2018. 05. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlás szinten minden idők legjobb eredményét az idei országos bajnokság A2 csoportjában szereplő gyermek csapatunk érte el. Mint ismert, az Ajtai Miklós által felkészített, zömében 14-15 évesekből álló Swietelsky-Békéscsaba OB I B-s alakulata ezüstérmes lett a néhány nappal ezelőtt záruló hazai pontvadászatban.

Az egyébként a felnőtt csapatot erősítő, de e mellett edzősködő Ajtai Miklóssal boncolgattuk, hogyan is jutott el a dobogós helyezésig a fiatal gárda?

Mióta foglalkozol a tizenéves csapattal?
Tavaly nyáron kerültek hozzám, de egyáltalán nem voltak ismeretlenek előttem, ugyanis korábban még a nemzetközi vidékbajnokságban is velem készültek másfél éven át. Így összességében két és fél munkája érett be a gyerekekkel.

Minek köszönhető, hogy ekkorát léptek előre: a vidékbajnokságból az országosban elért ezüstig?
Nagyon sokat edzünk, a délután stabil két-két és félórás munka mellett délelőtt is. A napi négyórás edzésadag kihozta belőlük a rejtett tartalékokat is.

Gondolom, nemcsak „sima” edzésekből állt a napi penzum…
Persze. Az életkoruknak megfelelően már többféle taktikát lehetett velük gyakoroltatni. Zentán születettem, a szerb iskolán nőttem fel, ezt is igyekeztem kamatoztatni esetükben. Fizikálisan és mentálisan egyaránt. No és persze, rengeteget gyakoroltuk az emberelőnyös, emberhátrányos helyzeteket, és óriási gondot fordítottam a hatékony védekezés kialakítására. Ennek tudható be, hogy a korosztályban a legkevesebb gólt kapta a csapat, mindössze 189-et.

Bő keret állt rendelkezésedre, több mint amennyi egy adott mérkőzésen éppen benevezhető.
Tény, tizennyolcas kerettel dolgoztam, de elmondható, hogy mindenki kapott játéklehetőséget az év folyamán, igyekeztem sokat forgatni a csapatot. Ki az egyik, ki a másik mérkőzésen jutott szóhoz. Hozzáteszem, nincs is olyan játékosom, aki ne lőtt volna gólt az idény alatt.

Ami azt illeti, nem volt könnyű a bajnoki nyitány.
Ez szerencsére csak nagyon rövid ideig tartott. Aztán egyre jobban belelendült a gárda, és amely csapattól a kezdetben kikaptunk, azok többségének vissza is vágtunk menet közben.

Ráadásul ezeknek a gyerekeknek több korosztályban is helyt kellett állniuk.
Tény, hogy a saját korosztályos bajnokik mellett a serdülők, de még az ifjúságiak között is szerepet kaptak. Komoly terhelés alatt nőttek fel, akadtak olyan pólósaink, akik évi ötven meccsen is szóhoz jutottak. Ám ez is a fejlődésüket szolgálta.

A sok edzés, taktikagyakorlás mellett mire volt még szükség az eredményességhez?
A vízi tréningeken túl is igyekeztem minél többet együtt tartani a csapatot, több motivációs programot állítottam be az edzéseken kívül. Így többször fociztunk, moziztunk, meccsekre jártunk. És nemcsak vízilabda-, hanem kézilabda- és röplabda-találkozókat is megtekintettünk, ahol a csabai társklubok léptek pályára. De sokat köszönhetek a szülőknek is, akik olykor az ország legtávolibb városaiba is elkísértek bennünket.

Hogyan tovább?
Egyelőre június közepéig levezető edzések zajlanak, amibe belefér egy évzáró is. A jövőről nem tudok nyilatkozni, ám hozzáteszem: örömmel és szívesen viszem tovább ezt a kis csapatot, ha a klub érdeke megkívánja és a vezetőség is úgy látja jónak.

Ők harcolták ki az ezüstérmet
A sikert elért gyermek korosztályos csapat: Bucsi Ferenc, Szalkai Dávid (kapusok). Bencsik Bence, Csatári Szabolcs, Gellény Zétény, Károlyi Szabolcs, Kis Sándor, Körözsi Krisztián, Lukácsi Marcell, Marosvölgyi Attila, Pikó Péter, Pónya Tibor, Sipos Dániel, Szalai Bálint, Szalók Tamás, Vidovenyecz Zsombor, Vozár Bálint, Vozár Miklós (mezőnyjátékosok).

Címlapképünkön Ajtai Miklós (sárga pólóban balra) a mérkőzés szünetében dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzővel (jobbra) karöltve eligazítást tart

 2018. 05. 09.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A május 5-én, szombaton a reggeli órákban egyesületünk kisbusza – a felnőtt OB II-es vízilabda-bajnokság győri fordulójára tartva – utasterében nyolc fővel közúti balesetet szenvedett a 44-es számú főút 53-as kilométerszelvényénél. Kunszentmárton felé haladva, a keresztező földútról váratlanul egy földszállító kamion – oldalról – a buszunk jobb hátsó részébe rohant. A nagy erejű ütközés következtében a mikrobuszunk megpördült, és a szembejövő sávban korábban megállított román rendszámú kamionnak csapódva, az árokparton állt meg. Eközben, az oldalirányú ütközést következtében elsodort egy – a szembe-forgalmat megállító – forgalomirányító őrt is.
A kisbuszban – a sofőrön kívül – három felnőtt és négy utánpótláskorú játékos utazott. A sofőr és felnőtt játékosaink azonnal megkezdték a mentést és a busz kiürítését. Az elsősegélynyújtásban részt vett egy szolgálaton kívüli, ismeretlen mentős, aki éppen arra közlekedett. Buszunk utasait mentővel a szentesi kórházba vitték, ahol lelkiismeretesen és szakszerűen ellátták őket.
A baleset körülményeit alaposan megismerve állíthatjuk, hogy a csodával határos, hogy a buszban utazók – a kezdeti sokkon túl – csupán 8 napon belül gyógyuló (kisebb fokú agyrázkódás, fej-, váll-, csukló-, bokasérülések, zúzódások, valamint üveg törmeléktől származó) sérüléseket szenvedtek. Szerencsére még szombaton mindannyian haza mehettek. Ezúton is köszönjük a mentők és a szentesi kórház dolgozóinak áldozatos és magas szintű munkáját!
A forgalomirányító őr súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, őt mentőhelikopterrel a szolnoki kórházba szállították. A kórházba szállítást követően azonban tragikusan fiatalon életét vesztette. Az elhunyt forgalomirányító őr családjával klubunk őszintén együtt érez, és mély részvétét fejezi ki.
A szombati baleset után egyesületünk számára a legfontosabb, hogy sportolóink mielőbb teljesen felépüljenek és mihamarabb újra vízbe szállhassanak. Ehhez klubunk minden segítséget megad sportolóinknak és hozzátartozóiknak. (Legfrissebb hír, hogy az utolsó varratszedésre várhatóan már pénteken sor kerülhet, – a Békés Megyei Központi Kórház segítőkész dolgozóinak is köszönhetően, – addig otthon kell lábadozniuk.)
A Ford Transit típusú kisbuszunk kifogástalan műszaki állapotban volt. A szombat reggeli (8.15 óra) indulással a csapat előtt álló hosszú útra kellő utazási és pihenő időt kívántuk biztosítani. A csapat első mérkőzése eredetileg 15.00 órára volt kiírva. Buszunk sofőrje a közlekedési szabályokat mindig betartva, körültekintően közlekedett. Egyesületünk vezetése a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján úgy tudja, hogy mikrobuszunk sofőrjének nem volt lehetősége az ütközést elkerülni és a KRESZ szabályait maradéktalanul betartotta.
A baleset körülményeinek feltárása, továbbá a felelősség megállapítása azonban nem egyesületünk, hanem a hatóságok feladata, ezért velük mindenben maximálisan együttműködünk.
Köszönetet mondunk a mentésben, elsősegélynyújtásban résztvevő sportolóinknak, az eddig ismeretlen mentősnek, tűzoltóknak, rendőröknek, a szentesi kórház dolgozóinak és mindazoknak, akik velünk együtt érezve segítséget nyújtottak, vagy felajánlották segítségüket.
Klubunk minden tagjának – különösen a balesetet szenvedő játékosainknak – sokat jelent, és rendkívül jólesik az egész magyar vízilabda

társadalomból (klubvezetők, játékosok) számtalanul érkező jókívánság és érdeklődés.
A személyi sérüléseken túl, egyesületünket jelentős anyagi kár is érte, de ez nem mérhető egy emberi élet elvesztéséhez. A sport tele van kihívásokkal, amelyekkel szembe kell nézni. Klubunk nem ilyen jellegű kihívásokra készül, de közösen ezzel is meg fogunk birkózni.
A KLUB VEZETŐSÉGE MÉG EGYSZER KÖSZÖNETET MOND MINDEN SEGÍTSÉGÉRT, ÉS EGYÜTTÉRZÉSÉRT!

Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub

MTI fotó/Donka Ferenc

 2018. 05. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A mai nappal megkezdődött a 24 csapatos OB II-es vízilabda-bajnokságban a rájátszás, amelyben a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub „kettes” számú alakulata is érdekelt. A 13-16. helyért zajló első fordulónak Győr adott otthont, ahová a reggeli órákban útra kelt a viharsarki alakulat is, részben egy kisbusszal, részben néhány játékos személyautóval.

Csaknem egy órája haladták már a 44-es úton Békéscsabáról Kecskemét irányába, amikor fél tíz óra magasságában, Kunszentmárton térségében ütköztek egy kamionnal. A sofőr és hét fiatal sportolót szállító békéscsabai kisbusz átfordult hosszanti tengelye körül. A kezdeti sokkot követően hamar kiderült, hogy a sportolók és a sofőr nem szenvedett súlyos sérülést, ám a kiérkező mentők mindenkit a közeli szentesi kórházba szállítottak.

„Szerencsére csak könnyebb sérüléseket, mint ficam, zúzódás, és a szétrepülő üvegszilánkok okozta vágási sebeket szenvedtek sportolóink, akik még nagyon fiatalok, serdülő és gyermek korosztályúak — tudtuk meg a klub vezetőedzőjétől, dr. Szilágyi Kristóftól. — Szentesen alapos vizsgálaton estek át, a sérülteket kezelték, és az esti órákra a klub vezetősége és a szülők segítségével valamennyi sportolónk hazatért, otthonában pihennek. Klubunk kéri, hogy legyenek tekintettel az érdeklődők arra, hogy egyrészt fiatalkorúakról van szó, akiket lelki trauma is ért, másrészt a további vizsgálatokig bővebb információ hiányában egyelőre nem tudunk érdemben felvilágosítást adni. Bízunk abban, hogy vasárnapra több dolog ismertté válik a baleset körülményeiről, amelyen a rendőrség is vizsgál, és amennyiben új információ birtokába jutunk a baleset körülményeivel kapcsolatban, akkor állunk az érdeklődők, és a sajtó rendelkezésére.

A képen a békéscsabaiak kisbusza a baleset után

 2018. 04. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Véget ért az OB I B-s vízilabda-bajnokság alapszakasza mindkét csoportban. Csapatunk, a korábbi évekhez hasonlóan, ezúttal is kiharcolta a rájátszásban a felsőházi tagságot, miután a B csoportban a harmadik helyen fejezte be a 18 fordulóból álló sorozatot.

Ami a folytatást illeti, nem kell egyáltalán várni a rájátszás kezdésére, hiszen már ezen a hét végén megkezdődik. Csoportunkból az első négy folytatja az 1-8. helyért, az eddigi eredményeket visszük magunkkal, és csak a másik csoport első négy helyezettjével kell megküzdeni. A B csoportban az élen végzett KSI SE-vel és a Ybl Waterpolo Club Budapesttel szemben mindkétszer alulmaradtunk, így innen nulla pontot, a debreceniekkel egy győzelem, egy vereség a mérlegünk, ezért innen három pontot viszünk magunkkal a rájátszásba.

Ami a másik csoportot illeti, az első négy helyen a következő sorrend alakult ki: 1. ÚVSE, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa, 3. BVSC-Zugló, 4. Vasas SC. Tehát folytatásban velük játsszuk az oda-visszavágós nyolc kört. Az első fordulóban e hét végén Nagykanizsára utazunk, miként — a sorsolás szeszélye folytán — az OB II-es csapatunk is.

Visszatérve az alapszakaszhoz: hab a tortán, hogy a húsz csapat játékosai közül a 18 forduló után gólerős játékosunk, Szabó Zoltán lett a gólkirály 57 találattal. Amihez 90 „próbálkozás” kellett, vagyis kimagasló, 63 százalékos teljesítménnyel végzett az élen, megelőzve az 53 gólos angyalföldi Vincze Márkot és a 49 gólig jutó szolnoki Szeghalmi Zsombort. És az sem mellékes, hogy ugyanezen a listán csapatunk másik erőssége, Németh Dániel az ötödik helyen zárt a negyedikkel azonos gólszámmal, 47-tel.

Ezúttal gólkirályunkat, Szabó Zoltánt (képünkön) kértük fel, hogy értékelje a tavaly szeptember óta lezajlott etapot, tekintsen előre, mit vár a rájátszástól, és mit jelent számára a gólkirályi elsőség?

— Összességében elégedettek lehetünk az eddigiekkel, annál is inkább, mert az elnökség elvárását, a felsőházba jutást teljesítettük — kezdte Szabó Zoltán. — A csapat harmadik helyezése reális, mert a KSI és az Ybl nagyon erős gárda, sajnos ellenük pontot sem sikerült szerezni. Viszont a kötelező találkozókat hoztuk, a Debrecennel szemben pedig idegenben kevésbé ment a játék, aminek oka talán az is lehetett, hogy előtte hosszúra nyúlt a bajnoki szünet, ami meglátszott a teljesítményünkön. Az eredményességünkben közrejátszott a csapategység, a társaságot folyamatosan a jó hangulat és az összetartás jellemzi. Az is fontos, hogy jó erőkből áll a mi alakulatunk, hiszen több, az OB I-et is megjárt, rutinos vízilabdázó található sorainkban. Minden poszton akadt több jó egyéni teljesítmény a szezon folyamán. Így többek között Németh Dani munkássága, aki a centerek folyamatos semlegesítése és a játék szervezése mellett a góllövőlista legjobbjai közé is felküzdötte magát. Ráadásul a kispadon egy kiváló szakember ül dr. Szilágyi Kristóf személyében, miközben a klub vezérkara is mindent biztosít a jó játékhoz és eredményességhez.

— A folytatásról: nehéz most bármilyen célkitűzést is megfogalmazni, ugyanis a rájátszást követő végleges helyezésünket több tényező is befolyásolhatja majd. Így például sokat nyom a latba a hozott pontok mennyisége, a pillanatnyi forma, és a többi csapat egymás elleni eredménye, az esetleges körbeverések. Ezért nemcsak rajtunk múlik, hol fejezzük be az idei bajnokságot, hanem a többi gárda teljesítményén is. Nekünk az a legfontosabb, hogy a következő nyolc meccsen maximálisan odategyük magunkat, és minél több pontot szerezzünk ellenfeleinktől. Tudjuk, hogy a másik csoportból a felsőházba került négy együttes is jó játékerőt képvisel, vagyis a folytatásban nincs több könnyű találkozónk. A négy „osztálytárs” közül a Nagykanizsát ismerjük legkevésbé, velük nem játszottunk tavaly, a többiekkel viszont igen. De kérdés, mennyit változott az összetételük, illetve az ellenfelek fiataljai mennyit fejlődtek az elmúlt esztendőben. Ezek miatt nem egyszerű helyezést kitűzni, ettől függetlenül bízom abban, hogy a végelszámolásnál az első öt között leszünk.

— Ami pedig a saját teljesítményemet illeti: természetesen örülök, hogy az alapszakaszban nekem sikerült a legtöbb gólt dobnom a két csoport mintegy háromszáz játékosa közül. Bármily közhely, a meccsek előtt sohasem úgy ugrottam a vízbe, hogy mindenáron három-négy gólt dobjak. Számomra az volt a fontos, hogy a csapat nyerjen, és minél hatékonyabban tudjak segíteni a társaimnak az eredményességben. A jó játék nemcsak gólokban nyilvánulhat meg, hanem a játék szervezésében, illetve a gólpasszokban is. A találataimban vastagon benne vannak a társaim, akiktől folyamatosan kaptam a jó ütemű és pontos passzokat. De az eredményességünkhöz hozzájárult a centereink remek teljesítménye, akik folyamatosan hozták az emberelőnyös helyzeteket és büntetőket. Így mindig megvoltak a helyzetek, amiket „csak” értékesíteni kellett. Ugyancsak fontos adalék, ellenünk minden csapat zónázik, ezért a hátsó játékosoknak nagyobb tere van helyzetbe kerülni és gólt lőni, miként nekem is így adódtak a helyzeteim.

Szabó Zoltán névjegye

Született: 1987. április 17., Szeged

Csapatai: Szegedi Beton (OB I), Újpest (OB I), Szentesi VK (OB I), Szegedi TE EHÖK SE (OB I B), Swietelsky-Békéscsaba (OB I B).

Kiemelkedő eredményei: Magyar bajnoki bronzérem a Szegedi Betonnal (2005). Magyar Kupa 3. hely az Újpesttel (2007). Komjádi Kupa 1. hely az Újpesttel (2007). Junior Európa-bajnoki 2. hely (Nagyvárad, 2006). Ifjúsági Európa-bajnoki 3. hely (Szófia, 2005). A junior és ifjúsági válogatott tagságon kívül tagja volt a serdülő és gyermek válogatottnak is, több mint kétszáz OB I-es mérkőzésen szerepelt.

 2018. 04. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A magyar vízilabda egyik legnagyobb alakja (s még véletlenül sem csak a hatalmas, kétméteres termete miatt), 16 és fél évesen már a felnőtt válogatottban játszott. A nemzeti csapat és az ő tiszteletére is háromszor játszották el olimpián a magyar himnuszt. Kiss Gergellyel (képünkön) a közelmúltban tett békéscsabai látogatása alkalmával készített interjút Gajdács Pál, a Békés Megyei Hírlap újságírója, az ő cikkét vettük át.

– Annak idején miért kezdett el vízilabdázni? Milyen élmény indította el a sportág felé?

– Nem a klasszikus úton lettem vízilabdázó, nem a medence mellett nőttem fel. Belvárosi gyerek vagyok, a hetedik kerületben, ahol nagyon sok ember lakott, nagyon kevés szervezett sportolási lehetőséggel. Érdekes azért, hogy kinevelődtek innen ismert sportolók, elég, ha csak Faragó Tamást, Märcz Tamást, Kásás Tamást, vagy Benedek Tibort említem. Magas fiú voltam, imádtam labdázni, imádtam a vizet. A családom jelentős része alföldi, karcagi, püspökladányi, és bárhová mentünk, mindig a víznél kötöttünk ki. Egy másod-unokatestvérem lejárt a BVSC előkészítő csoportjába és akkor jött a lehetőség. Akkor még nem volt sportágválasztó (amelynek egyébként a szóvivője vagyok), amikor egy gyerek százféle sportág közül választhat. Kipróbáltam a vízilabdát és le is ragadtam.

– Mekkora előnyt jelentett a balkezessége?

– Folyamatában nagy előny volt, de ezt a kezdetekkor még nem tudtam. Amikor megfogtam bal kézzel a labdát, akkor az edzőm felugrott és mondta az édesanyámnak, hogy „Hú, de jó, hogy a Gergő balkezes!”, mert a negyvenből csak három-négy ilyen gyerek volt.

– Kivételesen tehetséges generáció tagjaként cseperedett fel.

– Az előttem lévő generáció a sportág hazai történetének legrosszabb időszakát élte, 1988 és 1996 között nem nyert olimpián érmet. Széthúzás jellemezte azt a világot, miközben nagyon tehetséges emberekről beszélhettünk. Nagy élményeim nem voltak, a Faragó-féle generáció utolsó mérkőzései kivételével. A hetvenes évek közepén született generáció alapvetően tehetségesnek mondható. A 1977-es születésűként a ’75-ösökkel junior Eb-t, vébét, a ’76-osokkal ifi Eb-t nyertem, mi a saját korosztályommal szereztem két ezüstöt. A ’75-’76-os korosztállyal két évig veretlenek maradtunk. Mindenki külön is egy egyéniség volt, a saját klubjában nagy feladatokat kapott és oldott meg, 14-15 évesen már a profi első osztályban játszott. Az 1996-os olimpiai negyedik hely után edzőváltás történt és a Molnár, Steinmetz, Varga Tamás, Fodor, Kásás, Vári, Székely, Biros, jómagam kerültünk be ebből a korosztályból a felnőtt válogatottba.

– A sok sikerben mekkora része volt Kemény Dénesnek?

– Nagy amplitudóval tudott azzal játszani, hogy egyszer iszonyatosan szigorú, egyszer nagyon engedékeny volt. Mindezt tudatosan használta a csapatnál. Hol ő hívott meg egy mérkőzés után egy sörre, hol pedig olyan dörgedelmes szidást kaptunk egy győzelem után, amikor nem vártuk volna. Viszont hagyott minket. Amikor belazultunk, megfogott, amikor túlfeszültünk, lazított a gyeplőn, s ezt váltogatta. Tudta, hogy jók vagyunk, nem ő talált ki minket. Kásás Tamásból nem akart gladiátort, Vári Attilából varázslót csinálni, hanem ezekkel a játékosokkal egy nagyon nagy mennyiségű, jó minőségű munkát végzett el. Az időre úszásoknál a pihenőidőket annyira lecsökkentettük, hogy a nehéz időszakokban 180-200-as pulzussal pörögtünk az edzésen azért, hogy a mérkőzéseken bírjuk a stresszt. Ha egy meccs végén az oxigénhiányos helyzetben nem tudsz dönteni, akkor ennyin múlhat egy győzelem.

– A három olimpiai arany mennyire hasonlítható össze?

– Először nyerni, huszonéves fiatalként fantasztikus élmény, nagyon nagy ugrás a jó vízilabdázóból hirtelen olimpiai bajnok vízilabdázóvá válsz. Olyan emberek, akik el akartak tanácsolni az iskolából, mert csak hármas-négyes tanuló voltál, könnyes szemmel jönnek oda hozzád és szorongatják a kezedet, vagy előre engednek a sorban, pedig nem is várod el. A második azért volt különleges, mert akkor volt a legerősebb a csapatunk, minden pozícióban két-három elképesztő minőségű játékos váltotta egymást. Athénban a döntő volt egy thriller, amikor az utolsó két percben vezettünk. A szerbektől kaptuk a kritikát, hogy csak támadunk, a védekezéssel nem foglalkozunk, na, ekkor bizony kevés gólt kaptunk. Hét meccs, hét győzelem volt a mérlegünk. A harmadik pedig azért volt szép, mert bejött egy új generáció, Varga Dénes, Varga Dániel, Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert, aki hoztak egy pluszt és még egyet tudtunk húzni harminc fölött. Nem is egy-egy győzelemre, hanem a folyamatra hívnám fel a figyelmet, hogy az a fajta imádat, ami mindig jellemzett engem is, még a 2017-es budapesti masters vébéig is kitartott, ahol telt ház előtt játszottunk. A ’97-es első nagy sikerünk, a sevillai Eb-győzelem óta kapjuk az örömcunamit a szurkolóktól Pesten, máshol, levélben, külföldi magyaroktól, kisboltban, minisztertől.

– Még negyvenhez közel is vízilabdázott, nehezen hagyta abba a játékot?

– A válogatottat nehéz volt otthagyni, ha kocsit vezetsz, nehéz utána traktorra ülni. Segített, hogy tudtam, már nem vagyok az a Kiss Gergely, akit a húszas éveiben láttunk. Jött az új generáció és kevesebb a közös platform az életünkben, most az ő dolguk bizonyítani. A 2013-as vébét még őrjöngve szurkoltam végig a tévé előtt, de távolodva a válogatottól ma már sokkal higgadtabb vagyok.

– Három gyermek édesapja, a nagyobbak közül elindult-e már valamelyik a sport, netán a vízilabda irányába?

– A két idősebb kitűnő tanuló, mindkettő vízilabdázik. Nem balkezesek, mint a szüleik (Kiss Gergely felesége, Valkai Anna is pólózott – a szerző) de zenélnek is, a gimnáziumba készülő Viktória zongorázik, Patrícia gitározik. Büszke vagyok rájuk!

Gajdács Pál

Névjegy

Kiss Gergely

Született: 1977. szeptember 21., Budapest

Egyesületei: BVSC (1986-1990), Spartacus SC (1990-1995), Kordax SC (1995-96), Ferencváros (1996-97), Posillipo Napoli (olasz, 1997-98), Újpesti TE (1998-99), Canottieri Napoli (olasz, 1999-2000), Universo Bologna (olasz, 2000-2001), Domino Honvéd (2001-2008), Primorac Kotor (horvát, 2008-2010), Vasas SC (2010-2012), Bp. Honvéd (2012-2015).

Eredményei. 3-szoros olimpiai bajnok (2000, Sydney; 2004, Athén; 2008, Peking), világbajnok (2003, Barcelona), 2-szeres vb-ezüstérmes (2005, Montreal, 2007, Melbourne). 2-szeres Európa-bajnok (1997, Sevilla, 1999, Firenze), Eb-ezüstérmes (2006, Belgrád), 4-szeres Eb-bronzérmes (2001, Budapest, 2003, Kranj, 2008, Malaga, 2012, Eindhoven). 2-szeres Világliga, 1-szeres Világkupa-győztes. Junior világ- és Európa-bajnok, ifjúsági Európa-bajnok