezdte Fodor Ádám. – Mindenki által jól ismert, hogy Magyarországon kissé felbillen a vízilabdás mérleg a délkeleti tájak felé, hiszen Szegeden, Szentesen is OB I-es háttérrel rendelkező gárdák működnek, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is nagy hagyományokkal rendelkező klubok léteznek, ahol a kiöregedő játékosok és feltörekvő fiatalok megtalálják játéklehetőségüket. Így aztán a területi elv miatt ez a csoport lett magasan a legerősebb.

Ezt mutatja az alapszakasz végeredménye is, amely így fest: 1. Szegedi UVTE 19, 2. Szegedi VTK 17, 3. Csongrádi VVSE 16, 4. MAFC-Infinityn, Budapest 16, 5. Szentesi Üdülőközpont 15, 6. Swietelsky-Békéscsaba 3. Így kerültünk a legalsóbb házba a rájátszásban. Innen már könnyebb szezon várt a mieinkre.

Mielőtt erre kitérnénk, nézzük, kikre számíthattunk. Eredetileg közel harminc olyan felnőtt játékosunk volt regisztrálva, akik bevethetők lettek volna, ám ez különböző okok miatt a bajnoki rajtra leszűkült tíz-tizenkettőre. Ami annak is köszönhető, hogy kilencven százalékuk harminc évnél idősebb, sőt, akadt nem egy, aki az ötvenen is túl volt. Végül a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan hozzájuk jött ugyanennyi ifjúsági és serdülő korú vízilabdázó, sőt, volt olyan mérkőzés, amikor gyermek korosztályú fiatalt is bevethettünk. Így lettünk újra közel harmincan. Nos, ez a vegyes korosztályú gárda menet közben egyre jobban összecsiszolódott, ráadásul a rájátszásban hasonszőrűekkel került össze, ezért jobb eredményekre volt képes.

A fiatalok számára mit jelentett a felnőttek között szerepelni?

Ez a vegyes összetételű gárda jó elegyet alkotott. A fiatalok tanulhattak a nagy öregektől, szokhatták azt is, milyen a légkör a felnőtt mezőnyben. Érthetően sokat fejlődtek az obé kettes mérkőzéseken. Arra is törekedtünk, hogy élvezzék a játékot a felnőtt mezőnyben is. Az év folyamán sokat tanultak, sok tapasztalatot szereztek, ami a jövőre nézve is hasznos lehet számukra.

A korábbi években ért már el jobb helyezést a csapat a harmadik vonalban.

Ez is igaz, de a hazai vízilabda rohamléptekben fejlődik. Korábban az OB I B volt a vízválasztó, a mai obé kettes mezőny lassan megfelel a nyolc-tíz évvel ezelőtti második vonalnak. Itt is az első tíz csapat kiemelkedik, nagyon erős. A következő tizenegy között viszont nincs nagy különbség. Ha az alapszakaszban hamarabb összecsiszolódik a gárda, és kicsit több pontot szerzünk, akkor nem az ötödik, hanem akár a negyedik vagy a harmadik csoportban folytathattuk volna, akár a tizedik helyért. Így utólag azt gondolom, azokban a csoportokban is eredményesen helyt álltunk volna.

Hogyan lehet innen előrébb lépni?

Ez az egyik célunk. Ehhez arra lesz szükség, hogy az ifjúságiak közül kiöregedő játékosokat is meg tudjuk tartani. E téren a legnagyobb nehézségünk az, hogy ezek a fiatalok mind képzettek, okosak, és 18 év, illetve az érettségi után továbbtanulnak. Legtöbbjük Szeged, Debrecen vagy Budapest felé veszi az irányt, ahol többségük a helyi klubban folytatja a játékot. Hosszútávon talán azzal számolhatunk, hogy négy-öt év egyetemi tanulmányok után jó páran hazatérnek, és itthon folytatják a vízilabdát, további tapasztalatokkal, rutinnal felvértezve. E téren különösen a 2006-2009 között születettek lehetnek a jövőbe mutató csapat.