ímkézett bejegyzés

 2019. 01. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rövid téli pihenő, illetve átmeneti időszakot tölthetnek az ünnepekkel körbe zárva csapataink a 2018—2019-es év fordulóján. Alig csengett le a rövid őszi szakasz, már januárban tavaszt írnak csapataink a folytatással. Az átmeneti időszakot használtuk ki, hogy elemezzük az utánpótlás helyzetét is klubunkban, amihez a vezetőedzőt, dr. Szilágyi Kristófot hívtuk segítségül.

Milyen elképzelésekkel vágott bele a klub az országos bajnokságokban szerepelő csapataival?
A tavalyi 2003—2004-es eredményekből kiindulva, úgy gondoltuk, hogy idén akár több korosztályban is képesek lehetünk stabilan jó eredményekre. De több olyan külső tényezővel sem tudtunk megbirkózni, amelyek aztán komoly hatással voltak az őszi eredményességünkre. A serdülő csapatban például mintegy tíz pont biztos, hogy „bennmaradt”, amit csak saját magunknak köszönhetünk. Továbbá ebben óriási szerepe van a sokszor emlegetett indokolatlanul elhúzódó sátorépítésnek, és a garabonciás napok „sportromboló” hatásának. De keressük a megoldást ezekre is.

Mennyiben valósultak meg a tervek?
Az imént említett okok miatt csak részben, és emiatt komoly hiányérzetünk is van. Viszont úgy gondolom, hogy még korai nagy leltárt tartani, mert csak tíz fordulón vagyunk túl egyelőre a 26 fordulós bajnokságból. A sok meccs mellett, sok utazás vár még ránk, és az utánpótláskorú játékosokra különösen jellemző, hogy akár egy-másfél hónap alatt is nagy fejlődést tudnak mutatni.

Miért ilyen vékony az ifjúsági csapat kerete? Hová tűntek az addigi húzóemberek?
Az ifjúsági korosztályban mutatkozó lemorzsolódás nem csak csabai, vagy vidéki probléma, hanem országos tendencia. Ezen nem segít az a tény sem, hogy a városnak jelenleg még nincs fedett uszodája, és versenyképes, népszerű oktatás kínáló felsőoktatása sem. A közvetlen versenytársainknál az egyik, vagy éppen mindkettő megvan. Ami minket illet, a tavalyi ifi csapatból négyen öregedtek ki és hárman hagyták abba. Valamint szakmailag az sem elhanyagolható, hogy Tifrea Ovidiu és Tóth Frank kieső játékával 168 gól „távozott” ebből a korosztályból, akiknek egyelőre még nem találtuk meg a megfelelő helyetteseiket.

A folytatásban megőrizheti-e veretlenségét a gyermek csapat?
Részcél lehet ugyan, de szakmailag úgy gondolom nincs jelentősége. Egy ilyen sorozat az önbizalomnak jót tehet, de könnyen tévútra is vihet. Tudni kell azt is, hogy közvetlen riválisainkkal, az OSC-vel, Kecskeméttel — akik szintén hibátlan mérleggel állnak —, még csak most fogunk találkozni a 12. és 13. fordulókban. Ezek a mérkőzések kiemelten fontosak lesznek a bajnokság végkimenetel szempontjából, és meggyőződésem, hogy egy-egy gól különbség lesz csupán a csapatok között. Remélem, hogy betegség vagy sérülés nem fog hátráltatni minket és teljes csapattal tudunk kiállni ezekre a mérkőzésekre.

A nemzetközi vidékbajnokság átszervezése után könnyebb lett az utánpótláscsapatok helyzete? Értem ez alatt, hogy egy szűkebb régiónak írták a ki bajnokságot a dél-keleti csoporttal…
Szerintem egyáltalán nem, mivel az utóbbi években egyre több helyen népszerű lett a vízilabda, és már az újonnan alakult egyesületeknél is komoly szakmai munka folyik. Több a jó csapat, akik közel azonos szintet képviselnek, és izgalmas mérkőzéseket játszanak már a legkisebbeknél is. Ehhez jön még hozzá, hogy a határon túli csapatok egy másfajta vízilabda kultúrát hoznak a versengésbe, amitől csak még színesebb lesz az egész.

A vidékbajnokságban szereplő csapatok esetében mi a fontosabb, a jó helyezés a bajnokságban, vagy a fejlődés tettenérése?
Nekem az a filozófiám, hogy nem a „Farsang Kupa” megnyerése a cél 12 évesen, hanem, hogy évről-évre jól képzett játékosokat tudjunk feladni a következő korosztályba egészen a felnőttig. Ezen irányelv mentén haladunk mind a területi bajnokságokban, mind pedig az országos bajnokságokban résztvevő csapatok esetében is. Egészséges, stabil értékrenddel rendelkező fiatalokat szeretnénk nevelni a sport által. Ha összejön egy „jó évjárat”, akkor a sportsikerek által talán könnyebb dolgunk van a nevelés terén és alacsonyabb lehet a lemorzsolódási ráta is.

Mindkét kategória (országos és vidékbajnokság) elégedett vagy a létszámmal, az edzéslátogatottsággal, a szakmai munkával?
Úgy gondolom, hogy a szakmai munka terén sokat léptünk előre. De még egyáltalán nem dőlhetünk hátra. Sőt, folyamatosan keresni kell az előrelépési, fejlődési lehetőségeket, amelyek által meg tudjuk előzni a többi klubot. A korosztályok létszámát tekintve vegyes a kép. Vannak nagyobb létszámú korosztályok, és vannak olyan „lyukas-korosztályok” mint például a 2005-ös és a 2007-es, ahol már előre látjuk, hogy később nagy problémáink lehetnek, mert lényegesen kevesebb gyerekünk van. Az edzéslátogatottságot tekintve pedig szintén vegyes a kép. Az alacsonyabb korosztályokban egészen a 2004-es csapatig bezárólag úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk. A nagyobb probléma, és ezzel kapcsolatban hiányérzetünk a serdülő és ifjúsági csapat edzéslátogatottságát tekintve van, és ez már az eredményességükön is meglátszik.

Hogyan és mikor kezditek meg a munkát 2019-ben?
Kimondottan korán vagyunk kénytelenek kezdeni, mert több csapatunk már január második hétvégéjén vízbe száll, és az országos bajnokság is, minden eddiginél korábban, január 20-án már folytatódik. Így a gyerekek nagy örömére elég rövid idő marad a klasszikus értelemben vett alapozó munkára. Éppen ezért kifejezetten kapóra jött az egyik legjobb szlovák felnőtt és utánpótlás-nevelő egyesület, a KVP Nováky meghívása egy közös edzőtáborba január első napjaiban. Ide két korosztályunk, az országos gyermek, a 2004-2005ben születettek, valamint a 2006—2007-os csapatunk azon tagjai utaznak, akik az ősz során hozzáállásukkal és edzésmunkájukkal kiérdemelték azt. Ismerve a kinti edzéslehetőségeket és erőviszonyokat úgy gondolom, hogy nagyon hasznos és egyben fárasztó napok várnak a srácokra és az edzőkre egyaránt.

Címlapképünkön az országos bajnokságban eddig remeklő és veretlen gyermek korosztályos csapatunk időkérés közben az edzőkkel, dr. Szilágyi Kristóffal és Fodor Ádámmal

 2018. 12. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Karácsony van. Elültek a hétköznapok. Béke van, csend és pihenés. Így van ez a sportban is. Az évnek ebben a hátralévő szakaszában mindenki a családjával tölti a napokat, a legtöbb helyen nincsenek edzések, versenyek, mérkőzések. A vízilabdában sem. Sportoló, edző ilyenkor mérleget is vonhat az évről, vagy egy szezonról. Dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk is megtette mindezt a felnőtt csapatunk kapcsán. Az őszi szezonról beszélgettünk.

Annak tudatában, hogy alaposan meggyengült nyáron a csapat, erre számítottál az első tíz fordulóban?
Előzetesen bíztam abban, hogy akár meglepetést is okozhatunk, ami egy-egy döntetlenben vagy győzelemben nyilvánul meg. Különösen úgy, hogy nagyon biztatóan indult az ősz, mert idegenben egy nagyon fegyelmezett játékkal mindössze 7—5-re kaptunk ki a Vasastól. De elnézve a többi csapat és a mi lehetőségeinket, kijött jó néhány olyan hiba, vagy nevezzük inkább egyéni vagy csapathiányosságnak, ami a nagyobb arányú vereségeket eredményezte. És mivel nem egy ilyen akadt ezért azt kell mondanunk, hogy jelenleg ez a realitás. Abban azért előzetesen bíztam, hogy hátul stabilabbak leszünk és kevesebb gólt kapunk. Leginkább ebben kell majd előrébb lépnünk 2019-ben.

Adódik a kérdés: milyen hiányosságokat tapasztaltál az őszi szezonban?
Hiányosságok? Hát akadt pár sajnos. De ezeknek az okai részben kódolva voltak az idei szezon indulásakor. Ez alatt értem azt, hogy például a keret legidősebb és legfiatalabb tagja közt 37 év van. Továbbá az egyéni játéktudás, valamint az edzettség terén is nagyon széles skálán mozog a felnőtt keret. Leginkább az összeszokottság és az egységes kondíció hiányzik, illetve ez az oka annak, hogy túl sok gólt kaptunk, illetve a támadójátékunk azonos létszám mellett sokszor esetlegesnek tűnik, mert elég szűk a taktikai repertoárunk, ami a kevés közös edzéseknek tudható be. Különösen a zóna elleni játékunk akadozik, azon belül is a harmadik-negyedik negyedben, amikor már fogy az oxigén.

Volt-e pozitívuma az eltelt időszaknak?
Mindenképpen volt. Azokon a mérkőzéseken, amikor mi számítottunk hazai pályán esélyesnek, mint például a Székesfehérvár, a MAFC, a Dunakanyar ellen, illetve amikor volt reális esélyünk győzni, akkor érezhetően nagyon odatette magát a társaság. A másik oldalról pedig sajnos olyan is akadt, amikor kevés esélyünk volt, akkor — hiába beszéltünk róla a meccs előtt — fejben kicsit előre fel is adtuk azt, és ez visszaköszönt a végeredményben is. Az ősz legfontosabb pozitívuma azonban az volt, hogy a fiatalok sok játéklehetőséghez jutottak és alapvetően nem ijedtek meg.

Ha már fiatalok: beépítésük megfelelő ütemben zajlik?
Ez egy nagyon összetett és hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Az ősszel több lehetőséget is kapó gyerek és serdülő játékosok tekintetében úgy gondolom, hogy jól haladunk. Viszont a kevesebb lehetőséghez jutó játékosok, vagy az utánpótlásból már kiöregedett fiatal játékosaink tekintetében komoly hiányérzetem van. Sajnos a garabonciás napok „klub és sportromboló” hatása az uszodába is begyűrűzött, amivel szemben a mai napig ki vagyunk szolgáltatva. De, hogy érthető legyek, sokkal több fiatalnak szerettünk volna lehetőséget adni a szezon során a mérkőzéseken vagy a felnőtt edzéseken is akár, de egyszerűen nem voltak ott. A nyári alapozást követően — amit egyébként nagyon rendesen végigdolgoztak — minden más hirtelen fontosabb lett, mint a vízilabda, a csapat, az edzés, amiben sajnos nem kevés szülői felelőtlenség is van.

Ezt a teljesítményt vártad azoktól a fiataloktól, akik mégis rendelkezésedre álltak és lehetőséget is kaptak?
Nagyon mélyre, egészen az országos gyermek korosztályig, a 2004-ben születettekig nyúltunk vissza az idei szezonban, velük szemben a vízben azonban nem is lehet igazából nagy elvárásunk. Pont ezért minden apró pozitív momentumnak örülnünk kell. Az viszont tény, néhányuk játékára és fejlődésére kifejezetten katalizátorként hatott az elmúlt pár hónap, aminek jótékony hatása a bajnoki utánpótlás-mérkőzéseken már kézzel fogható. Ez azt is jelenti, hogy jó versenyző alkatok, valamint lelkileg erősek és talán az edzőik is jó tanácsokkal látják el őket a mérkőzések előtt. Nem baj, ha hibáznak, sőt most kell hibázniuk, hogy később magabiztosak és győztes mentalitású játékosok lehessenek. Kaptunk róluk gólokat, ahogy idősebb, rutinosabb játékosokról is, vagy éppen visszaúsztunk helyettük, de nem ez a fontos. Ez az év miattuk van.

A tabellán elfoglalt helyezés reális, elégedett vagy vele?
Elégedett abszolút nem vagyok, és nem is lehetek. De sajnos jelenleg ez a realitás, mert a kevés győzelmünk mellett nem a több egygólós vereségről beszélhetünk. Nem annak keressük az okait, hanem nagyobb arányú vereségekét. Másrészt pedig minimálisra csökkentek az esélyeink, hogy bekerüljünk a biztonságot jelentő középházba, ezért a januári és februári idegenbeli mérkőzéseknek kiemelt jelentősége lesz. Néhány edzőmérkőzésen, amikor nem volt tét, már voltak bíztató momentumok. Ezeket kell átültetnünk a tétmérkőzésekre is 2019-ben.

Mit lehet tenni egy eredményesebb tavaszi szereplés érdekében?
Edzeni, edzeni és edzeni kell és nem csak beszélni róla. Többet kell foglalkozni a vízilabdával, és nemcsak a vízben. Látni kell, hogy ez az OB I B már nem a négy-öt évvel ezelőtti pontvadászat. A hobbicsapatok és egyesületek már az OB II-ben mérkőznek. Mi ennél jobbak vagyunk, és magasabb szintet képviselünk, de erről nem elég beszélni. A sportban a múlt eredményeiből nem lehet megélni. Ha lehetne, akkor Puskásék óta még mindig a világ tetején lenne a magyar labdarúgás is.

Várható-e továbbra is, hogy nagy lesz a „mozgás” hétvégente a kispadon?
Úgy gondoltam, hogy az idén talán többet tudok segíteni a csapatnak a vízből, minthogy „tétlenül” álljak a parton. Ez egy ilyen év lesz, így kell megoldanunk. A játékos-edző intézményének buktatóival és hátrányaival természetesen minden hétvégén szembesülünk. Előnye sajnos nem sok van, de az már pár meccs után kiderült, hogy Fodor Ádámmal jól megértjük egymást és ki tudjuk egészíteni egymás szakmai hozzáfűznivalóit és talán nem fogunk egymás agyára sem menni a szezon végéig.

Címlapképünkön: játékosedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (fehér 9) a vízben éppen az olimpiai bajnok dr. Steinmetz Ádámmal (kék 13) küzd a labdáért, miközben a parton másik edzőnk, Fodor Ádám már a fején a sapka, hogy bármikor ő is a vízbe ugorjon, de most itt egyelőre trénerként irányít. Jobbra Borsos Pál klubelnök (kezében a labda) szemléli a Vasas elleni eseményeket, de alkalomadtán ha kellett, ő is a csapat rendelkezésére állt, mint játékos

 2018. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Négy-öt esztendővel ezelőtt még a kiesés elkerüléséért harcolt felnőtt csapatunk az OB I B-s bajnokságban, a 2015-16. éviben a Kádár József vezette alakulat az ötödik, egy évvel ezelőtt a negyedik helyre futott be. Tavaly nyáron vette át a vezetőedzői szerepkört dr. Szilágyi Kristóf, akivel a gárda ismét a felsőházba került, és végül a húszcsapatos második vonalban a nyolcadik helyen zárta a bajnoki évet. A 2017-18. évi eredményekről, gondokról, sikerekről és a megannyi változásról beszélgettünk az egy esztendeje regnáló, a fővárosból érkező vezetőedzővel.

Mennyiben változott a korábbi évhez viszonyítva a csapat? Kik voltak az érkezők, illetve a távozók a szezonkezdet előtt?
A játékoskeret összetétele jelentősen kicserélődött tavaly nyáron, nagy volt a jövés-menés, de a csapat szerkezetét tekintve a változás minimális volt. Lényegi változás csak kapusposzton volt valójában: az OSC visszarendelte Szentesi Mátét, de a vezetőség hathatós közreműködésével azonban sikerült meggyőznünk a rutinos Ormai Zoltánt, hogy vállalja be a szezont. Nélküle nem is tudom, hol végeztünk volna… Jelentős változások valójában a szezon kezdetét követően jelentkeztek. Gondolok itt az egészségügyi probléma miatt dr. Makra Zsolt kiválására, Flajsmann Dávid és Szabó Zsombor átmeneti, illetve végleges felfüggesztésére a szövetség adminisztrációs hibája okán. A szezon fele után pedig Tinka Norbert távozott, aki Svájcban vállalt munkát és ott folytatta sportolói pályafutását. Fel kellett dolgozni a hiányukat, illetve ennek megfelelően picit módosítani a szerkezeten is, ez pedig kevés közös edzéssel nem volt egyszerű feladat.

A bajnoki rajt előtt milyen elvárásokat fogalmazott meg az elnökség a gárda felé?
A vezetőség egyetlen elvárása az volt, hogy amennyiben lehetséges jussunk be a felsőházi rájátszásba. Ezt a célt március 17-én, három fordulóval az alapszakasz vége előtt az egyértelműen nehezebb csoportból sikerült teljesítenünk.

Milyen tényezők hátráltatták a csapat munkáját?
Ezekre akár egy külön írást is lehetne szentelni. A szezon során volt krónikus betegség, kisebb sérülés, munkahelyi elfoglaltság, szövetségi adminisztrációs hiba, ballagás, esküvő, és sorolhatnám. Ezek olyan körülmények, amelyekhez menet közben alkalmazkodtunk ugyan, de nagyon sok energiát és figyelmet emésztett föl. Személy szerint egy idő után már nem foglalkoztam a problémákkal, mindig csak a gyors megoldásukon törtem a fejem. De ha nagy általánosságban kell a hátráltató tényezőkről beszélnünk, akkor mindenképp meg kell említeni a rengeteg utazást, és itt nem csak az idegenbeli meccsekre gondolok. Ismert, hogy a csapatunk az idei szezonban gyakorlatilag négy városból verbuválódott, a csabaiakon kívül szentesek, szegediek és csongrádiak kaptak szerepet, ez pedig azt eredményezte, hogy nekünk már egy közös edzésre vagy edzőmeccsre is utaznunk kellett. Már az OB I B-ben sincs még egy olyan klub, amelyik ilyen hendikeppel menne neki a bajnokságnak.

Volt-e olyan terület, amiben előrelépett az együttes?
Korábban ellenfélként ismertem a békéscsabai alakulatot. Egy kellemetlen stílusú, erős, de ugyanakkor hullámzó teljesítményű csapatnak tartottam. Úgy gondolom, hogy az idei alapszakasz során megvolt a kellő stabilitás és kiszámítható, tervezhető volt a forma is. Ennek is köszönhető, hogy már három fordulóval az alapszakasz vége előtt sikerült biztosítani a helyünket a felsőházban. Jelentős eredménynek tartom továbbá, hogy nem szenvedtünk vereséget nálunk gyengébb együttestől, és emellé hoztunk pár extra pontot is. Továbbá úgy gondolom, hogy a taktikai repertoárunkat is sikerült bővítenünk, színesítenünk.

Kik voltak a húzóemberek idén, és miért dicsérhetők?
Nem szeretem azt a közhelyet, hogy „nem szeretnék kiemelni senkit”… A filozófiám az, hogy egy csapat olyan egyénekből áll, akik közös célokért küzdenek hétről-hétre a szezon során, de hol az egyiküknek, hol pedig a másiknak megy jobban, és ettől lesz kerek egész. Viszont minden csapatsportágban vannak olyanok, akik a hétköznapokon többet tesznek hozzá az egészhez, és hosszabb időszakok után igenis meg kell őket említeni külön is. Nem mellékesen pedig mindenki, aki kilátogat a meccsekre, az megtapasztalja, hogy ki, hogyan teljesít és megfogalmaz véleményt is a játékosokkal kapcsolatban. Az idei szezon után Ormai Zoltán kapusunkat, a csapatkapitányunkat, Németh Dánielt, valamint az OB I B gólkirályi címét elnyerő Szabó Zoltán hozzáállását és játékát mindenképp ki kell emelnünk. Mindegyikről elmondható, hogy mind a parton, mind pedig a vízben igazi vezérei voltak a csapatnak. Az ő játékuk és hatékonyságuk nagyban befolyásolta az aznapi formát és eredményességet. Több esetben is előfordult, hogy a csapat érdekét a személyes, a tanulmányi vagy az egyébként fontos munkahelyi elfoglaltságaik elé helyezték. Emellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül.

Sikerült-e fiatalokat beépíteni, kiket, és mennyire vagy elégedett teljesítményükkel, fejlődésükkel?
Mivel keveset tudtunk, tudunk együtt készülni, ezért a fiatalok beépítésére és az idősebb játékosok általi megismerésükre minimális lehetőségünk volt. Talán ezen a területen van a legnagyobb hiányérzetem. A fiatalok közül egyedül Tifrea Ovidiu volt az, akire bármikor lehetett számítani, és érdemben hozzá is tudott tenni a csapat teljesítményéhez. De félreértés ne essék, a többiekkel sem vagyok elégedetlen, csak tudom azt, hogy ebben a korban nem könnyű egyik pillanatról a másikra bekerülni egy felnőtt közegbe sem fizikálisan, sem pedig mentálisan. Az esetlegesen felmerülő kommunikációs nehézségekről és gátakról nem is beszélve. Ehhez hozzájön még az is, hogy az OB I B mezőnye évről évre egyre erősebb és az első tíz-tizenkét csapat pedig már egy más kávéház, ahol jobban kiütközik a tudásbéli és fizikai különbség az ifjúsági és a felnőtt kor között.

Melyik mérkőzést tartod a legértékesebbnek, a legjobbnak, és melyik az, amelyet gyorsan el kell felejteni? (és miért?)
Játszottunk 26 mérkőzést és ezek közül sok találkozónak hasonló volt a forgatókönyve. Ha érzelmileg nézem, akkor az egriek elleni hazai fordítást (10—9), és a Debrecen elleni heroikus küzdelmet (14—13) tudnám kiemelni. Ezeken a mérkőzéseken nagyon együtt volt a csapat és több egyéni sport és emberi teljesítmény is volt, amelyek miatt megtisztelő volt a partról irányítani a csapatot. De ha edzői szemmel nézem, akkor az angyalföldiek, vagy a Dunakanyar Waterpolo Szentendre elleni meccsek legalább olyan értékesek, mert ezeken a találkozókon mi számítottunk esélyesnek és végig nagyon fegyelmezetten, a mérkőzést minden szegmensét kontrollálva nyertük meg ezeket a találkozókat, ami elől közönségszórakoztató gólokat is eredményezett. Mindenképp ki kell emelnem az utolsó rájátszás meccsünket, amely valójában már tét nélküli volt, viszont egy vereség (ÚVSE) után érkeztünk, 48 órán belül, de a játékosok áterezték a mérkőzés jelentőséget és a szép számú közönségünk előtt győzelemmel zártuk a szezont egy erős ellenféllel szemben. Úgy gondolom, hogy a „gyorsan felejtsük el” kategóriába kevés mérkőzést kell raknunk, inkább azt mondanám, hogy tanulságosak voltak. Ide tartozik az őszi Ybl Waterpolo Club elleni utolsó másfél negyed, a hazai Vasas meccs első félideje, a Nagykanizsa elleni hazai play-off meccs (bár ott rendkívül rövid volt a kispadunk) és az utolsó előtti fordulóbeli Újpest elleni derbi, ahol kvázi az egész meccsen nem találtuk a mérkőzés fonalát. De ezek a találkozók, illetve szakaszok is ugyanúgy hozzátartoznak egy csapat életéhez és teljesítményéhez, mint a nagy győzelmek.

Összességében mennyire vagy elégedett az évi teljesítménnyel és helyezéssel?
Ha az egész bajnokságot, az erőviszonyokat, a klubok lehetőségeit és a minket ért „csapásokat” nézem, akkor azt mondom, hogy ez a realitás, sőt összességében erőn felül teljesített a csapat. Minden mérkőzésből próbáltuk kihozni a legtöbbet. Ez nem jelenti azt, hogy néhány meccs kapcsán ne lenne hiányérzetem. Meggyőződésem, hogy a felsőházi rájátszás jó néhány mérkőzésén, a három egygólos vereség esetén mindenképp, magunkat vertük meg, még ha előzetesen esélyesebb is volt az ellenfél. A becsúszó technikai és taktikai hibák okaival mindenki tisztában van: kevesebb edzéslehetőség, a taktikai válaszreakciók beszűkült lehetősége, valamint a szűk merítési lehetőég. Ezek a vereségek azt mutatták meg, hogy a csapatot rutinos, jó képességű játékosok alkotják, illetve hogy csapatszinten igen közel vagyunk az élmezőnyhöz, és nem kéne sok, hogy előrébb tudjunk lépni.

Most is nagy változás előtt áll a csapat, sokan leállnak, távoznak. Kik, miért, hová?
Azt már az alapszakasz vége óta tudjuk, hogy ez a gárda ilyen összetételben nem fog többet együtt játszani. Jelen állás szerint Németh Dánial, Rácz Norbert, Józsa Tibor, Major Levente és Mucsi Zsolt családi és munkahelyi okok miatt felhagy a napi szintű vízilabdával. Tifrea Ovidiu pedig a tanulmányai végeztével hazatér Nagyváradra. Ez azt jelenti, hogy teljesen új csapatot kell építenünk, ami nehéz, de egyben izgalmas és szép feladat is. De bízunk benne, hogy a fenti névsorból nem mindenkinek végleges a döntése és sikerül meggyőzni őket, hogy játszanak még, mert nagy értékei a csabai vízilabdának.

Körvonaladózik már egy új gárda felépítése? Kik érkezhetnek, illetve van-e lehetőség további fiatalok beépítésére az OB I B-s csapatba?
A jövő évi keret kialakítása még jelenleg is tart, a háttérben napi szintű egyeztetések folynak a jelenlegi játékosokkal és más kiszemeltekkel. Nem titok, hogy a nagy tradíciókkal bíró Szeged OB I-ből való kiesése sem kedvez nekünk, mert azonos játékos-piacról kezdtek el dolgozni ők is. A vezetőségnek már a tavalyi szezon előtt is az volt az elvárása, hogy bátran adjunk több lehetőséget a fiataloknak. A következő szezonban ez nem csupán lehetőség, hanem cél is lesz, akár az eredményesség rovására is. Ennek megfelelően lehet, hogy a következő szezonban más célokat kell meghatároznunk, de fiatalok érdekében mindenképpen egy hosszú távú, és megtérülő befektetésnek gondoljuk. Ez alapján kezd körvonalazódni egy erősebb, rutinos kezdő csapat, akik mellé bátran becseréljük azon fiatal serdülő és ifjúsági korú játékosainkat, akik a hétköznapi munkájukkal kiérdemlik a lehetőséget a felnőtt csapatban. Terveim szerint a rutin és a fiatalos lendület egészséges keveréke fogja jellemezni a jövő évi csapatot.

A 2017-2018. évi OB I B-s bajnokság felső házának végeredménye: 1. KSI SE 33, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 31, 3. ÚVSE 26, 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24, 5. BVSC-Zugló 16, 6. Debreceni VSE 13, 7. Vasas SC 10, 8. Swietelsky-Békéscsaba 9.

Címlapképünkön csapatunk a rájátszás lezárását követően, a kép bal szélén Csabai Zoltán edző, a jobbon dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző

 2018. 05. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlás szinten minden idők legjobb eredményét az idei országos bajnokság A2 csoportjában szereplő gyermek csapatunk érte el. Mint ismert, az Ajtai Miklós által felkészített, zömében 14-15 évesekből álló Swietelsky-Békéscsaba OB I B-s alakulata ezüstérmes lett a néhány nappal ezelőtt záruló hazai pontvadászatban.

Az egyébként a felnőtt csapatot erősítő, de e mellett edzősködő Ajtai Miklóssal boncolgattuk, hogyan is jutott el a dobogós helyezésig a fiatal gárda?

Mióta foglalkozol a tizenéves csapattal?
Tavaly nyáron kerültek hozzám, de egyáltalán nem voltak ismeretlenek előttem, ugyanis korábban még a nemzetközi vidékbajnokságban is velem készültek másfél éven át. Így összességében két és fél munkája érett be a gyerekekkel.

Minek köszönhető, hogy ekkorát léptek előre: a vidékbajnokságból az országosban elért ezüstig?
Nagyon sokat edzünk, a délután stabil két-két és félórás munka mellett délelőtt is. A napi négyórás edzésadag kihozta belőlük a rejtett tartalékokat is.

Gondolom, nemcsak „sima” edzésekből állt a napi penzum…
Persze. Az életkoruknak megfelelően már többféle taktikát lehetett velük gyakoroltatni. Zentán születettem, a szerb iskolán nőttem fel, ezt is igyekeztem kamatoztatni esetükben. Fizikálisan és mentálisan egyaránt. No és persze, rengeteget gyakoroltuk az emberelőnyös, emberhátrányos helyzeteket, és óriási gondot fordítottam a hatékony védekezés kialakítására. Ennek tudható be, hogy a korosztályban a legkevesebb gólt kapta a csapat, mindössze 189-et.

Bő keret állt rendelkezésedre, több mint amennyi egy adott mérkőzésen éppen benevezhető.
Tény, tizennyolcas kerettel dolgoztam, de elmondható, hogy mindenki kapott játéklehetőséget az év folyamán, igyekeztem sokat forgatni a csapatot. Ki az egyik, ki a másik mérkőzésen jutott szóhoz. Hozzáteszem, nincs is olyan játékosom, aki ne lőtt volna gólt az idény alatt.

Ami azt illeti, nem volt könnyű a bajnoki nyitány.
Ez szerencsére csak nagyon rövid ideig tartott. Aztán egyre jobban belelendült a gárda, és amely csapattól a kezdetben kikaptunk, azok többségének vissza is vágtunk menet közben.

Ráadásul ezeknek a gyerekeknek több korosztályban is helyt kellett állniuk.
Tény, hogy a saját korosztályos bajnokik mellett a serdülők, de még az ifjúságiak között is szerepet kaptak. Komoly terhelés alatt nőttek fel, akadtak olyan pólósaink, akik évi ötven meccsen is szóhoz jutottak. Ám ez is a fejlődésüket szolgálta.

A sok edzés, taktikagyakorlás mellett mire volt még szükség az eredményességhez?
A vízi tréningeken túl is igyekeztem minél többet együtt tartani a csapatot, több motivációs programot állítottam be az edzéseken kívül. Így többször fociztunk, moziztunk, meccsekre jártunk. És nemcsak vízilabda-, hanem kézilabda- és röplabda-találkozókat is megtekintettünk, ahol a csabai társklubok léptek pályára. De sokat köszönhetek a szülőknek is, akik olykor az ország legtávolibb városaiba is elkísértek bennünket.

Hogyan tovább?
Egyelőre június közepéig levezető edzések zajlanak, amibe belefér egy évzáró is. A jövőről nem tudok nyilatkozni, ám hozzáteszem: örömmel és szívesen viszem tovább ezt a kis csapatot, ha a klub érdeke megkívánja és a vezetőség is úgy látja jónak.

Ők harcolták ki az ezüstérmet
A sikert elért gyermek korosztályos csapat: Bucsi Ferenc, Szalkai Dávid (kapusok). Bencsik Bence, Csatári Szabolcs, Gellény Zétény, Károlyi Szabolcs, Kis Sándor, Körözsi Krisztián, Lukácsi Marcell, Marosvölgyi Attila, Pikó Péter, Pónya Tibor, Sipos Dániel, Szalai Bálint, Szalók Tamás, Vidovenyecz Zsombor, Vozár Bálint, Vozár Miklós (mezőnyjátékosok).

Címlapképünkön Ajtai Miklós (sárga pólóban balra) a mérkőzés szünetében dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzővel (jobbra) karöltve eligazítást tart

 2017. 12. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A szeptember végi felnőtt OB I B-s bajnokság előtt arról faggattuk dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőt: milyen elképzelésekkel, célkitűzéssel rugaszkodik neki a gárda a pontvadászatnak? Akkor arról beszélt, hogy a saját és klub vezetőségének elvárása egyaránt az, hogy ismét feljusson a felsőházba a gárda. Igaz, még hat forduló hátra van az alapszakaszból, ám érdekes lehet az eddig eltelt szakaszt értékelni, ugyanis február végéig szünet van a bajnokságban.

Harmadik helyen telel a csapat. Így gondoltad a bajnoki rajt előtt? — tettük fel a kérdést a vezetőedzőnek.

A tabellán jelenleg elfoglalt helyezésünkkel nem lehetek elégedetlen, viszont az idáig vezető utat kicsit azért másképp gondoltam.

Tény, nagyon rögösre sikeredett az első tizenkét forduló, de ez leginkább a klubon kívüli dolgoknak köszönhető.

Valóban. Nehéz volt a nyitány a sorsolás szeszélyének köszönhetően, hiszen rögtön a mezőny legerősebb csapatával, az éppen az első osztálytól nyáron búcsúzó KSI-vel, majd a régi rivális Egerrel kezdtünk. A lehetséges hat pontból egy jött össze. Már éppen beindult a stabilabb pontszerző korszak, amikor aztán következtek a nem tervezett nehézségek.

Részletekben többször beszámoltunk róla, most foglald össze a két és fél hónap anomáliáit!

Kezdjük a kettős játékengedélyesekkel. Éppen az egyik rangadóra, a Debreceniek elleni összecsapásra készültünk, amikor órákkal a meccset jelző sípszó előtt kaptuk az értesítést a szövetségtől, hogy a szentesi-békéscsabai Flajsman Dávid és Szabó Zsombor nem játszhat, miután a Szentes és a Csongrád együttműködési szerződést kötött, amely miatt megszűnt a kettős játékengedélyük a mi gárdánk felé, erről pedig elfelejtettek minket időben tájékoztatni. Aztán ez az ügy jó másfél hónapig húzódott, miközben nem számolhattam a fiatal játékosokkal. Igyekeztünk alkalmazkodni a helyzethez, időközben született egy szövetségi „vészforgatókönyv”, de a mai napig nincsen minden részlet tisztázva az ügyben. Hozzáteszem: más klubot is érintettek ezek az intézkedések, de talán minket a legérzékenyebben.

Más gondok is folytonosan rövidítették a kispadot…

Sajnos, dr. Makra Zsolt betegsége miatt hosszú időre kiesett. Ráadásul az egyik kapusunk, Gál Lajos a nyolcadik forduló után bejelentette, hogy nem folytatja aktív pályafutását. Dobra Róbert iskolai elfoglaltság, majd sérülés miatt nem állt a csapat rendelkezésére számos mérkőzésen. Így aztán egyre több ifjúsági korú játékossal kellett pótolni a megüresedő helyeket. Sajnos, viszont ők csak epizódszerepeket tudtak kapni, ami abból is ered, hogy jelenleg túl nagy a szakadék az évről-évre erősöd OB I B-s felnőtt és az utánpótlás ifjúsági bajnokság alsóháza között. A fiataloknak pedig több idő kell ezt a sebességet megszokni, nem beszélve arról, hogy fizikai-súlybeli hátrányban is vannak a felnőttekkel szemben.

Végtére is a bronzos helyről várja a tavaszi folytatást a csapat, tehát pozitívumokat is tapasztalhattunk.

Ez természetes. A csapat életében talán az egyik legnagyobb pozitívum a 47 esztendős(!) Ormai Zoltán kapusunk visszatérése és kiemelkedő őszi teljesítménye. Zoli jelenlétével a parton és a vízben is komoly tartást adott a csapatnak. Neki is köszönhető, hogy a tizenkét forduló alatt végül huszonöt pontot gyűjtött az együttes, amivel jelenleg dobogós helyen állunk a férfi OB I B-s bajnokság B csoportjában. Ezzel kapcsolatban talán érdemes elmondani, hogy az egriek elleni szezonzáró után az elnökségből Balázs Lajos ügyvezetőnk megjegyezte: nem gondolta volna, hogy ilyen előzmények után, ilyen pozícióban fogunk állni. És valóban: a huszonöt ponttal elégedettek lehetünk, miként a lőtt gólok számával is, de kapott gólokat rendkívül soknak tartom, ami a helyenkénti gyengébb védekezésnek és figyelmetlenségnek volt köszönhető. Érdekességként ugyancsak megemlíthető, hogy a gólkülönbségünk mindössze plusz öt (143-138 — a Szerk.). Ami pedig külön örömteli: a mezőny legjobb öt gólvágója között két békéscsabai, a 35 gólos Szabó Zoltán és a 33 találatot jegyző Németh Dániel is ott található.

A mérleg viszont jó, hiszen a nyolc győzelem önmagáért beszél, amihez egy döntetlen és három verség párosul.

A csapat stabilitását mutatja, hogy a – helyenkénti szorosabb eredmények ellenére – a nálunk papíron gyengébb csapatokkal szemben nem veszítettünk pontot. Többször sikerült hátrányból felállnunk és fordítanunk is, ami pedig a társaság rutinjára és mentális erejére utal. 

A komolyabb riválisokkal szemben azonban vegyesebb a kép.

Igen, aminek a szakmai hátterével tisztában vagyunk és próbálunk is rajta javítani. Nem kérdés, hogy az ez idáig százszázalékos KSI játékosállományban és kondicionális téren kiemelkedik mezőnyből, tőlük nem szégyen még a nagyobb arányú vereség sem, bár lehetett volna szorosabb a végeredmény. Nem mellékesen két meccsen sikerült nekik 21 gólt lőnünk, amit ebben a pontvadászatban nem biztos, hogy más is fel tud majd mutatni. Az Eger ellen mindkétszer vert helyzetből állt föl a csapat, idegenből pontot hoztunk velük szemben, itthon óriási csatában, a nagyon jó második félidei védekezésünknek köszönhetően győztünk. Komoly hiányérzetem igazából csak az YBL elleni utolsó másfél negyedét illetően lehet. Magunkhoz képest rendkívül idegesen és pontatlanul kezdtünk, aztán hatalmas energiákat mozgósítva sikerült kiegyenlítenünk (7-7), viszont ez nagyon sok energiát vitt el. Az YBL ekkor újítani tudott, nekünk pedig a fáradtság miatt több pontatlanság is becsúszott, ami által megérdemelten nyertek a vendégek. Ezzel szemben a Debrecennel szembeni győzelem értékét növeli, hogy ott volt a legtartalékosabb a csapat, öten hiányoztak. Akkor derült ki, hogy nem számolhatok Flajsman Dáviddal és Szabó Zsomborral, ráadásul Józsa Tibor munkahelyi elfoglaltság miatt nem állt rendelkezésemre, Dobra Róbert és dr. Makra Zsolt sérülés, illetve betegség miatt hiányzott. A mérkőzés kezdetekor mindössze hárman ültek a kispadon, ráadásul Ormai Zoli a 3. percben húzódást szenvedett, amelynek következtében Gál védte végig hátralévő több mint három és fél negyedet, mégis végig vezetve behúztuk a nagyon fontos mérkőzést.

Összességében akkor pozitív a kép…

Úgy gondolom, hogy a nehézségek ismeretében különösen. Hozzáteszem: a szezon folyamán erőn fölül teljesített a csapat, amiért maximális elismerés jár minden játékosnak. Csak dicsérni tudom valamennyi pólósunk hozzáállását és a csapategységet is. Nem egy esetben keményen oda tette magát a gárda ősszel, amelynek a megszerzett 25 pont a kézzel fogható eredménye. Már csak hat forduló van hátra az alapszakaszból, de ennek ellenére nem dőlhetünk hátra. Biztos vagyok benne, hogy ez a hat forduló még komoly meglepetéseket tartogat, és azon dolgozunk, hogy ne számunkra. Eddig sem foglalkoztunk különösebben a többi csapat eredményeivel. Nekünk magunkra, a saját játékunkra kell koncentrálnunk és mindig a soron következő mérkőzésből kihozni a lehető legtöbbet.

Hogyan tovább? Mikor kezdődik a felkészülés, van-e lehetőség a gárda megerősítésére?

Az utolsó bajnokitól számítva éppen egyhónapos pihenőt kapott a csapat, január 9-én kezdjük a munkát a tavaszi szezonra. Mivel éppen most lett vége a szezonnak, egyelőre nem tudni, lesz-e lehetőség az apadó létszám pótlására, de napi szinten folyik e téren a megoldás keresése. Ugyanakkor nagy kérdés: honnak igazolhatnánk meghatározó játékost a február 24-én folytatódó bajnokság előtt? Az viszont egyre biztosabb, hogy a tavaszi rajt előtt, február 10—11-én szeretnénk rendezni egy négy-ötcsapatos nemzetközi felkészülési tornát, amely jól szolgálná a felkészülést a debreceni tavaszi rajtra és az azt követő folytatására. Kispad azonban sajnos tovább rövidül. Az őszi szezon utolsó fordulója után vált bizonyossá, hogy Tinka Norbert januártól a svájci Bázelbe teszi át székhelyét. A fiatal, 21 esztendős, nagy teherbírású és egyre rutinosabb vízilabdázónk kipróbálja magát légiósként, az ottani klubban folytatja játékos pályafutását, és egyben készül a civil életre. Az egyik szemünk sír, mert egy nagyon hasznos pólóst vesztünk újfent, a másik pedig nevet, hiszen a csabai műhelyből ismét sikerül valakinek egy erősebb klubba, vagy jelen esetben éppen külföldre igazolnia. Norbinak ezúton is sok sikert kíván a klub a bázeli kalandhoz!” — fejezte be mondandóját dr. Szilágyi Kristóf.

A házi góllövőlista

A 143 dobott gólon így osztoztak vízilabdázóink. 35 gólos: Szabó Zoltán. 33 gólos: Németh Dániel. 18 gólos: Ajtai Miklós. 15 gólos: Józsa Tibor. 12 gólos: Rácz Norbert. 10 gólos: Major Levente. 8 gólos: Tifrea Ovidiu. 6 gólos: Tinka Norbert. 2 gólos: Flajsman Dávid, Páll Bence. 1 gólos: Mucsi Zsolt, Szabó Zsombor.

Címlapképünkön dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző (fehér ingben guggol) magyaráz a játékosoknak időkérés közben