ímkézett bejegyzés

 2024. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön: fiatal edzőnk, Katona Péter az egyik mérkőzés szünetében eligazítást tart csapatának

Katona Péter két korosztályt, a gyermek III. (2011-ben születettek) és a gyermek IV. (2012) vitte végig az év folyamán. Értelemszerűen a Délkeleti területi vidékbajnokságban ezért két külön gárdával álltak ki fordulóról fordulóra. Fiatal edzőnkkel taglaltuk az elmúlt esztendő történéseit.

Milyen létszámmal dolgoztál az év folyamán?

Mind a két évjáratban 11-11 gyerek járt edzésekre. Jó lett volna, ha népesebb a két gárda, de egy kicsit erre a korcsoportra is hatott a beiskolázáskor kitört Covid-járvány. Ezért előfordult, hogy a gyermek „négyesek” közül egy-egy ügyesebbnek olykor föl kellett játszani a „hármasok” közé, de ugyanígy volt, hogy egy-egy gyulai baby korosztályos a mi „négyes” csapatunkban kapott helyet. A folytatásban válasszuk szét a két évjáratot. Kezdjük a kisebbekkel! A 2012-ben születettek teljesen új helyzetbe kerültek azzal, hogy már nem a baby szabályok szerint játszottak. Ennek megfelelően sok új dolgot kellett tanulniuk.

Nem voltak teljesen ismeretlenek előttem, de tény, tavaly nyáron szembesültem igazán azzal, hogy milyen „anyagból” fogok dolgozni, amikor a baby korcsoportból kiöregedtek följebb léptek hozzám. Ugyanakkor a bajnoki mezőnyhöz nem volt viszonyítási alapom, ez csak menet közben derült ki. Mindezek ismeretében igyekeztem a korosztálynak megfelelő játékstílust kialakítani, a gyerekek életévéhez alkalmazható taktikai elemeket gyakoroltatni.

A nyolcfős mezőnyben a hatodik helyen zártak. Elégedett vagy ezzel?

Ők még nagyon fiatalok, nem az volt a fontos, hogy hol végzünk, sokkal inkább az, hogy egy év alatt honnan hová jutottunk.

És ha ezt nézzük, milyen tapasztalataid vannak?

Pozitív. A bajnokság elején az élcsapatokhoz, a nagy hagyományokkal rendelkező Szolnokhoz, Szegedhez, Szenteshez képest jelentős lépéshátrányban voltunk, sokszor nagy gólkülönbséggel maradtunk alul. Az idő előrehaladtával a sok tanult elem egyre jobban rögzült a gyerekekben, és a szezon vége felé már minden csapattal egyre inkább partiban voltunk. Annak ellenére, hogy olykor a betegségek, egyéb hiányzások és a szűk merítési lehetőség miatt akadtak problémáink.

Ez a garnitúra korosztályt vált, eggyel följebb lépnek. Más feladatok várnak majd rájuk?

Mindenképpen. Idén nyártól speciálisabb képzést kapnak, és szélesedik majd a taktikai repertoárjuk. Még többet kell gyakorolni például az emberelőnyös és hátrányos helyzeteket, de sorolhatnám. Az elmúlt évben még sok elem inkább a baby korosztályból maradt vissza, ezekből egyre kevesebbre van szükség a jövőben.

Akkor nézzük az „öregebbeket”, a 2011-eseket.

Amikor átvettem őket, már tudtam mire képesek. De azzal is tisztában voltam, hogy a korábbi teljesítményüket tekintve többre hivatottak.

A kilenccsapatos mezőnyben a negyedik helyre futottak be. Ez előrelépés…

Valóban, de ehhez sok munka kellett év közben. No meg az, hogy egy kivételével mindig komplett csapattal tudtunk kiállni. Így aztán minden ellenfelünkkel szemben jó meccseket játszottunk, ami ugyancsak segítette a fejlődésüket. De az is tény, egyszer-egyszer fontos pontokat hullajtottunk el. Összegezve: jó úton haladtunk, hiszen föl tudtuk venni a versenyt az erősebb háttérrel rendelkező csapatokkal szemben is.

Miben léptek igazán előre ennek a korosztálynak a fiataljai?

Több dolgot is kiemelhetek, úgy mint kohézió, küzdeni tudás, javuló játékfegyelem, de a legfontosabb: csapatként, egymásért küzdöttek egész évben.

A korcsoportváltások miatt a gyermek „hármasok” feljebb kerülnek, új edző veszi át őket. A „négyesek” a tervek szerint maradnak Katona Péter irányítása alatt, de az új szezonban eggyel följebb játszanak. Ugyanakkor 14 baby korosztályos is korcsoportot vált, ebből meríthet Katona Péter a 2024–2025-ös szezonban a gyermek IV. korosztályosok esetében.

 2024. 06. 13.   Klub, Aktuális

Címlapképünkön a 2023–2024. évben szereplő baby korosztályos csapatunk. Sokan közülük nyáron korcsoportot váltanak

A jövő alapja a baby korosztály. Vagyis a legkisebbek, azaz a tízévesek és fiatalabbak toborzása, számukra a sportág alapjainak letétele, a képzés, a vízilabda megszerettetése. Ezen a téren az úgynevezett baby korosztállyal nagyon nehéz és sokrétű a munka, amivel klubunkban négy edzőnk is foglalkozik.

Békéscsabán két, Gyulán, a fiókcsapatunknál ugyancsak két edzővel igyekezett klubunk megalapozni a jövőt. Szükséges is a munkamegosztás, hiszen ezen apróságoknak még az úszástudással is meg kell birkózniuk (ezen a téren Papp Szilvia és Jeszenszky Ákos kap nagy feladatot), míg a valós vízilabdás edzésekért Csabai Zoltán és Szilvásy Attila felelős.

Az elmúlt 2023–2024. évi szezonban Gyulai VK néven egy csapatot állítottunk ki a Délkeleti területi vidékbajnokságban. A fiatal együttest békéscsabai és gyulai fiatalok alkották a fordulók során. Edzőikkel, a békéscsabai Csabai Zoltánnal és a gyulai Szilvásy Attilával értékeltük az éves teljesítményt.

Hány fiatal dolgozott a kezetek alatt az elmúlt évben?

Csabai Zoltán: – Akadtak nehézségeink a nyári beindulásnál, kevés gyereket tudtunk beiskolázni. A felkészülés első napján hat gyereket számolhattunk Békéscsabán, menet közben az előkészítő csoportból további négyen csatlakoztak hozzájuk.

Szilvásy Attila: – Nálunk jobb volt a helyzet, úszóedzőnk és oktatónk, Jeszenszky Ákos jóvoltából tizenöt fiatallal vágtunk neki az idénynek. Menet közben hárman lemorzsolódtak, de végül volt 11 hadra fogható játékosunk.

Hány edzés tartottatok a gyerekeknek hetente?

Cs. Z.: – Heti ötöt. Ám nagy volt a fluktuáció. Voltak olyan napok, amikor két-három gyerek jelent meg a tréningeken, máskor teltház volt.

Sz. A.: – Nálunk is heti öt foglalkozás volt az elvárás, és itt is akadtak gyengébb látogatottságú napok.

Mi volt az fő feladat az év során?

Cs. Z.: – Ebben a korban elsődleges az úszástudás tökéletesítése, erre nagy gondot fordított Papp Szilvi. Külön vettük azokat, akik már az előző évben is játszottak a bajnokságban, nekik már több labdás edzést tartottunk.

Sz. A.: – Napi kétórás edzéseket tartottunk, amiből fél óra szárazföldi volt. Ákos tartotta az úszó, jómagam a vízilabdás tréningeket.

Mi volt a legnagyobb kihívás ezzel a korosztállyal?

Cs. Z.: – Először is meg kellett tanulniuk a gyerekeknek, hogy mi az az edzésre járás, mert a kezdetekben meglehetősen hektikusan jártak le az uszodába. Korábban idősebb korosztállyal foglalkoztam, ezért nekem is bőven akadt tanulnivalóm. Részben a rájuk vonatkozó szabályrendszert kellett alaposabban megismernem, másrészt, ezt a gyakorlatba átültetni.

Sz. A.: – A bajnokságban szereplő csapatunk fele edzett nálam Gyulán, a másik fele Békéscsabán Zozónál. Ezt bizony össze kellett gyúrni. Nagy segítség volt, hogy hetente egyszer közös edzést tartottunk az Árpád fürdőben, a bajnoki forduló előtt pedig közösen Hódmezővásárhelyre utaztunk, hogy ott a helyi hasonló korosztályúakkal kétkapuzzunk.

Mit kellett leginkább elsajátítani a gyerekeknek az év folyamán?

Cs. Z.: – Ebben a korcsoportban a szabályok megkövetelik a szoros emberfogást, ezt nagyon sokat gyakoroltuk, sikerrel is vették a gyerekek, amit alátámaszt, hogy fordulóról fordulóra szorosabb meccseket játszottunk ellenfeleinkkel. A góllövés még egy kicsit sántított, de ugyancsak korosztályos szabály: a meccseken nem számolják a találatokat. Ez utóbbit kell még majd sulykolnunk.

Sz. A.: – Az úszástudás fejlesztése mellett a labdás tréningek fő faladata volt: törekvés a labdabiztonságra, hogyan fogja meg, vegye föl a vízről, hogyan továbbítsa, hogyan passzoljon, lőjjön kapura? Hogyan taposson a vízben. Ezeket nagyon sokat gyakoroltuk.

Sokan korosztályt váltanak, feljebb lépnek a gyermek IV. kategóriába. De sokan még maradnak, lévén fiatalabbak voltak idén is már. Hogyan tovább?

Cs. Z.: – Békéscsabán heten váltanak korosztályt. Év közben is volt már előkészítő csoportunk, onnan merítünk egyrészt, másrészt pedig igyekszünk a klub által szervezett nyári úszótanfolyamok során minél több gyereket megnyerni a sportágnak.

Sz. A.: – Ákos kollégám szinte egész nyáron úszótáborokat vezet, onnan remélünk több gyereket. Szükség is lesz rá, mert Gyulán is hét fiatal vált korosztályt, kerül eggyel följebb. Igaz, a terv egyelőre az, hogy a korcsoportváltók továbbra is velünk edzenek, csak a meccsekre állnak be a gyermek IV. korosztályú csapatunkba, de szükség lesz az újabb baby korosztályos hátországra, ezért intenzíven keressük az utánpótlást. Tavaly ilyenkor már megvolt a létszámunk, most bízunk abban, hogy nyár végére ismét összeáll egy kis csapat.

 2024. 06. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Ők tizenketten, akik az év folyamán a legjobb teljesítményt nyújtották a különböző korosztályokban kiváló hozzáállással, számottevő fejlődéssel

Szombaton az OB II-es csapat utolsó bajnoki mérkőzésével, ma pedig a békéscsabai Rendezvénypajtában megtartott évzáró ünnepséggel végképp lezárta klubunk, a 2023–2024-es esztendőt.

Több mint száz pólóspalánta és megannyi szülő érkezett a Rendezvénypajtába a délutáni órákban, ahol klubunk vezetése és az edzők fogadták a tanítványokat. A korábban megszokottakkal megegyezően értékelték az esztendőt, de előtte Borsos Pál elnök kihangsúlyozta megnyitójában, hogy sok munkával ismételten egy nehéz éven vagyunk túl. Majd hozzátette: „Az idén is jó úton jártunk, az eredményeink azt bizonyítják, jó szakmai munka folyik klubunkban.” Kitért arra is, hogy hamarosan következik az Árpád fürdő egy kisebb felújítása, de az eddigi jelzések szerint ez nem befolyásolja az edzéseket, továbbra is megfelelő vízfelülethez jutnak pólósaink.

A folytatásban Balázs Lajos ügyvezető elnök emelkedett szólásra, amelyben kifejtette: „Hosszú idő után az országos utánpótlás-bajnokságban az idei volt a legjobb teljesítmény, hiszen csapataink az A2 osztályban az alapszakasz után a felsőházban folytathatták, ahol hétről hétre élvezetes meccseket játszottak, amivel egy régi vágyunk teljesült.”

Persze gondok is adódtak, ezek egyike a komoly mértékben megemelkedett útiköltségek voltak, márpedig minden hét végén több csapatot is mozgatni kellett. A majd 40 százalékos növekedés egy kicsit fel is borította a költségvetést. „Még jó, hogy van a TAO támogatás, ez sokat jelent klubunk életében – folytatta az ügyvezető. – Amit ezúton is köszönünk támogatóinknak és a szülőknek is, hiszen sokszor rajtuk keresztül vezetett az út a lehetőségekhez.” Érdekességként hozzáfűzte: nagyon sok a megyénken kívüli támogatónk ezen a téren. De visszatérve a szülőkhöz: körükben sokan a munkájukkal is segítik a klub működését.

Fodor Ádám vezetőedzőnk az eltelt év szakmai munkáját értékelte. A legkisebbekkel, a baby korosztályosokkal kezdte, akikről megállapítható, hogy nagyon sokat fejlődtek a szezon folyamán. A sajátságos szabályok miatt (például a gólokat nem számolják ebben a bajnokságban) számukra a szezon végén rendeztünk egy négycsapatos tornát, ahol már a gyermek IV. korosztályosoknak szóló szabályok szerint játszottak. Az ott elért ezüstérem mindent elárul, jó visszajelzés volt fejlődésükről. A gyermek IV. korosztályosok esetében a hatodik helyezés értékes, különösen annak fényében, hogy a nagy múltú egyesületekkel kellett játszaniuk fordulóról fordulóra. A gyermek III. korosztályosok pedig kis szerencsével a dobogóra is felállhattak volna (negyedikek lettek). Erőn felül teljesítettek ők is.

Ezt követően áttért az országos bajnokságban szereplő gárdáinkra, de előtte megemlítette a gyermek I. korosztályosok vidékbajnoki szereplését, amelyben kiemelte, szép teljesítmény volt a Zöld csoportban elért ezüstérmes helyezés. „Az országosban mindig arra törekszünk, hogy a magasabb csoportba lépjünk. Idén sikerült elérni, hogy a rájátszást a felsőházban folytassuk. Közelítünk a kvalifikációs hely felé, most már ez lehet majd a következő cél.”

Végül szó esett arról, hogy holnaptól öthetes pihenő időszak következik, majd július 15-étől az országos bajnokságokban szereplők kezdik meg elsőként a munkát, majd egy héttel később, július 22-étől a kisebbek is. Az már biztos, hogy augusztus 2–4-e között lesz idén a Diapolo Kupa felkészülési torna, a serdülő korosztálynak pedig azt követően.

A nap egyik fénypontja volt, amikor a gyermek I. korosztályúak átvehették a megérdemelt ezüstérmüket. Ezt követően pedig Borsos Pál elnök díjazta a korosztályok legjobbjait, mégpedig a következő játékosait: Geszner Balázs, Szabó Máté, Balogh Csanád, Balogh Bence, Uhrin Zsombor, Bódi Bercell, Machlik Máté, Zimbrán Milán, Szathmáry Zsombor, Pallag Nándor, Budai Tamás és Hajdu Andor. Elismerésben részesültek azok a szülők közül hárman, akik nagyon sok támogatást nyújtottak a klubnak, nevezetesen: Tasnádi Tibor, Tasnádiné Petka Anita és Such Tamás.

Az ünnepélyes évzáró egy pörköltes vacsorával zárult.

 2024. 03. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ma, március 25-én klubunk megtartotta a szokásos éves közgyűlését, amelyen a vezetőség beszámolt az elmúlt esztendőről, vázolta az idei elvárásokat és terveket.

Borsos Pál elnök köszöntő szavai után a plénum egyperces néma felállással és főhajtással megemlékezett a nemrégiben elhunyt egyik legrégebbi és legjobb játékosáról, dr. Szlávik Győzőről.

Ezt követően Balázs Lajos ügyvezető elnök elemezte a tavalyi esztendőt, amely során kihangsúlyozta, hogy a 2023-as év konszolidáltabb volt, mint a korábbiak, amikor a Covid, az uszodabezárások igencsak hátráltatták az eredményes munkát. Azok az esztendők különösen az utánpótlás-toborzásban jelentettek nagy hátrányt, a korosztályok beiskolázása csak félig sikerült, ami viszont visszahat a mai mindennapokra. Ezúttal is elhangzott, hogy a két vizes sportág, az úszó és a vízilabda továbbra is hátrányt szenved abból a szempontból, hogy az edzésekre érkező gyerekeknek bérletet kell biztosítani, az uszodahasználatért is fizetni kell, szemben más sportágakkal, ahol maximum a pályabérlet sújtja az adott klubot.

Arról pedig különösen letargikus hangot hallatott az ügyvezető elnök, hogy az évtizedek óta várt új uszoda megépítése immár végleg lekerült a város napirendjéről, pedig a tervek is már elkészültek, ám a kivitelezés elmarad. Szóba került a felnevelt ifjú vízilabdázók idő előtti elszipkázásának problémája, ami miatt nehéz eredményesen építkezni. Igaz, hozzátette, ez azt bizonyítja, hogy eredményes munka folyik a klubon belül, ha már más egyesület is kerülgeti a mieinket.

Ezt követően a gazdasági élet került terítékre. Ebből megtudhattuk, hogy akadtak évek, amikor csökkent a TAO-bevétel, tavaly azonban a csökkenés megállt. Ám az elmúlt évek magas inflációja miatt nominálisan mintegy 30 százalékkal mégis alacsonyabbnak érzékelhető a bevétel. Mivel a kiadásokra nagyobb odafigyelést helyezett a klub vezetősége, ezért továbbra sem veszteséges a működés, vagyis ahogy Balázs Lajos fogalmazott: „Nem kell szégyenkeznünk”. Egy biztos, a bevétel és a kiadás oldal inkább egy pici pozitívumot mutat. Az idei bevételi és kiadási terv is nagyjából egyenlegben lesz.

Csendes Csaba, az ellenőrzési bizottság elnöke röviden ismertette, hogy számszakilag mindent rendben találtak, ezért elfogadásra javasolják az elhangzottakat. Ezek után egyhangúlag el is fogadta a közgyűlés a beszámolókat.

Dr. Szlávik Győző halála miatt a megüresedett ellenőrző bizottsági helyre új tagot kellett választani, amit a javaslat után ugyancsak egyhangúlag megszavaztak. Az új tagot nem kellett különösen bemutatni, hiszen évek óta aktívan segíti a klub működését dr. Feke Dorina, aki mostantól még szorosabbra kötötte életét a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubbal.

A közgyűlés közben, majd a vége felé is szót kapott Fodor Ádám vezetőedző, aki az első részben a szakmai beszámolóban kifejtette: „Mindenki örömére szolgál, hogy folyamatos a fejlődés házon belül, különösen öröm, hogy most már zömében valódi ifjúsági játékosok alkotják a felnőttek utáni csapatot.” Ez pedig a klub megtartó erejét mutatja. A végszó is a vezetőedzőé volt, amikor az idei év nyárig tartó programját ismertette, sőt, a, azon túlit is. Ebből megtudhattuk, hogy a tavaszi idény június 10-éig tart. A fiatalabbaknak még rövidebb lesz a hátralévő időszak, ugyanis az olimpia miatt a szövetség egy kicsit felgyorsította a tavaszi menetrendet. A pihenőt követően pedig július 15-én kezdi meg az összes korcsoport a 2024–2025. évi felkészülést, amelynek során az őszi újabb bajnoki rajtot megelőzően több felkészülési tornán szerepelnek csapataink.

 2024. 03. 19.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Az elmúlt héten jelent meg egy írásunk arról, hogy már 1936-ban létezett, működött a vízilabda sportág Békéscsabán, amit egy régi felvétel alapján állapíthattunk meg. Igaz, ennél többet nem sikerült megtudnunk életükről, mindennapjaikról, eredményeikről. Eddig.

Március 15-ei cikkünkben https://csabapolo.hu/site/bekescsaba-a-vizek-vizessportok-varosa-szaz-eve/ felhívtuk olvasónk figyelmét arra, hogy aki esetleg tud a család, a szomszédság, a rokonság nagy öregjei köréből bárkit is, akinek emlékei vannak, vagy elbeszélésekből hallott az 1936-os évek környéki Árpád fürdőbeli életről, különös tekintettel a vízilabdához kapcsolódó élményeiről, krónikákból, jelezze klubunknak. Nem kellett sokáig várnunk. Ráadásul „belső” körökből indult ki a felfedező „túra”.

Nevezetesen a múlt évszázad ’70-es, ’80-as éveinek egyik vízilabdázójától, Szedoglavits Istvántól. Bár neki sem lehettek közvetlen emlékei a nagyon régmúltról, mivel ő az ’50-es évek szülötte, ám valami derengett neki arról, hogy egy egykori általános iskolás osztálytársának édesapja a régmúltban vízilabdázott. Egy gyors telefon és egyeztetés után máris nekem továbbította a labdát. A „kulcs” Molnár Lajosné, Magdika.

Innen már roppant egyszerűvé vált minden, hiszen Molnár Lajos neve később fogalom lett a fürdővárosban. A remek úszóedző évtizedeken át dolgozott Békéscsabán, majd az utolsó évtizedeket Gyulán, megteremtve a város vizes hírnevét a sportágban. Olyan tanítványok kerültek ki a keze alól, mint a kétszeres olimpikon és hosszútávúszó olimpiai döntős Nagy Sándor, vagy a hazai és nemzetközi vizeken remeklő Faniszló József, a Kassai és Legeza testvérek, Vass Gyula, az újabb generációból Kovács László, a Jeszenszky testvérek, Fábri György és sorolhatnánk.

De vissza a 2010 tavaszán elhunyt Molnár Lajoshoz, illetve a mai is élő 92 esztendős feleségéhez, Magdi nénihez, akit Szedoglavits Pista jóvoltából hamar elértem, és aki nagyon szívesen mesélt a régmúltról. Tehette ezt nemcsak azért, mert ma is frissen emlékszik a régi időkre, hanem azért is, mert egy nagyon nagy archívumot örökölt férje után, amit azóta is gondoz mind a mai napig. Olyannyira, hogy 2012-ben egy könyv is megjelent Életem az úszás címmel Molnár Lajos életéről és munkásságáról, amelyben az egész sporttevékenysége dokumentálva lett. Ebből és Magdika elbeszéléséből sok mindent megtudtunk, már ami a 2. világháború előtti békéscsabai vízilabdát illeti. Olyannyira, hogy a visszaemlékezés mellett újabb archív fotók is előkerültek, és rendelkezésünkre bocsájtotta Magdika.

Mindenekelőtt: a békéscsabai Árpád fürdő 1922-es építésekor három medence állt a nagyérdemű és a sportolók rendelkezésére, amelyek közül hajdanán az egyik mélysége elérte a két métert (első kisképünkön), vagyis alkalmas volt a vízilabdázásra is. Sőt, műugró állvány állt az egyik végén, és műugró élet is zajlott a viharsarki megyeszékhelyen. Így aztán az 1936-os kép (ezt közöltük az előző írásunkban) mellé egy 1940-eset is kaptunk Magdikától. Értékét növeli, hogy ezen már valamennyi játékos név szerint szerepel. A ’36-os és ’40-es képet összehasonlítva is nagy az átfedés, többen akadnak, akik mindkét felvételen szerepelnek.

Az újabb, 1940-ben készült képen (ami nálunk a címlapkép), balról: Institóricz György szakosztály vezető, Sándor László, Varga Mihály, Molnár Lajos, Mórocz Mihály, Bogár Imre, Kiszely András és Róth János. Szerepelt még ebben a csapatban, de nincs a fotón, a szakosztály vezető fia, akinek a keresztneve nem ismert, valamint egy Lipták nevű ifjú pólós.

– Ez a csapat CSUE néven szerepelt, és 1940-ben az OB II-ben országos vidékbajnoki címet nyert – tudtuk meg Magdikától. – Nagyon összetartó társaság volt. A melegebb időszakot leszámítva nehezen találtak edzéslehetőséget, hiszen Békéscsabán nem volt fedett uszoda, és a víz hőmérséklete sem volt elfogadható a nyári hónapokat leszámítva. Ezért sokszor előfordult, hogy vonatra ült a csapat, és Orosházára, illetve Hódmezővásárhelyre jártak át edzeni. A játékosok közül például Róth János egyben a szertáros is volt. Mórocz Mihályról azt tudjuk, hogy „civilként” főkönyvelőként tevékenykedett. Kiszely András később Bécsbe kerül, ott is halt meg, illetve temették el.

– Kiszely András a nagybátyám volt – ezt már a 83 éves Tomka Attilától, a dél-alföldi régió egyik ismert zenekarának, a Sigma együttesnek egykori dobosától tudtuk meg. – Nagybátyám valóban Bécsben hunyt a háború vége felé, amikor behívták katonának. Debrecenben állomásoztak, amikor egy nagy tankcsata alakult ki a város környékén, ő pedig komoly fejsérülést szenvedett. A németek elszállították Bécsbe, hogy ott gyógykezeljék, ám nem élte túl sebesülést. Az egyik unokaöcsém, dr. Kemenesi Sándor fölkutatta sírhelyét és le is fotózta (második kisképünkön). Azóta egy haditemetőben nyugszik.

Nagyot léptünk előre ezekkel az újabb információkkal, amik bizonyítják, hogy lassan egy évszázada létezik kisebb megszakításokkal vízilabdaélet a Békés vármegyei székhelyen, s amely napjainkban egyre acélosabb, egyre több gyerek ismerkedik meg és gyakorolja a sportágat. S ami, reméljük, ugyanilyen hosszú életű marad.

Jávor Péter