2019. 01. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Január utolsó hét végéjén folytatódik a bajnokság a felnőtt OB I B-ben, ezt megelőzően egy rangos, öt csapatot felvonultató felkészülési tornát rendezett klubunk. Mint emlékezetes, a háromnapos Rádió1 Kupa néven lezajlott eseményen, csapatunk mellett a debreceniek vettek részt, valamint határainkon túlról két román és egy ukrán együttes. A körmérkőzés torna minden csapatnak négy találkozót jelentett, és ahogy lenni szokott, jól szolgálta a bajnoki rajtra való hangolást. E tömör, egymondatos megállapítás után azért nézzük részletesen, mit is takarnak részleteiben a „jól szolgálta”, amihez vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf észrevételeit, tapasztalatait hívjuk segítségül.

— Tudomásom szerint Békéscsabán még nem rendeztek hasonló felnőtt nemzetközi tornát, amely mindenképpen elérte célját — így a vezetőedző. — Nem beszélve arról, hogy valamennyi csapat megköszönte a meghívást, a részvételi lehetőséget, hiszen számukra is jó erőfelmérőnek bizonyult a tavaszi szezonkezdet előtt. Valamennyi fél a rendezés színvonalát is dicsérte. Ezek után az első megállapításunk az volt, hogy jó lenne ebből hagyományt teremteni.

Milyen szakmai következtetéseket tudsz levonni a háromnapos eseményt követően?
— Mint korábban is elmondtam: a legjobb edzés a mérkőzés. Vagyis meccsritmusban tudtunk hangolódni, nem a sok faltól falig úszással, és a túlzott állóképességi munkával. Egyénileg és csapatként hasznos volt. A felnőtt keret 22 vízilabdázója sok játéklehetőséget kapott. Persze ebbe a keretbe beletartoztak a serdülő és gyermek korosztályú fiataljaink is. Három nap után tisztult a kép, egyre jobban kirajzolódik, kire és mennyire számíthatok a másfél hét múlva kezdődő hosszú menetelés során.

Maradt-e hiányérzeted a torna után?
— Egyedül annyi, hogy a végső győztes debreceniekkel szemben nem tudtunk szorosabb mérkőzést játszani. Talán egy kicsit mentség lehet, hogy azon a napon számunkra az már a második találkozó volt, és az előtte lévő, a nagyváradiak elleni korai derbi sokat kivett a csapatból. Viszont valamennyi meccsünk jó színvonalú volt, és jobbára szoros találkozókon nyertünk a hajdúságiak ellenit leszámítva.

Mekkora teher volt, hogy három nap alatt négy mérkőzést kellett játszani?
— Egy szóban: nagy. Nem véletlen, hogy időnként hullámzó volt a teljesítmény. De ez nem baj, hiszen „csak” egy felkészülési torna volt a saját rendezésű esemény. Ahol az is kiderült, hogy mire kell még figyelnünk a tavaszi rajtig, annál is inkább, mert egy nagy sorozat vár ránk.

Kikkel voltál elégedett?
— Mint korábban beszéltünk róla, sok lehetőséget kapott mindenki, de különösen a fiatalok. Bátran ki is jelenthetem: éltek vele, szinte mindenki jó benyomást tett rám, stabil és jó teljesítményt nyújtottak. Az „öregek” közül pedig Ajtai Miklós emelhető ki gólerősségével, amire a bajnokság során is nagy szükség lesz.

Címlapképünkön: a négy mérkőzést sikeres megvívott csapatunk és Herczeg Tamás országgyűlési képviselő (elől, jobbról a második), aki a harmadik napon meglátogatta a tornát, ahol díjakat is átadott

 2019. 01. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Alig múlt el a szilveszter, január 2-án reggel máris útra kelt két korosztályos csapatunk a szlovákiai Novákyba (Nyitranovák), hogy egy ötnapos intenzív edzőtáborozással megkezdje a felkészülést az idei kihívásokra. A röpke öt nap alatt edzőmérkőzésekkel tarkított kilenc tréninget tartott a fiataloknak az öttagú szakmai stáb.

Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző elöljáróban elmondta, hogy a helyi klub, a KVP Nováky vezetőinek meghívására utaztak el a Békéscsabától mintegy 430 kilométerre lévő, alig ötezres városba, ahová a határon túli hegyeken kellett átkelni, ezért hétórás utazás várt a küldöttségre (majd ugyanennyi visszafelé is).

— Az évezred elején még a BL-ben is szerepelt a helyi klub csapata, a KVP Nováky a szlovák bajnokság legjobbjai közé tartozik — így a vezetőedző. — Michael Gogola, a KVP klubvezetője, a csapatuk egykori kiváló kapusa volt a házigazdánk, akitől minden segítséget megkaptunk, hogy tökéletesen készülhessünk, és jól érezzük magunkat. A Národné Centrum Vodného Póla, vagyis a helyi vízi sportközpont maximálisan ideálisnak bizonyult, hiszen ki sem kellett mozdulnunk onnan, a medencétől néhány lépésre, vagyis házon belül volt a szállásunk és az étkezési lehetőség is. Az egész objektumot korlátlanul használhattuk a nap 24 órájában, ami itthon a magyar csapatok számára elképzelhetetlen. A mintegy harmincfős küldöttségünkben azok kaptak helyet, akik az elmúlt időszakban a legjobb edzésmunkát és mérkőzés teljesítményt nyújtották.

A téli edzőtáborba így az országos bajnokságban szereplő gyermek csapatunk, valamint a gyulai-békéscsabai 2006-2007-ben született, nemzetközi vidékbajnokságban rajthoz álló gyermek III. csapatunk utazott el, ahol trénerként a vezetőedzőnk, valamint Fodor Ádám, Csabai Zoltán foglalkozott a fiatalokkal, és az ötnapos „kiruccanáson” már ott volt a „vadiúj” szakmai igazgató, Hesz Máté is. A kapusokkal pedig a felnőtt csapatunk veterán hálóőre, Ormai Zoltán foglalkozott behatóbban (második képünkön).

Az öt nap alatt összesen kilenc tréninget vezényelt az öttagú stáb, akadt olyan nap is, amikor hármat. Azon a napon bizony nem kellett „hivatalos” takarodót fújni a fiataloknak, maguktól is az ágyba estek estére. Délelőttönként az egész uszoda a viharsarki küldöttségé volt, délután-este pedig a helyiekkel való közös gyakorlás, illetve edzőmeccs volt a fő feladat.

— A tesztmérkőzéseken tapasztaltak alapján úgy látom, nagyjából hasonló játékerőt képvisel a két klub — állapította meg dr. Szilágyi Kristóf. — Nagyon hasznosnak és tartalmasnak bizonyult a tábor, ahol most nem az állóképesség fejlesztésére fektettük a hangsúlyt, hanem főleg az egyéni képzésre, és a technikai feladatokra. Ez utóbbi téren egyébként több fiatalunk esetében látványos fejlődést tapasztaltunk már ez az öt nap alatt is. Persze a kemény tréningek mellett igyekeztünk más színt is belevinni a majd egy hétbe, így az egyik nap kirándulást tettünk a közeli Bajmócra, a történelmi Magyarország egyik legszebb épen maradt várkastélyához (harmadik képünkön). Az utolsó este pedig a csapatépítés jegyében zajlott, amikor az edzők aktív részvételével, a korosztályokat összevonva, játékos úszóváltót rendeztünk.

 2019. 01. 03.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Egy hír tömören: 2019. január 1-jétől a békéscsabai vízilabdaklub szakmai igazgatója Hesz Máté. Sportberkekben viszont ez érthetően kiemelkedő hírnek számít, hiszen Hesz Máté sportbeli munkássága, no és családi háttere az extra kategóriába emeli a bejelentést Békéscsabán.

De elöljáróban nézzük, ki is Hesz Máté! Nagyapja Gyarmati Dezső, nagyanyja Székely Éva olimpiai bajnok vízilabdázó, illetve úszó. Édesanyja Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, édesapja Hesz Mihály olimpiai bajnok kajak-kenus. Érthető, hogy kisgyermek korától az uszodák világában nőtt föl. Hamar kiderült róla, hogy ígéretes vízilabda-pályafutás előtt áll. Ifjúsági korában tagja volt az Európa-bajnoki címet elért magyar válogatottnak (1993, Veenendaal). Ám már ezt megelőzően, majd követően a juniorok között is helyet kapott az Európa-bajnoki csapatban, ahol kétszer is a dobogó legfelső fokára ért a magyar válogatottal (1992, Sopron és 1994, Pozsony). Még mindig az utánpótlásnál maradva: junior világbajnok egylet is tagja volt (1995, Dunkerque). Hogy aztán felnőttként a Ferencváros, a Vasas, a BVSC játékosaként több száz mérkőzést játsszon az OB I-ben, miközben nyolc alkalommal a felnőtt magyar válogatottba is meghívást kapjon. Volt KEK-győztes, többszörös magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes. A napokban a 43. életévét elérő egykori pólós újságíróként is tevékenykedett (Sportklub munkatársa, később főszerkesztője), majd útja a spotdiplomáciába vezetett (a Magyar Vízilabda Szövetség kommunikációs vezetője, majd főtitkára volt tavaly őszig).

De térjünk vissza az együttműködés hátteréhez, amiről Borsos Pál klubelnökünk és Balázs Lajos ügyvezető elnök beszélt: — Klubunk hosszú évek óta folyamatosan keresi az országos kapcsolatot, szakmai segítséget, a naprakész tudást. Vízilabdában a sportmúlt alapján nem is nehéz ilyet találni — vágott bele Borsos Pál. — Egy kicsit szerencsénk is volt, hiszen Hesz Máté felesége békéscsabai, ezért gyakran megfordultak a megyeszékhelyen, és sűrűn volt alkalmunk találkozni vele. Minden alkalommal hathatós segítséget kaptunk tőle, mint egykori pólóstól, főtitkártól. Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk révén tavaly nyár óta még gyakoribbá váltak a találkozások, erősödött a kapcsolat, most pedig a sors úgy hozta, hogy Hesz Mátéék tervei között szerepelt egy esetleges a „hazaköltözés”. Megkerestük ajánlatunkkal, miszerint szívesen látnánk egyesületünkben, mint szakmai igazgatót. Sok sportágban egyre jellemzőbb ez a poszt beállítása, amelyet a Magyar Vízilabda Szövetség is szorgalmaz, sőt ajánl is a klubok felé. Maradva a pólónál, ilyen Vincze Balázs Szombathelyen, vagy éppen a jelenlegi szövetségi kapitány Märcz Tamás, aki Nagykanizsán tölti be ezt a fontos posztot. Szűkebb pátriánkban az első osztályú csabai röplabdázóknál Kormos Mihály lehet a példa. Az ősz második felében felgyorsultak az események, és január elsejétől elvállalta, hogy szakmai igazgatóként segíti klubunkat.

A feladataira is kitértek egyesületünk vezetői: — Kiemelkedő játékos múltjából eredően is komplex feladatot lát el — folytatta Borsos Pál. — Többek között: a legkisebbektől a felnőttekig egy új struktúra felépítését reméljük tőle. Miután trénerként is részt vesz a munkában, azt is várjuk, hogy szakmai tudásával segítse edzőinket, ellenőrizze munkájukat.

— Régóta keressük a szorosabb kapcsolatot a hazai szövetség felé, annál is inkább, mert onnan leginkább csak „gyalog érkeztek” a hírek hozzánk — így Balázs Lajos. — Kapcsolatrendszerét kihasználva erősebbé válhat az országos szervekkel való együttműködésünk. Miután városunkban nincs megfelelő szintű felsőoktatás, a játékos megtartás és „szerzés” nagyon döcögős nálunk, ezért e téren is javulást várunk kapcsolatai révén. Mint a TAO rendszer jó ismerője, sokat segíthet klubunknak a pályázatoknál, az anyagi háttér hatékonyabb megteremtésénél.

—  Az OB I B színvonala évről évre rohamosan növekszik, ami annak is köszönhető, hogy az elmúlt két-három évtizedben többszörösére nőtt a klubok száma hazánkban — toldotta meg Borsos Pál. — Ezzel együtt a szakmai munka minősége is nagyot javult a második vonalban, amivel lépést kell tartanunk. Szerencsére hazánk bővelkedik egykori kiemelkedő játékosokkal, ma szakvezetőkkel, akiknek ma már vonzóvá válik a második vonal. Ennek is köszönhető Hesz Máté szerződtetése.

Címlapképünkön Hesz Máté édesanyjával, Gyarmati Andreával

 2019. 01. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rövid téli pihenő, illetve átmeneti időszakot tölthetnek az ünnepekkel körbe zárva csapataink a 2018—2019-es év fordulóján. Alig csengett le a rövid őszi szakasz, már januárban tavaszt írnak csapataink a folytatással. Az átmeneti időszakot használtuk ki, hogy elemezzük az utánpótlás helyzetét is klubunkban, amihez a vezetőedzőt, dr. Szilágyi Kristófot hívtuk segítségül.

Milyen elképzelésekkel vágott bele a klub az országos bajnokságokban szerepelő csapataival?
A tavalyi 2003—2004-es eredményekből kiindulva, úgy gondoltuk, hogy idén akár több korosztályban is képesek lehetünk stabilan jó eredményekre. De több olyan külső tényezővel sem tudtunk megbirkózni, amelyek aztán komoly hatással voltak az őszi eredményességünkre. A serdülő csapatban például mintegy tíz pont biztos, hogy „bennmaradt”, amit csak saját magunknak köszönhetünk. Továbbá ebben óriási szerepe van a sokszor emlegetett indokolatlanul elhúzódó sátorépítésnek, és a garabonciás napok „sportromboló” hatásának. De keressük a megoldást ezekre is.

Mennyiben valósultak meg a tervek?
Az imént említett okok miatt csak részben, és emiatt komoly hiányérzetünk is van. Viszont úgy gondolom, hogy még korai nagy leltárt tartani, mert csak tíz fordulón vagyunk túl egyelőre a 26 fordulós bajnokságból. A sok meccs mellett, sok utazás vár még ránk, és az utánpótláskorú játékosokra különösen jellemző, hogy akár egy-másfél hónap alatt is nagy fejlődést tudnak mutatni.

Miért ilyen vékony az ifjúsági csapat kerete? Hová tűntek az addigi húzóemberek?
Az ifjúsági korosztályban mutatkozó lemorzsolódás nem csak csabai, vagy vidéki probléma, hanem országos tendencia. Ezen nem segít az a tény sem, hogy a városnak jelenleg még nincs fedett uszodája, és versenyképes, népszerű oktatás kínáló felsőoktatása sem. A közvetlen versenytársainknál az egyik, vagy éppen mindkettő megvan. Ami minket illet, a tavalyi ifi csapatból négyen öregedtek ki és hárman hagyták abba. Valamint szakmailag az sem elhanyagolható, hogy Tifrea Ovidiu és Tóth Frank kieső játékával 168 gól „távozott” ebből a korosztályból, akiknek egyelőre még nem találtuk meg a megfelelő helyetteseiket.

A folytatásban megőrizheti-e veretlenségét a gyermek csapat?
Részcél lehet ugyan, de szakmailag úgy gondolom nincs jelentősége. Egy ilyen sorozat az önbizalomnak jót tehet, de könnyen tévútra is vihet. Tudni kell azt is, hogy közvetlen riválisainkkal, az OSC-vel, Kecskeméttel — akik szintén hibátlan mérleggel állnak —, még csak most fogunk találkozni a 12. és 13. fordulókban. Ezek a mérkőzések kiemelten fontosak lesznek a bajnokság végkimenetel szempontjából, és meggyőződésem, hogy egy-egy gól különbség lesz csupán a csapatok között. Remélem, hogy betegség vagy sérülés nem fog hátráltatni minket és teljes csapattal tudunk kiállni ezekre a mérkőzésekre.

A nemzetközi vidékbajnokság átszervezése után könnyebb lett az utánpótláscsapatok helyzete? Értem ez alatt, hogy egy szűkebb régiónak írták a ki bajnokságot a dél-keleti csoporttal…
Szerintem egyáltalán nem, mivel az utóbbi években egyre több helyen népszerű lett a vízilabda, és már az újonnan alakult egyesületeknél is komoly szakmai munka folyik. Több a jó csapat, akik közel azonos szintet képviselnek, és izgalmas mérkőzéseket játszanak már a legkisebbeknél is. Ehhez jön még hozzá, hogy a határon túli csapatok egy másfajta vízilabda kultúrát hoznak a versengésbe, amitől csak még színesebb lesz az egész.

A vidékbajnokságban szereplő csapatok esetében mi a fontosabb, a jó helyezés a bajnokságban, vagy a fejlődés tettenérése?
Nekem az a filozófiám, hogy nem a „Farsang Kupa” megnyerése a cél 12 évesen, hanem, hogy évről-évre jól képzett játékosokat tudjunk feladni a következő korosztályba egészen a felnőttig. Ezen irányelv mentén haladunk mind a területi bajnokságokban, mind pedig az országos bajnokságokban résztvevő csapatok esetében is. Egészséges, stabil értékrenddel rendelkező fiatalokat szeretnénk nevelni a sport által. Ha összejön egy „jó évjárat”, akkor a sportsikerek által talán könnyebb dolgunk van a nevelés terén és alacsonyabb lehet a lemorzsolódási ráta is.

Mindkét kategória (országos és vidékbajnokság) elégedett vagy a létszámmal, az edzéslátogatottsággal, a szakmai munkával?
Úgy gondolom, hogy a szakmai munka terén sokat léptünk előre. De még egyáltalán nem dőlhetünk hátra. Sőt, folyamatosan keresni kell az előrelépési, fejlődési lehetőségeket, amelyek által meg tudjuk előzni a többi klubot. A korosztályok létszámát tekintve vegyes a kép. Vannak nagyobb létszámú korosztályok, és vannak olyan „lyukas-korosztályok” mint például a 2005-ös és a 2007-es, ahol már előre látjuk, hogy később nagy problémáink lehetnek, mert lényegesen kevesebb gyerekünk van. Az edzéslátogatottságot tekintve pedig szintén vegyes a kép. Az alacsonyabb korosztályokban egészen a 2004-es csapatig bezárólag úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk. A nagyobb probléma, és ezzel kapcsolatban hiányérzetünk a serdülő és ifjúsági csapat edzéslátogatottságát tekintve van, és ez már az eredményességükön is meglátszik.

Hogyan és mikor kezditek meg a munkát 2019-ben?
Kimondottan korán vagyunk kénytelenek kezdeni, mert több csapatunk már január második hétvégéjén vízbe száll, és az országos bajnokság is, minden eddiginél korábban, január 20-án már folytatódik. Így a gyerekek nagy örömére elég rövid idő marad a klasszikus értelemben vett alapozó munkára. Éppen ezért kifejezetten kapóra jött az egyik legjobb szlovák felnőtt és utánpótlás-nevelő egyesület, a KVP Nováky meghívása egy közös edzőtáborba január első napjaiban. Ide két korosztályunk, az országos gyermek, a 2004-2005ben születettek, valamint a 2006—2007-os csapatunk azon tagjai utaznak, akik az ősz során hozzáállásukkal és edzésmunkájukkal kiérdemelték azt. Ismerve a kinti edzéslehetőségeket és erőviszonyokat úgy gondolom, hogy nagyon hasznos és egyben fárasztó napok várnak a srácokra és az edzőkre egyaránt.

Címlapképünkön az országos bajnokságban eddig remeklő és veretlen gyermek korosztályos csapatunk időkérés közben az edzőkkel, dr. Szilágyi Kristóffal és Fodor Ádámmal

 2018. 12. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Karácsony van. Elültek a hétköznapok. Béke van, csend és pihenés. Így van ez a sportban is. Az évnek ebben a hátralévő szakaszában mindenki a családjával tölti a napokat, a legtöbb helyen nincsenek edzések, versenyek, mérkőzések. A vízilabdában sem. Sportoló, edző ilyenkor mérleget is vonhat az évről, vagy egy szezonról. Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk is megtette mindezt a felnőtt csapatunk kapcsán. Az őszi szezonról beszélgettünk.

Annak tudatában, hogy alaposan meggyengült nyáron a csapat, erre számítottál az első tíz fordulóban?
Előzetesen bíztam abban, hogy akár meglepetést is okozhatunk, ami egy-egy döntetlenben vagy győzelemben nyilvánul meg. Különösen úgy, hogy nagyon biztatóan indult az ősz, mert idegenben egy nagyon fegyelmezett játékkal mindössze 7—5-re kaptunk ki a Vasastól. De elnézve a többi csapat és a mi lehetőségeinket, kijött jó néhány olyan hiba, vagy nevezzük inkább egyéni vagy csapathiányosságnak, ami a nagyobb arányú vereségeket eredményezte. És mivel nem egy ilyen akadt ezért azt kell mondanunk, hogy jelenleg ez a realitás. Abban azért előzetesen bíztam, hogy hátul stabilabbak leszünk és kevesebb gólt kapunk. Leginkább ebben kell majd előrébb lépnünk 2019-ben.

Adódik a kérdés: milyen hiányosságokat tapasztaltál az őszi szezonban?
Hiányosságok? Hát akadt pár sajnos. De ezeknek az okai részben kódolva voltak az idei szezon indulásakor. Ez alatt értem azt, hogy például a keret legidősebb és legfiatalabb tagja közt 37 év van. Továbbá az egyéni játéktudás, valamint az edzettség terén is nagyon széles skálán mozog a felnőtt keret. Leginkább az összeszokottság és az egységes kondíció hiányzik, illetve ez az oka annak, hogy túl sok gólt kaptunk, illetve a támadójátékunk azonos létszám mellett sokszor esetlegesnek tűnik, mert elég szűk a taktikai repertoárunk, ami a kevés közös edzéseknek tudható be. Különösen a zóna elleni játékunk akadozik, azon belül is a harmadik-negyedik negyedben, amikor már fogy az oxigén.

Volt-e pozitívuma az eltelt időszaknak?
Mindenképpen volt. Azokon a mérkőzéseken, amikor mi számítottunk hazai pályán esélyesnek, mint például a Székesfehérvár, a MAFC, a Dunakanyar ellen, illetve amikor volt reális esélyünk győzni, akkor érezhetően nagyon odatette magát a társaság. A másik oldalról pedig sajnos olyan is akadt, amikor kevés esélyünk volt, akkor — hiába beszéltünk róla a meccs előtt — fejben kicsit előre fel is adtuk azt, és ez visszaköszönt a végeredményben is. Az ősz legfontosabb pozitívuma azonban az volt, hogy a fiatalok sok játéklehetőséghez jutottak és alapvetően nem ijedtek meg.

Ha már fiatalok: beépítésük megfelelő ütemben zajlik?
Ez egy nagyon összetett és hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Az ősszel több lehetőséget is kapó gyerek és serdülő játékosok tekintetében úgy gondolom, hogy jól haladunk. Viszont a kevesebb lehetőséghez jutó játékosok, vagy az utánpótlásból már kiöregedett fiatal játékosaink tekintetében komoly hiányérzetem van. Sajnos a garabonciás napok „klub és sportromboló” hatása az uszodába is begyűrűzött, amivel szemben a mai napig ki vagyunk szolgáltatva. De, hogy érthető legyek, sokkal több fiatalnak szerettünk volna lehetőséget adni a szezon során a mérkőzéseken vagy a felnőtt edzéseken is akár, de egyszerűen nem voltak ott. A nyári alapozást követően — amit egyébként nagyon rendesen végigdolgoztak — minden más hirtelen fontosabb lett, mint a vízilabda, a csapat, az edzés, amiben sajnos nem kevés szülői felelőtlenség is van.

Ezt a teljesítményt vártad azoktól a fiataloktól, akik mégis rendelkezésedre álltak és lehetőséget is kaptak?
Nagyon mélyre, egészen az országos gyermek korosztályig, a 2004-ben születettekig nyúltunk vissza az idei szezonban, velük szemben a vízben azonban nem is lehet igazából nagy elvárásunk. Pont ezért minden apró pozitív momentumnak örülnünk kell. Az viszont tény, néhányuk játékára és fejlődésére kifejezetten katalizátorként hatott az elmúlt pár hónap, aminek jótékony hatása a bajnoki utánpótlás-mérkőzéseken már kézzel fogható. Ez azt is jelenti, hogy jó versenyző alkatok, valamint lelkileg erősek és talán az edzőik is jó tanácsokkal látják el őket a mérkőzések előtt. Nem baj, ha hibáznak, sőt most kell hibázniuk, hogy később magabiztosak és győztes mentalitású játékosok lehessenek. Kaptunk róluk gólokat, ahogy idősebb, rutinosabb játékosokról is, vagy éppen visszaúsztunk helyettük, de nem ez a fontos. Ez az év miattuk van.

A tabellán elfoglalt helyezés reális, elégedett vagy vele?
Elégedett abszolút nem vagyok, és nem is lehetek. De sajnos jelenleg ez a realitás, mert a kevés győzelmünk mellett nem a több egygólós vereségről beszélhetünk. Nem annak keressük az okait, hanem nagyobb arányú vereségekét. Másrészt pedig minimálisra csökkentek az esélyeink, hogy bekerüljünk a biztonságot jelentő középházba, ezért a januári és februári idegenbeli mérkőzéseknek kiemelt jelentősége lesz. Néhány edzőmérkőzésen, amikor nem volt tét, már voltak bíztató momentumok. Ezeket kell átültetnünk a tétmérkőzésekre is 2019-ben.

Mit lehet tenni egy eredményesebb tavaszi szereplés érdekében?
Edzeni, edzeni és edzeni kell és nem csak beszélni róla. Többet kell foglalkozni a vízilabdával, és nemcsak a vízben. Látni kell, hogy ez az OB I B már nem a négy-öt évvel ezelőtti pontvadászat. A hobbicsapatok és egyesületek már az OB II-ben mérkőznek. Mi ennél jobbak vagyunk, és magasabb szintet képviselünk, de erről nem elég beszélni. A sportban a múlt eredményeiből nem lehet megélni. Ha lehetne, akkor Puskásék óta még mindig a világ tetején lenne a magyar labdarúgás is.

Várható-e továbbra is, hogy nagy lesz a „mozgás” hétvégente a kispadon?
Úgy gondoltam, hogy az idén talán többet tudok segíteni a csapatnak a vízből, minthogy „tétlenül” álljak a parton. Ez egy ilyen év lesz, így kell megoldanunk. A játékos-edző intézményének buktatóival és hátrányaival természetesen minden hétvégén szembesülünk. Előnye sajnos nem sok van, de az már pár meccs után kiderült, hogy Fodor Ádámmal jól megértjük egymást és ki tudjuk egészíteni egymás szakmai hozzáfűznivalóit és talán nem fogunk egymás agyára sem menni a szezon végéig.

Címlapképünkön: játékosedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (fehér 9) a vízben éppen az olimpiai bajnok dr. Steinmetz Ádámmal (kék 13) küzd a labdáért, miközben a parton másik edzőnk, Fodor Ádám már a fején a sapka, hogy bármikor ő is a vízbe ugorjon, de most itt egyelőre trénerként irányít. Jobbra Borsos Pál klubelnök (kezében a labda) szemléli a Vasas elleni eseményeket, de alkalomadtán ha kellett, ő is a csapat rendelkezésére állt, mint játékos