ímkézett bejegyzés

 2017. 06. 16.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Még egy hete sem ért véget a 2016—2017. évi OB I B-s férfi vízilabda-bajnokság, ahol csapatunk minden idők legjobb helyezését érte el: alig lemaradva a dobogóról a negyedik helyen zárt az együttes. Mint emlékezetes, az utolsó forduló előtti forgatókönyv szerint akár bajnokok is lehettek volna a Csirkefogók, miként az eredmények alakulásának következtében negyedik is. Ez utóbbi jött be.

Csalódott? — szegeztük a kérdést Kádár József vezetőedzőnek (képünkön), akiről jó ideje tudott, hogy ez volt az utolsó év, amit bevállalt, ugyanis elérve a 65. életévét, úgy döntött, az edzői pályától nyugdíjba vonul.

Egyáltalán nem. Évek óta tapasztalható, hogy nagyon megerősödött és kiegyensúlyozott lett az OB I B mezőnye. Már az alapszakaszban is megtapasztalhattuk, hogy bárki bárkit legyőzhet, miként elég gyakran elő is fordult. Mindez a rájátszásba bejutott nyolc csapat esetébe még hatványozódott is. De onnan is megközelíthetem: már az minden várakozást felülmúlt, hogy bajnoki döntőt játszhattunk idén, és végül minden idők legjobb helyezését érte el a Csirkefogók csapata a hazai második vonalban.

Egyáltalán volt könnyű mérkőzés ebben a bajnokságban?

Az elején kettő, a Szolnok és a Hódmezővásárhely ellen, ám a visszavágókra ez a két csapat is felerősödött, így aztán további húsz nagyon nyílt mérkőzést játszottunk, mire a végére értünk. Az alapszakaszra és a rájátszásra is érvényes, hogy történtek körbeverések. Ebben is érintettek voltunk, azok közül pedig van, aminek örülhettünk, akadt, amely nem a kedvünkre valóan alakult. Ám az jellemző, hogy a legtöbb találkozó nagyon szoros eredménnyel ért véget, sokszor csak egyetlen góllal nyertünk, vagy éppen kikaptunk.

Az előző bajnoksághoz képest nem sokat változott a játékosállomány, ami akár előny is lehetett.

Így van, volt egy mag, amely már jól összeszokott. Hozzájuk mindössze két új szerzemény érkezett, tavaly nyáron Szabó Zoltán, majd a télen Major Levente. Mindkét esetében egy-egy távozó helyére kerestünk játékost, és mindkettőjükre érvényes, hogy hamart beilleszkedtek és fontos pontjai voltak a csapatnak.

Sokfelől érkeztek és sok saját nevelésű is helyet kapott a gárdában. Mi jellemezte ezt a kívülről heterogén társaságot?

Tény, hogy a Dél-Alföldről sok játékost igazoltunk, de valamennyi vízilabdát jól ismertem korábban. nem egy akadt közülük, akinek korábban edzője voltam már. Egy biztos, csupa jó szellemű pólós alkotta a csapatot, komolyan vettek minden összecsapást. Pedig nálunk mindenki amatőr, vagy munka, vagy tanulás mellett vízilabdáznak, és mégis szinte mindenki és mindig a rendelkezésemre állt. Ha mégis akadt hiányzó munkahelyi vagy családi elkötelezettség miatt, hát elég hosszú volt a kispad, volt mindig, aki pótolni tudta az éppen kiesőt.

Öröm, hogy szép számmal akadnak olyan fiatal, saját nevelésű játékosok, akik hamar bemutatkozhattak a felnőttek között is.

Erre jómagam és a klub vezetői is odafigyeltünk. Szeles Ákos itt lett remek felnőtt játékos, bár ő az utolsó fordulókban egyetemi tanulmányai miatt már nehezen tudta összeegyeztetni a tanulást és a sportot. De érvényes ez a 18 éves Zsilák Lászlóra is, aki a legtöbb felnőtt mérkőzésen szóhoz jutott, mi több meghatározó játékossá nőtte ki magát. Az ifjúságiak közül bemutatkozhatott a felnőttek között Péter Szabolcs és Tifrea Ovidiu is, egyikük sem okozott csalódást. A kettős igazolású fiatalok is, ha szükség volt rájuk, a rendelkezésemre álltak, és nemcsak számíthattam rájuk, hanem jó évet zártak ők is. Az idősebb, rutinos játékosok közül büszke lehet Németh Dániel és Józsa Tibor, akik a hátukon vitték a csapatot, és lendületet adtak a többieknek. De inkább úgy kell fogalmaznom: mindenki mindent megtett annak érdekében, hogy minél jobb helyen zárjon az együttes a bajnokságban.

Mindezt hallva, úgy tűnik, nem maradt hiányérzete, még ha egy kis szerencsével, akár bajnok is lehetett volna a csapat.

Nem maradt hiányérzetem, ugyanis azt is figyelembe kell venni, hogy amatőrségünkből fakadóan nem tudtunk úgy készülni, mint például a bajnok Szombathely, ahol heti hat-nyolc edzésen tudnak részt venni a játékosok. Ha mégis megnyertük volna idén a bajnokságot, azt én a világ csodájának nevezném.

Kilenc esztendőt töltött Békéscsabán, ami idő alatt sokat fejlődött a klub. Mire a legbüszkébb a csaknem egy évtizednyi viharsarki munka végén?

Amikor ide kerültem, volt egy felnőtt és két utánpótlásgárda a klubban. Az utóbbi összetétele is nagyon vegyes volt, idős és fiatal együtt játszott. Idén tizenegy bajnokságba neveztünk csapatokat, és idővel az edzői létszám is úgy bővült, ahogy a fiatalok létszáma növekedett. Több mint kétszáz fiatal jár rendszeresen edzésre, és még ott vannak az előkészítősök. Bár a vízfelület kicsi, és még csak nem is növekedett az elmúlt kilenc év alatt, de sikerült minden gyereknek növelni az edzésidőt és számot, no meg az intenzitást is. Összességben büszke vagyok arra, hogy felépítettünk egy rendszert, és ugyancsak büszke vagyok arra, hogy ez jó szellemiséggel párosult. Fölépítettünk egy remek felnőtt csapatot, amely évről éve eredményesebb lett, és minden esztendőben előrébb lépett a tabellán.

 2017. 03. 22.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő, Közgyűlési/vezetőségi határozatok

Vezetőség választó közgyűlésre készül a Csabai Csirkefogók VK, mivel a jelenlegi elnökség mandátuma a napokban lejár. A klubot irányító Borsos Pál elnökkel (képünkön), edzővel és játékosunkkal beszélgettünk az elmúlt időszakról.

2012-es elnökké választása egybe esett az új utánpótlás-fejlesztő program beindításával

Valóban nagy jelentősége van az új programnak, amely nagy felelősséggel és óriási munkával párosult. Az addig szerény anyagi háttérrel működő klubunk előtt új lehetőségek és távlatok nyíltak meg a 2012-ben bevezetett TAO programnak köszönhetően.

Nézzük fő vonalalakban, mire használták föl az anyagi gyarapodást!

Abból indultunk ki, hogy egy nagyon szegény klub voltunk, szinte semmilyen háttérrel, felszereltséggel. Csupán annyink volt, amit „összeadakoztak” támogatók, szülők, és a klub tagjai. Ezért első két évben az volt a legfontosabb dolgunk, hogy az évtizedes lemaradásunkat pótoljuk, az alapokat megerősítsük. Kaput, labdát, pályaköteleket, egységes sportfelszerelést vásároltunk. Alulról építkezve, minden évben új csapatot toboroztunk és indítottunk el a területi bajnokságban.

Mik követték az első lépéseket?

A következő esztendő, a 2013-as is még a felszerelések pótlásával folytatódott, de akkor már intenzíven beindult az utánpótlás toborzás és képzés. Az addigi alig harmincfős utánpótlásbázisunk napról napra gyarapodott. Napjainkra odáig eljutottunk, hogy 176 igazolt sportolónk van, továbbá az előkészítős sportolóinkkal együtt meghaladjuk a kétszáz főt. Mindez a szervező munkán kívül köszönhető annak is, hogy sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani a Gyulai Várfürdővel és az iskolákkal, így a Belvárosival, a Szabó Pál térivel és a Jankayval.

Említette a gyulai fiókcsapatot. Mikor jött létre és mire jutottak?

Három esztendővel ezelőtt bíztuk meg Béládi Csabát, az egykori vízilabdást és tanárt, hogy indítsa be a kihelyezett tagozatunkat, amihez támogatást kaptunk a Várfürdőtől is. Azóta két gyermek korosztályú csapatunk működik a fürdővárosban és mindkettő a nemzetközi vidékbajnokságban szerepel, sok ügyes, tehetséges gyerkőccel. Olyannyira, hogy innen is „kitermelődött” már olyan fiatal, aki a korosztályos válogatott keretébe is meghívást kapott.

Ugorjunk újabb esztendőket: 2015-2016!

Mivel kétszáz fölé duzzadt a klub taglétszáma az előkészítősökkel együtt, és tizenegy különböző bajnokságban szerepelnek már csapataink, ez meglehetősen nagy kiadásokkal jár. Igyekeztünk keresni a költségkímélő megoldásokat, így 2015-ben vásároltunk egy 17 fős kisbuszt, amivel bajnoki mérkőzésekre, felkészülési találkozókra, edzőtáborokba vihettük sportolóinkat. A nagyszámú utánpótlás csapataink miatt a következő esztendőben egy újabb kisbuszt szereztünk be. Mindkettő szinte mindennaposan „dolgozik”, kiszolgálva a tizenegy csapatunkat. Az idei év egyik nagy feladata lesz egy saját eredményjelző beszerzése és beállítása az Árpád fürdőben a régi, és egyre többet elromló helyett, ami végül is nem a mi tulajdonunk. Ám szövetségi előírás ezek használata, ezért magunkra vállaltuk a beszerzést és beállítást. A lényeg: nagyon meg kell fognunk a költségeket, ugyanis nemcsak amiatt növekszenek a kiadásaink, hogy soha nem látott magasságokba emelkedett az utánpótlásunk, hanem amiatt is, mert a bővülő szövetségi előírásoknak is meg kell felelni, ami újabb kiadásokkal jár. Gondolok itt arra, hogy manapság már többszörösére emelkedtek a versenyeztetés költségei, például a nevezési díj. És ugye már sokszor említettem: tizenegy csapatunk szerepel a különböző szintű bajnokságokban. És új előírás például az is, hogy mérkőzésenként két biztonsági őrt is be kell állítani. A legújabb: edzői papírral rendelkező trénereinknek kötelező jelleggel előírtak egy új licencképzést, és ez sem ingyen van.

Emlékszem, egykoron jó, ha két-három társadalmi munkában foglalkoztatott edző irányította a tréningeket. Sőt, a „hőskorban” még ennyi sem. Ma hogyan állnak az edzőkérdéssel?

Lehetőségünk nyílt arra, hogy biztos lábakra helyezzük az utánpótlásképzést azáltal is, hogy jelenleg tizenegy tréner foglalkozik a csaknem tucatnyi csapattal és az előkészítősökkel. Sőt, úszóedzőket is felkértünk arra, hogy oktassanak gyerekeket számunkra a további utánpótlás biztosítása érdekében.

A közvélemény jó érzéssel könyvelte el a fejlődést, a bővülő sportolási lehetőséget a fiatalok előtt. Ám mint minden csapatjátékban, itt is a felnőtt csapat eredményeire kíváncsiak leginkább. Fókuszáljunk most rájuk: óriásit ugrott előre az évek során az OB I B-s gárda. Ez minek köszönhető?

Felnőtt csapatunk már tavaly is a felsőházban folytatta a bajnokságot az alapszakasz után, és régen látott sikerként könyvelhettük el az ötödik helyezést a húszfős mezőnyben. A mai állás szerint erre rátettek még egy lapáttal, pedig érdemben nem változott a játékosállomány (egy játékos távozott, és egy érkezett 2016 nyarán – a szerk.). Viszont nagyon sokat jelent, hogy egyre több saját nevelésű fiatal épül be az együttesbe, ahol nagy fejlődésen mennek keresztül. Az is fontos, hogy bár játékosaink amatőrök, mégis mindig nagy kedvvel játszanak a csapatban. Persze érthető, egy jó gárdában mindenki szívesen játszik. Ugyanakkor Kádár József vezetőedzőnk keze munkáját is dicséri, hogy oda jutott a gárda, hogy akár a bajnoki címre is törhet az áprilisban kezdődő rájátszásban.

Nagyon nagy ugrás. Siker esetén mi lehet a folytatás?

Abból indulunk ki, hogy a város vezetésének, a szurkolóinknak, szimpatizánsainknak mindig is elvárása volt a folyamatos fejlődés, s hogy évről évre jobb legyen a felnőtt csapat is. Ezért is természetes, hogy a bajnokság megnyerésére törekszünk. Annak ellenére merem ezt állítani, hogy minden idők legerősebb OB I B-s bajnoksága zajlik idén. Hozzáteszem: néhány évvel ezelőtt az első osztály alsó háza nem volt olyan erős, mint most az OB I B felsőháza.

Van ehhez megfelelő játékosállomány és létesítmény?

Ez egy újabb érdekes kérdést vet fel. Az elmúlt évtizedben két csapatra való saját nevelésű játékos igazolt el klubunkból. Pedig nagyon szerettek itt vízlabdázni. Csakhogy a pólós fiatalok nagyon okos srácok, és sajnos, érettségi után más városokba, Budapestre, Szegedre, Debrecenbe költöznek, mivel Békéscsabán kicsi a választék a továbbtanulásra. Márpedig a többségük jogász, orvos, tanár, sportmenedzser szeretne lenni, illetve vált azzá, amire a megyeszékhelyen nincs lehetőség. Ami pedig a létesítményt illeti, a további fejlődés akadálya lehet a vízfelület kicsinysége. Minden korosztályban neveztünk csapatot a különböző szintű bajnokságokba, a továbblépéshez újabb gyerekeket kellene bevonni, újabb csapatokat kiállítani, amit a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen megoldani. Ezért aztán méltán bízunk abban, hogy előbb utóbb megépül a sokak által óhajtott vízi-sportközpont, azaz egy új uszoda.

 2017. 02. 22.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Bár ezen a hét végén még februárt írunk, ám máris megkezdődik a tavaszi szezon az OB I B mindkét csoportjában. Mint ismert, az A csoport listavezetőjeként várják a Csirkefogók a rajtot, az alapszakaszból hat forduló van még hátra, majd következik a rájátszás, ahol újabb nyolc meccs vár a mieinkre.

Természetesen ez utóbbi akkor igaz, ha a felsőházban folytatja a küzdelmet a gárda, amire azért valljuk meg, nagyon nagy az esély, s ami el is elvárható a listavezetőtől.

„Ha elbuknánk az összes hátralévő alapszakaszbeli mérkőzést, akkor is nagy valószínűséggel a felsőházban folytatnánk — fogalmazott elöljáróban Kádár József vezetőedző. — De ilyenre még gondolnunk sem szabad. Még akkor sem, ha a hátralévő összecsapások éppen a legnagyobb riválisokkal zajlanak majd. A hét végén például rögtön az Újpesttel kezdjük, de a hat találkozóban benne van még a Cegléd, az Ybl a BVSC és az Eger elleni is. Azért is fontosak ezek a mérkőzések számunkra, mert a csoportbeli ellenfeleink elleni eredményeket visszük magunkkal, a rájátszásban már csak a másik csoport első négy helyezettjével mérjük össze tudásunkat.”

Csapatunk január eleje óta készül a tavaszi sorozatra, és még a hónap közepe óta menetrendszerűen játssza felkészülési meccseit. A maival együtt összesen nyolc próbameccsen lesznek túl a bajnoki rajtot megelőzően, zömében a hódmezővásárhelyi és a szentesi gárdákkal teszteltek. De vízbe ugrottak egy, a Gyarmati Dezső Sportuszodában megrendezett nemzetközi tornán, továbbá játszottak felkészülési derbit a román CSSV Cluj Napoca, Kolozsvár együttesével is.

„Változó erősségű csapatokkal mértük össze tudásunkat a felkészülési mérkőzéseken — folytatta a vezetőedző. — Jó néhány tapasztalatot leszűrhettünk ezekből, ami pedig szembetűnő volt: magabiztosabbá és tudatosabbá vált a csapat ezek során. A bekapott gólnál nem volt pánik, tudták, mi a teendő a továbbiakban. S ami a legfontosabb, kimondottan pozitív minden játékos hozzáállása. Ismert, hogy megfelelő arányban található együttesünkben rutinos és fiatal vízilabdázó. Külön öröm számomra, hogy elfogadják és tisztelik egymást. Sőt, az idősebbek nagyon sokat segítenek nekem is azzal, hogy tanítják ők is a fiatalokat.”

Az ismert már, hogy a télen alig változott a játékos állomány összetétele, egyedül Bodor Csanád távozott, akiről korábban írtuk, hogy téltől a civil és sportéletét Svájcban folytatja. Helyére Szegedről érkezett a 29 esztendős Major Levente, aki korábban megfordult jó néhány mérkőzés erejéig az OB I-ben is. Előnye, hogy több poszton bevethető, így átlövőként, szélsőként, de ha kell álló bekként erősítheti a Csabai Csirkefogók VK törekvéseit.

„Mit korábban is mondtam, az első helyről nem illene elbukni a felsőházi rájátszás lehetőségét. Tételezzük föl, hogy valóban ott folytathatjuk áprilistól. S akkor mit hozhat a jövő? Nehéz megmondani. Ugyanis nagyon kiegyensúlyozott mindkét, tíztagú OB I B-s mezőny. Eleve nagy talány még az is, hogy a mi csoportunkból kikkel jutunk tovább a felsőházba, ugyanis hat csapatnak van még reális esélye a négy közé kerülni. A másik csoportban is nyílt még a küzdelem, onnan is leginkább az első hatból kerülhet ki a négy továbbjutó. S itt mindjárt hozzá is kell tennem: a másik csoport is ugyanolyan erős mezőnyű, mint a miénk. Így aztán akár azt is kijelenthetem: tizenkét csapat közül bármelyik lehet még idei bajnok.”

A békéscsabai csapat így folytatja az alapszakaszt:

Február 25: Újpesti VSE—Csabai Csirkefogók VK

Március 4: Csabai Csirkefogók VK—BVSC-Zugló

Március 11: Ybl Waterpolo Club—Csabai Csirkefogók VK

Március 18: Csabai Csirkefogók VK—Eszterházy Károly Főiskola SC, Eger

Március 25: Ceglédi VSE—Csabai Csirkefogók VK

Április 1: MAFC 110—Csabai Csirkefogók VK

Az alapszakasz Keleti csoportjának állása a 12. forduló után: 1. Csabai Csirkefogók VK 28, 2. Ybl Waterpolo Club 26, 3. Eszterházy Károly Főiskola SC, Eger 23, 4. Ceglédi VSE 23, 5. Újpesti VSE 19, 6. BVSC-Zugló 19, 7. MAFC 110, Budapest 12, 8. Hódmezővásárhelyi VSC 9, 9. Szolnoki VSC 6, 10.

 2017. 02. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Tavaly nyáron érkezett csapatunkhoz Szegedről a bal kezes, idén harminc esztendős Szabó Zoltán (képünkön), aki az őszi szezon mind a tizenkét mérkőzésén nagy szerepet kapott az OB I B-s, a Keleti csoportban listavezető csapatunkban. A tucatnyi bajnoki találkozón eddig 29 alkalommal volt eredményes, amivel az egyik leggólerősebb játékosunkká, házi gólkirállyá lépett elő.

Hosszú vizes múlt áll a hatékony támadó mögött: már hétévesen bekerült a szegedi vízilabdaklub előkészítős csoportjába, ahol két éven át jobbára még inkább az úszóedzések álltak a középpontban, de ezáltal remek alapokat kapott. Aztán viszont az összes korcsoportban csapata meghatározó játékosa lett.

Szegedi színekben végigpólóztam az ifjúságomat, miközben tagja voltam az összes korosztályos válogatottnak — vágott bele a beszélgetésbe Szabó Zoltán. — Eljutottam a szófiai ifjúsági Európa-bajnokságra, ahol 2005-ben bronzérmesek lettünk Godova Gábor irányításával. Ebben az évben érettségiztem a Radnóti Miklós Gimnáziumban, és 18 évesen máris helyet kaptam a Szegedi Beton OB I-es csapatában. A Tisza-parti gárdával Gyöngyösi András irányítása mellett még ebben az esztendőben a hazai első osztályú bajnokságban bronzérmesek lettünk. Egy évvel később már a juniorválogatottban szerepeltem, a nagyváradi kontinens-bajnokságon ezüstérmesek lettünk Keszthelyi Tibor irányításával.

Hamar felfigyeltek rád a fővárosban is, és elcsábított az Újpest.

Valóban. Akkoriban a junior válogatott többsége ott játszott, könnyű volt engem is elcsábítani. Két évig a fővárosi lila-fehéreknél játszottam Petrovics Mátyás edző keze alatt, ahol több szép sikert értünk el a fiatal csapattal. A Magyar Kupa bronzérem mellett megnyertük a Komjádi Kupát is.

Mégis visszatértél Csongrád megyébe.

Szentesre kerültem, ahol további hét éven át voltam az OB I-es csapat tagja, miközben szülővárosomban, Szegeden tanultam. Az újpesti évekkel együtt több mint kétszáz alkalommal szerepeltem bajnoki mérkőzéseken az első osztályban. Olyan edzők keze alatt igyekeztem továbbtanulni a „pólós szakmát”, mint Vass Sándor, Tóth Gyula, Tóth László, Lukács Dénes, Fülöp Tibor, Matajsz Márk…

De egyre inkább a civil életbeli tanulás, majd a munka került előtérbe.

Ez minden sportoló életében előkerül egy idő után. Szegeden gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki diplomát szereztem, majd vidékfejlesztési mérnöki oklevelet. Most is készülök a továbbképzésre: februártól két éven át Szarvason növényorvosi szakon folytatom felsőfokú tanulmányaimat.

Hasznosítod is az agrárismereteidet?

Egyre inkább. Van a szüleimmel és a testvéremmel egy családi vállalkozásunk, főleg gabonafélék termesztésével foglalkozunk. Tény, hogy december és február között ez nem sok feladatot ad, de az év további kilenc hónapjában egész embert kíván. Minden nap kint vagyunk a földeken, szervezzük a munkát, s ha kell, még a kombájnra is felülök. Ezért nem tudtam vállalni a napi két edzést, és fokozatosan visszavonultam az OB I-től. Ám nagyon szeretem a sportágamat, nem szerettem volna elszakadni tőle végleg. Két évvel ezelőtt már az OB I B-s Szegedi TE EHÖK SE csapatában játszottam, tavaly pedig a békéscsabaiak hívó szavára átigazoltam a Csabai Csirkefogókhoz.

Mennyit tudsz munka mellett edzeni?

Heti három vízi edzésen veszek részt, és további három-négy önálló szárazföldi kondiedzés szerepel még a programban.

Meddig szeretnél még játszani?

Amíg csak a szervezetem és az erőm engedi. Nem tudnék az egyik pillanatról a másikra elszakadni a vízilabdától.

Ezek szerint vannak még sportterveid a jövőre nézve.

Mindenképpen. A családi vállalkozás és a tanulás mellett szeretnék minél többet hozzátenni a csabai csapat sikeréhez. Nagyon jó és baráti társaságba csöppentem, folyamatosan kitűnő a hangulat a gárdán belül, kimondottan jól érzem magam ebben a közösségben. Az sem véletlen, hogy egy remek edző, Kádár József irányításával csoportunkban az élen állunk a hazai második vonalbeli bajnokságban, hiszen ez a sportcsapatin kívül egy baráti társaság is. Szerintem mindezeknek eredménye lehet, hogy a rájátszást követő végelszámoláskor akár eljuthatunk az érmes helyezésig is.

Szabó Zoltán kiemelkedő eredményei

Magyar bajnoki bronzérem a Szegedi Betonnal (2005). Magyar Kupa 3. hely az Újpesttel (2007). Komjádi Kupa 1. hely az Újpesttel (2007). Junior Európa-bajnoki 2. hely (Nagyvárad, 2006). Ifjúsági Európa-bajnoki 3. hely (Szófia, 2005). A junior és ifjúsági válogatott tagságon kívül tagja volt a serdülő és gyermek válogatottnak is.

 2017. 01. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Vízilabda-mérkőzések és távoli ázsiai utazások váltották egymást az elmúlt év végén dr. Makra Zsolt életében. Ebben van némi túlzás, ugyanis éppen az indiai és a kínai távollét miatt maradt el a kiváló őszt produkáló Csabai Csirkefogók mérkőzéseitől.

Az OB I B-s megyeszékhelyi gárda 30 esztendős „rosszkéz hátsó” játékosa nem kifejezetten kikapcsolódás céljából kelt háromszor is útra, hanem munkájából kifolyólag.

— Egy magyar tulajdonú kunfehértói gyógyszergyárban dolgozom fejlesztő kutatóként. A cégem úgynevezett generikus gyógyszerek készítésével foglalkozik. Ez azt jelenti, ha egy gyógyszer szabadalmi oltalma lejár, akkor a hatóanyagot más gyártók is használhatják, s az így előállított készítmények lesznek a generikus gyógyszerek. Sok gyógyszergyár pénzügyileg nem viseli el, hogy a nulláról fejlesszen — avatott be a részletekbe dr. Makra Zsolt, aki Szegeden biológia-környezettanári szakon diplomázott, majd a Szegedi Tudományegyetem szerves kémiai tanszékén szerzett doktorátust, PHD-fokozatot. Alapkutatásokat folytatott egyebek mellett a finomvegyipar számára fejlesztettek környezetkímélő termékeket. 2015-ben került az említett gyógyszercéghez.

— Auditorként az ázsiai partner-gyógyszercégek megfelelőségi vizsgálata volt a feladatom. Természetesen próbáltam összekötni a kötelezőt a hasznossal. Októberben és novemberben bejártam India nyugati és a keleti részét is, így láthattam az Indiai óceánhoz tartozó Arab tengert és a másik parton a Bengáli öbölt is. Jártam az egykori Bombay, ma Mumbai, a kevésbé ismert Visakhapatnam, Aurangabad, illetve Haidarábád városában is. Indiában furcsa volt látni az autópálya kellős közepén heverésző teheneket. A közlekedésben nincsenek különösebb szabályok, folyamatos a dudálás, a hangzavar. A monszun idején jártam kint, a folyókon átívelő hidakat is ellepte a víz, ilyenkor órákat kellett várni, mire a víz leapadt és átjuthattunk a túloldalra. Kínában Szecsuán tartomány székhelyén, a több mint négymillió lakosú Csengtuba vezetett az utam, ahol felhőkarcolók sokasága meredezett az ég felé, sokszor azt hittem, hogy az Egyesült Államokban vagyok. Hihetetlen fejlett, tiszta város, ahol a közbiztonság is jónak mondható.

Kedvenc sportága Indiában nincs jelen, talán vallási okokból (a kontinensnyi országot főként a hindu és a muzulmán vallás a jellemző). Ottani ismerősénél érdeklődött, aki elmondta, hogy Indiában hiányoznak a medencék, infrastrukturális fejlesztés kellene ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy elterjedjen ez a sportág. Kínában ugyanakkor egyre népszerűbb a vízilabda, a női válogatottjuk kifejezetten magas színvonalon űzi a sportágat, rendszeresen ott vannak a világversenyeken.

— Az idei év még tervezés alatt áll, így nem tudom pontosan, hogy módom lesz-e még jobban megismerni ezt a két országot — mondta zárásként a fejlesztő kutató.

Komolyan veszik a vízilabdát

Dr. Makra Zsolt szentesi születésű, de kötődése a békéscsabai játék mellett Békés megyéhez kettős: édesanyja nagybánhegyesi, rokonai közül ma is sokan élnek a településen. Szülővárosában ismerkedett meg a vízilabdával. Korosztályosként ifjúsági magyar bajnoki ezüstéremmel, serdülőként egy negyedik hellyel büszkélkedhet. Az akkor nagyon sikeres felnőtt csapatban csak Magyar Kupa-mérkőzésen játszott, bajnokin nem. Tanulmányai nem tették lehetővé.

Több mint négy évet húzott le a másik szentesi csapatban, a Bertókban, majd négyet a Szegedi Vízipóló Suliban. Két év következett Hódmezővásárhelyen, majd egykori edzője, Kádár József hívta Békéscsabára, ahol már a második szezonját tölti. Együttesében a támadások megfelelő előkészítése és a védekezés megszervezése a feladata, de szívesen kiveszi a részét a góllövésből is. Az alakulat tavaly az ötödik helyen végeztek, az új kiírásban az őszi szezon után, mint ismert, vezetik a csoportjukat.

— A csapat tagjai már készülnek a privát életükre, céltudatosak, s nagyon szeretik és komolyan is veszik a vízilabdát — mondta dr. Makra Zsolt. — Ütős csapatot alkotunk, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, tudja, mit kell csinálni. Sok csapatban játszottam már, de ennyire jó harmónia, nem tudom, hogy volt-e máshol. A klubvezetés, az edző és a játékosok hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy ilyen sikeresek legyünk. Nagy köszönettel tartozunk edzőnknek, Kádár Józsefnek, aki nagyon jó munkát végez Békéscsabán.

Gajdács Pál

A felvétel dr. Makra Zsolt egyik ázsiai utazásán készült